A zenebölcsis foglalkozásokon egyedül dolgozom. Nem is kell mellém senki, hiszen remekül elboldogulok magam is. Így volt ez egész tavalyig, amikor is elkezdtem hiányolni a támogató jelenlétet. Bemutatom tehát a kolléganőmet. Aki már a második e szerepben, ugyanis az elsőt, aki Anasztázia névre hallgatott, kikunyerálta tőlem valaki. Az új kolléganőmnek már nem jutott név…
Névtelen barátnőm az új játékok bemutatásában segít nekem, hiszen egy-egy simogató-csikiző játéknál elég furán veszi ki magát, ha a levegőben mutatom a mozdulatot. Nem mindig akad egy-egy vállalkozó szellemű kismanócska sem, aki az ölembe ülne – kivéve Vencelt, aki legszívesebben haza is küldené az anyukáját. (Ezen a képen még Anasztáziával masírozunk.)
Nos tehát, immáron van egy kolléganőm. Igazán gazdaságos munkaerő, nem kér fizetést, saját szobát, ellakik a bőröndömben a hangszerek és a többi báb között. Akkor sem sértődik meg, ha éjszakára bentfelejtem a csomagtartóban – legfeljebb kissé rekedtes lesz a hangja másnap. Persze, ez nem nagy baj, nekem kell énekelnem, nem neki. Nem eszik sokat, beéri fűvel és gyermekkacagással. Igaz, simogatásból jókora igényre tart számot, de ezt minden alkalommal meg is kapja. A simiket, puszikat, nagy fültépéseket és cibálásokat mind-mind jól tűri. De a legjobban azt szereti, amikor így örülnek neki:
Amikor az első kolléganőm, Anasztázia megjelent a zenebölcsiben, szülők és gyerekek egyaránt nagy örömmel fogadták. Olyannyira, hogy azóta több kis barátja-barátnője született. Fiúk-lányok, kicsik és nagyok, most már sok kis manócska fülébe sugdosnak esténként meséket-altatódalokat.
Így hát nem volt más választásom, mint a főfoglalkozásom (zenebölcsinéni) mellé beálltam nyuszigyárosnak. Így lettem nyuszinéni. Sorra születnek a fiúk és a lányok, a kicsik és a nagyok, a fehér, a szürke és a barna nyuszik. Időnként egy-egy kisegér és bárányka is kikukucskál a varrógépem alól. S miután a nagy alkotásban gyakran több állatka születik, mint amennyire pillanatnyilag igény van, a MESKÁN nyitottam egy boltocskát, így van hová beköltözniük azoknak is, akik még gazdára várnak.
S hogy a húsvéti nyusziságok ne maradjanak szó nélkül, néhány nyuszis verset, dalocskát is összegyűjtöttem nektek:
Nyuszi fülét hegyezi, (tapsifülek mutatása)
nagy bajuszát pödöri. (bajusz pödrése)
Répát eszik, ropp-ropp-ropp, (répa rágcsálása)
nagyot ugrik, hopp-hopp-hopp! (ugrás)
(osztrák gyermekdal)
Nyuszi nyuszi nyulacskám,
Ne félj tőlem, nincs puskám.
Van énnekem egyebem,
Friss káposztalevelem.
(magyar népi mondóka)
(lengyel gyermekdal)
Szürke bundás kicsi nyúl
Tapsi füle lekonyul.
Meglapul a szénába’
Meg se mozdul négy lába.
(magyar népi mondóka)
(mari-cseremisz népdal)
Kellemes húsvétvárást, tojásfestést, nyuszikergetést kívánok kicsiknek és nagyoknak!
Melicher Cili óvodapedagógus, ének-zenei mentor, zenebölcsi-vezető | Kérdezz-felelek>>
www.cilizenebolcsije.eu
www.alomkoc.com
www.ciliboltja.meska.hu
