Az erőszak ártatlan gyermekáldozatainak világnapja

197

Június 4-re több fontos emléknap vagy világnap is esik. Ma van a Nemzeti Összetartozás Napja, amellyel a Trianoni békeszerződésre emlékezünk, illetve 2017-ben erre a napra esik Pünkösd is. A babafalva.hu szerkesztőségében azonban felfigyeltünk egy nemzetközi világnapra, amelyre érdemtelenül kevés figyelem terelődik…

Az erőszak ártatlan gyermekáldozatainak világnapja nem frissen alkotott esemény és nem is ez az első írás a témában oldalunkon – sajnos nem is az utolsó.

A gyermekekkel szembeni bántalmazások felismerése létfontosságú!

Az ENSZ 1982-ben rendkívüli ülést hívott össze, ahol a háborús gyermekáldozatok számának csökkentése volt a téma. Ennek emlékére jött létre ez a világnap, amely már korántsem merül ki a háborús témákban.  Ezen a napon azokra a személyekre, szervezetekre irányul a figyelem, akik a gyermekek elleni erőszak megelőzéséért és a gyermekek jogaiért küzdenek a mindennapi munkájuk során – legyen szó fizikai, mentális vagy érzelmi bántalmazásról!

Az erőszak ezer arca

Miele DG 6001 GourmetStar gőzpároló

Azt gondolnánk, hogy viszonylag egyszerű meghatározni, hogy mi tartozik az erőszak fogalma alá, pedig a helyzet – sajnos – sokkal összetettebb, mint gondolnánk.  Természetesen a köztudatban a gyermek fizikai bántalmazása, szexuális molesztálása kerül a leggyakrabban, de ide tartozik az érzelmi elhanyagolás – például a szeretet hiánya, a gyermek érzelmi kötődésének mellőzése, illetve például az is, ha a gyermek jelenlétében történik erőszakos magatartása.

A fizikai erőszak és a lelki terror nem a nevelés eszköze

Az erőszak egyik formája az elhanyagolás, amely szintén lehet fizikai, érzelmi vagy nevelési – gyakorlatilag, ha a gyermek nem alapvető szükségletei közül bármelyik kielégítetlen marad, illetve az is, ha nem kapja meg a szükséges törődést, figyelmet, védelmet és érzelmi biztonságot.

Külön figyelmet érdemes fordítani arra az esetre, amikor gyermek bántalmaz gyermeket – ebben az esetben az áldozat és a „bűnös” is külön figyelmet igényel. A legtöbb elkövető egyébként maga is bántalmazás áldozata.

A probléma nehéz

Az erőszak teljes megszüntetésétől még nagyon messze van a társadalom, hiszen a legtöbb esetben nem is derül fény ezekre. Az, hogy titkokban maradhatnak az esetek, annak lehet oka, hogy a család elszigetelődik a támogató közösségektől, ezzel elszigetelik a gyermeket is.  Az ártatlan gyermekáldozatok sokszor nem is tudják, hogy bajban vannak, ezért ritkán kérnek segítséget – nem kérdőjelezik meg a szüleik viselkedésének helyességét vagy jogosságát, illetve sokszor a bántalmazó fenyegetéssel, tiltással beszéli le erről a gyermeket. Előfordul az is, hogy a gyermek kérne segítséget, de a saját szégyenérzete miatt nem teszi vagy nem is tudja, kihez fordulhatna. Ezen felül az emberek is idegenkednek attól, hogy a családok belügyeibe beavatkozzanak.

Ki bántalmazza a gyermekeket?

Gyermekbántalmazás: százból tizenkét gyermek veszélyeztetett

A statisztikák szerint százból tizenkét gyermek van veszélyben és a családon belüli erőszak teszi ki a gyermekbántalmazások 80%-át és ezeknek a 41%-ában a vérszerinti apa, a 39%-ban a vérszerinti anya a bántalmazó – a többi esetben nevelőszülő, nagyszülő, testvér vagy egyéb rokon. A megfigyelések szerint a csecsemőkorban (1 éves korig) a leggyakoribb bántalmazó az anya – a kiváltó ok pedig a gyermek gyakori vagy hosszas sírása. Idősebb gyermekeknél az apa a bántalmazó az esetek többségében.

Hogyan ismerhető fel a környezetünkben?

A bántalmazás módjától függően van, amit könnyebb és van, amit nehezebb felismerni. Például a fizikai bántalmazásnak sokszor vannak látható jelei: zúzódások, törések, égésnyomok – sajnos azonban vannak olyan sérülések is, amelyek nehezebben észrevehetőek, mint például a belső sérülés.

Azonban a gyanúnak vannak veszélyei is, hiszen nem lehetünk 100%-osan biztosak abban, hogy valóban bántalmazással állunk-e szemben vagy egész más van a háttérben, laikusként kellemetlenségeket is okozhatunk másoknak, ha alaptalan gyanúval illetjük őket. A bántalmazás valódi megállapításához számos szakember együttes munkája szükséges, például gyermekorvos, pszichológus, védőnő, szociális gondozó…).

Általános jelek arra, hogy bántalmazott lehet a gyermek:

  • kifejezéstelen, üres arc, szemkontaktus hiánya,
  • túlságosan készséges, alázatos viselkedés,
  • félénkség, riadt, túlérzékeny a környezeti hatásokra,
  • túlságosan éber viselkedés,
  • bizalmatlanság a felnőttekkel szemben, (esetleg csak bizonyos nemű vagy kinézetű felnőttekre vonatkozik)
  • bizalmatlanság a közeli hozzátartozókkal, elsősorban a szülőkkel szemben; fél tőlük,
  • koraérett magatartás,
  • változékony viselkedés, váratlan, hirtelen változások,
  • depresszió, bűntudat, szégyenérzet,
  • öngyilkossági gondolatok vagy kísérlet,
  • regresszió,
  • alvászavarok, evészavarok,
  • kortársakkal gyenge kapcsolat, szociális készségek deficitje,
  • passzivitás,
  • figyelemzavarok, tanulási nehézségek,
  • iskolai teljesítmény hirtelen hanyatlása,
  • vonakodik a levetkőzéstől (pl. testnevelés órán),
  • fél a fizikai érintéstől, elrántja a fejét simogatáskor, a váratlan érintéstől összerezzen.

A szülő viselkedésében megfigyelhető gyanús jelek:

  • türelmetlen, agresszív a gyermekével,
  • apatikus, közönyös szülő, a gyermekével nem tart szemkontaktust,
  • túlaggódó, túlóvó szülő,
  • gyermekét másnak, rossznak tartja, sokat panaszkodik rá,
  • a gyermek sérüléséről másként számol be, mint a gyermek

Bárhol előfordulhat

Általános vélekedés, hogy a bántalmazás csak a szegény családokban, nyomorgó környezetben fordul elő. Bár valóban ott történik a felderített esetek nagyobb hányada, de valójában rendesnek látszó, jó körülmények között élő családokban is előfordulhat a bántalmazás valamilyen formája.

Nem jó ötlet magánakcióba kezdeni, de…

Külsős laikusként elővigyázatosan kell értékelned a gyanús jeleket! Ha ismersz olyat, akire a környezetedben a fenti jelek közül néhány igaz, akkor is legyél nagyon körültekintő, ha úgy érzed, hogy segíteni szeretnél! A legfontosabb, amit tehetsz, hogyha egyből szakemberhez, családsegítő szolgálathoz, hatósághoz, az érintett gyermek pedagógusához fordulsz a gyanúddal.

kép: pixabay.com

Erről a témáról a Kisgyermek fejlődése rovatban olvashatsz többet!

 

Mentés

Mentés

Szólj hozzá Te is!

hirdetés
MEGOSZTOM EZT A CIKKET!
A Babafalva.hu főszerkesztője 2017 júniusától. Célja, hogy azokat a témákat, érdekességeket megtalálja, amelyek igazán érdeklik az anyukákat, továbbá, hogy fókuszba kerüljenek a legkülönfélébb élethelyzetek, témák és tanácsok. Cikkeinek nagy része közvélemény kutatáson alapul.Az aktuális közvélemény-kutatáson TE is részt vehetsz, ehhez kövesd a Babafalva Facebook oldalát: https://facebook.com/babafalva
Előző cikk8+1 kreatív mód, ahogyan közölheted a leendő apukával a nagy hírt!
Következő cikkStátuszvizsgálat: súlymérés

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!