A pénz nem jutalom….

jutalompénz,

Nemrég bukkantam rá az RTL Klub Reggeli 8:08 című évekkel ezelőtti műsorának egyik videójára, amelyben éppen Pethő Orsolya szakpszichológus, Babafalva szakértő boncolgatta, hogy a pénz sok mindenre lehet jó a gyereknevelésben, de jutalmazásnak egészen biztosan nem. Ezzel egyet is értek. Arról viszont kár lenne szülőként lemondani, hogy más területeken milyen pozitív nevelési eszközként jelenhet meg a pénz. Az év folyamán adódik egy csomó alkalom, amikor mindenféle ajándékkal lepjük meg a gyerekeinket. Már csak ezért is érdekes az összkép, amit a pénzről mint nevelési eszközről kialakítunk magunknak.

A pénz nem jutalom!

Ez így van. A jutalom lényege ugyanis, hogy abban az elismerés nyilvánuljon meg. Még felnőttként is fontos ez számunkra, gyerekként, kialakulatlan egyéniségként, amikor még a szülőnek való megfelelésről mindennapos szinten szeretnénk visszajelzést kapni, szinte az éltető levegővel egyenértékű.

És itt van az eb sírhantja!

Ha a jutalom lényege az elismerés, akkor az elismerés lényege pedig a személyesség. Az, hogy akitől kapom, az nekem személyesen fontos, és az, aki adja, annak személyesen én vagyok fontos. És ennek tükröződnie kell a jutalomban is. Éppen ezért egy gyerek számára sokkal inkább jutalom a nagyi kedvenc sütije, amit senki más nem képes olyan finoman elkészíteni, csak ő, mert nagyi pontosan tudja, hogy ez a gyerek kedvence – ergo a nagyi figyelembe vette, hogy a gyerek mit szeret, mit nem. Tehát személyre szólt a jutalom, ha az unoka éppen segített neki behordani a téli tűzifát a pincébe.

Milyen társassal lehet a gyereknek megtanítani, hogy jól bánjon a pénzzel?

Miért járjon jutalom?

A pénz azonban nemcsak akkor problémás jutalomként, ha nem elég személyre szóló. Hanem akkor is, amikor valami olyan dolgot jutalmazunk, amiért igazából nem is kéne jutalmat adni, mert olyan természetesnek kellene lennie (a gyerek számára is!), hogy ezt vagy azt megcsinál, mint az, hogy minden nap hajnalban felkel a Nap. Igaz, erről megint nem a pénz tehet, itt általában a jutalmazás gesztusáról van szó. Viszont sok szülő nevelési gyakorlatában a pénz bukkan fel ilyen esetekben a leggyakrabb jutalmazó eszközként, ezért kell erről itt beszélni.

Tehát igenis vannak azok a dolgok, amelyekért nem jár jutalom. Pontosabban nem tárgyiasult jutalom. Én pl. elvből nem jutalmazok a gyerekeimnél semmiféle házimunkát. A házimunka makacs egy dolog: hacsak nem házvezetőnő valakinek a hivatása, akkor semmilyen körülmények között nem jár érte egy kanyi fillér sem, ellenben el kell végezni, hogy élhető maradjon a környezetünk.

A pénzpedagógus (köz)beszól:

Csak halkan sietek megjegyezni: még az oly trehány és nemtörődöm kamaszfiúknál is csak álca az a viselkedés, hogy képes lenne hosszú távon akár egy disznóólban is élni, és a földről felszedegetett mocskos ruháiban járni. Ő lehet, hogy ezt mondja, és így is csinálja, de ezt ő is csak egy darabig bírja. Mint oly sok minden más, ez is az idegek csatája a gyereknevelésben: aki tovább bírja, annak lesz igaza. A kamaszfiúk is csak azért nem hajlandóak rendben tartani a szobájukat, mert tudják, hogy az anyjuk úgysem bírja ki egy hétnél tovább, és jön, és helyettük megcsinál mindent: takarítást, mosást, vasalást. Akkor meg ő miért mozduljon meg? Ilyenkor mindig jusson eszedbe, amikor az ovisok veszekednek, hogy “De igen!” – “De nem!” – és mindez végtelenítve. Ott is annak a javára dől el a vita, aki kitartóbban mondja a magáét. Hát így vagyok én is a kamaszgyerekeimmel. A fiam is megtanulta, hogy én vagyok a kitartóbb. Ezért rendet rak, port töröl és porszívózik is. Ma pedig már egyetemistaként hálás azért is, hogy nemcsak zacskós levest kell ennie, mert főzni is tud magának rendes ételt… ☺

És még egy apró adalék: amíg mi nem bírjuk cérnával az együttélés alapvető normáinak ilyesféle felrúgását, addig lényegében mi, szülők éltetjük tovább azt a mítoszt, hogy “minden kamasz trehány, és semmit nem hajlandó csinálni otthon”.

A lényeg: azt kell megértse a gyerek, előtte pedig a szülő, hogy a házimunka lényege a szeretet. És igen, még a gyerekek is szeretik annyira a szüleiket, hogy számítson nekik az ő elismerésük. És nem a pénzbeli, hanem a személyre szóló. Én speciel kinyilatkoztatást tettem a gyerekeimnek, hogy a házimunkát én is szerelemből végzem. Miattuk, értük, mert szeretem őket. (Az utcáról betévedő idegennek nyilván nem fogom kipucolni a cipőjét, és megvarrni a kabátgombját, vagy a kedvenc kajáját főzni, mert hozzá a világon semmi nem köt. Nem igaz?) Ezért nem kérek érte a világon semmit, csak annyit, hogy tartsák tiszteletben, hogy ez is meló a részemről. Ellenben ők is kifejezhetik a szeretetüket irántam azzal, ha segítenek. Az meg nekem jutalom. Nekik meg az, hogy ha segítenek, akkor több időt tölthetünk együtt, vagy van időm megsütni a kedvenc sütijüket. (Annak meg a nagyi örül, mert őt kíméltük meg a munkától.) Ez elég egyértelmű volt a gyerekeimnek, azóta is végzik a házimunkát koruknak megfelelően: a nagyobb gyerekeim tartják rendben kompletten az egész szintet, amit ők laknak be, intézik a mosogatást, rendben tartják az állatokat, a kicsi megterít, elpakol, sertepertél a főzésnél, és lassan felzárkózik a nagyokhoz. És ebből még soha nem volt vita.

10 tipp, hogyan kezdd gyermeked pénzügyi nevelését – 1. rész

A másik dolog, amiért még soha egy fillért nem adtam a gyerekeimnek, az az iskolában szerzett jó jegy. Tudom, ez is olyan, mint a házimunka: sok szülő esküszik rá, hogy ez a rendszer bevált, és náluk jól működik. Igaz, tényleg vannak olyan példák, amelyekre azt lehet mondani, hogy elérte a célját a nevelés. Viszont ilyen helyzetekben az ügyfeleimnél kivétel nélkül az derült ki, hogy a szülők ezeken a területeken olyan jó példát nyújtottak a gyerekeiknek, és mindezt következetesen, hogy a gyerek számára a pénzes megoldás nem annyira ösztönzés, sokkal inkább csak ráerősítés volt, mert a szülők nemcsak a szorgalmukkal mutattak jó példát a házimunka és a tanulás terén is, hanem a pénzhez való viszonyukkal is. Ergo élek a gyanúperrel, hogy ezekben az esetekben a pénzzel való jutalmazás nélkül is nagy valószínűséggel ugyanezt az eredményt érték volna el (ahogyan erre van valós példa is az ügyfeleim között).

A tanulásról sem árt, ha némi fogalmat alkot magának a gyerek, előtte pedig a szülő. A tanulást tényleg nem szerelemből teszi meg senki, itt valóban nem lehet azt mondani, hogy “Ha igazán szereted anyut, akkor a holnapi dolgozatot ötösre írod meg…”. Egyrészt azért, mert ez a házimunka esetében sem működne így, mert ez konkrétan a zsarolás kategóriájába esik, másrészt mert feltételhez kötött szeretetet mutat, ami hihetetlenül frusztrálja a gyereket, harmadrészt mert ha újból elolvasod azt, amit a házimunkáról írtam, akkor látod majd, hogy ott sem erről volt szó.

A tanulásnak az a lényege, hogy azt mindenki magáért teszi. Azért, hogy fejlődjön, hogy általa szebb, jobb, okosabb, értékesebb, kellemesebb ember legyen, és hogy az eredendő kíváncsiságát kielégíthesse. (Hogy mennyire képes az iskolai tananyag felkelteni a gyerek kíváncsiságát, az már egy másik kérdés, de ezen is lehet segíteni némi kreativitással.) Ha a tanulásról ez az üzenet, hogy igenis a világ van annyira sokszínű és érdekes, hogy még a legkíváncsibbak is többek lesznek általa, akkor a tanulás igenis válhat belsőleg motivált igénnyé. Ezért semmi szükség nincs arra, hogy pénzzel is ösztönözzük.

Amikor jár a pénz

Igen, vannak ilyen esetek is. Ezek azok a megnyilvánulásai a gyereknek, amikor úgy segít nekünk, hogy mi magunk is előrébb jutunk általa – anyagilag is. Ez általában akkor szokott megtörténni, amikor a gyerek a munkánkban segít. Ha pl. a mindenféle irataink között rendet rak, kitakarítja a kis irodánkat (már ha otthon dolgozunk, mert éppen vállalkozunk), és ehhez hasonlók. Az én nagyobb gyerekeim pl. kaptak már pénzt azért, mert felszántották az internetet és a Facebookot nekem való szakmai témák, képek, videók után, vagy lefordítottak nekem témába vágó német és/vagy angol weboldalakat. A legkisebb pedig régebben elhalmozott illusztrációknak szánt rajzokkal, amelyekből egész galériányit tudtam feltölteni a korábbi blogjaimra. (Tuti jogtiszta. ☺) Sőt a kicsi anno már kifejezetten rászokott, hogy egy-kétszáz forintért akkor rajzolt, ha éppen pénzre volt szüksége. Magyarul rászokott a munkára. (Másodikos volt akkor.)

És ez a lényeg: ez ugyanis munka. A munkáért pedig jár a pénz. Ezt minden felnőtt könnyen beláthatja, mert mi is azért kelünk fel minden nap dolgozni, mert pénzt akarunk érte kapni. Akkor a gyereknek miért ne járna érte pénz?

Ajándékpénz, mint pozitív nevelési eszköz

Most érkeztünk el arra a pontra, amikor viszont kifejezetten jó, ha pénzt adunk a gyereknek.

A pénzpedagógus (köz)beszól:

Érdekes, hogy ha azt mondom, hogy ajándékba pénzt adni a gyereknek értelmes dolog, akkor olyan felzúdulást váltok ki sok szülőből, hogy ihaj. Ha ugyanez a kérdés a jutalmazással kapcsolatban vetődik fel, akkor meg csend van, és többnyire egyetértés, vagy legalábbis hallgatólagos egyetértés uralkodik. Pedig mindjárt kiderül, hogy a dolog éppen fordítva áll. Érdemes ezt végiggondolni a gyerekek ajándékozások előtt.

Az ajándékpénz ellen az szokott a legfőbb érv lenni, hogy személytelen – pedig ez a jutalmazásra igaz. Az ajándékpénzt ugyanis igenis lehet személyessé tenni, ráadásul ezzel még pozitív nevelési eszközzé is tenni a pénzt.

Ha ugyanis pontosan tudjuk, mik a gyerekünk vágyai, és miért ne lenne olyan vágya, amihez több pénz kell, mint amit a zsebpénzéből ki tud gazdálkodni, akkor az ajándékpénz komoly segítség lehet a személyes vágy, cél megvalósításában. Sosem felejtem el a fiam arcát, amikor annak nagy bejelentése után, hogy ő márpedig az éneklés mellett gitározni is szeretne megtanulni, de nem elég rá a pénze, névnapjára kapott egy jelentősebb kiegészítést minden családtagtól – kifejezetten a gitárra. A nyakunkba ugrott. (Meg persze a nagyszülőkébe is.) Nemsokára össze is kalapálta a többtízezer forintot. (Tehát ő is spórolt, ez is lényeges eleme a dolognak!) Hozzásegítettük egy olyan célja eléréséhez, ami neki nagyon sokat jelentett. Ez személyes hozzájárulás volt, az ő személyes igényeinek, vágyainak elismerése, figyelembe vétele.

Nem is kellett ettől több, hogy érezze, szeretet van az ajándékpénz mögött.

fotó: Freepik

Erről a témáról még a Gyermeknevelés rovatunkban olvashatsz többet!

Szólj hozzá Te is!

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..