Június 4-re több fontos emléknap vagy világnap is esik. Ma van a Nemzeti Összetartozás Napja, amellyel a Trianoni békeszerződésre emlékezünk, illetve 2017-ben erre a napra esik Pünkösd is. A babafalva.hu szerkesztőségében azonban felfigyeltünk egy nemzetközi világnapra, amelyre érdemtelenül kevés figyelem terelődik…
Az erőszak ártatlan gyermekáldozatainak világnapja nem frissen alkotott esemény és nem is ez az első írás a témában oldalunkon – sajnos nem is az utolsó.
A gyermekekkel szembeni bántalmazások felismerése létfontosságú!
Az ENSZ 1982-ben rendkívüli ülést hívott össze, ahol a háborús gyermekáldozatok számának csökkentése volt a téma. Ennek emlékére jött létre ez a világnap, amely már korántsem merül ki a háborús témákban. Ezen a napon azokra a személyekre, szervezetekre irányul a figyelem, akik a gyermekek elleni erőszak megelőzéséért és a gyermekek jogaiért küzdenek a mindennapi munkájuk során – legyen szó fizikai, mentális vagy érzelmi bántalmazásról!
Az erőszak ezer arca
Azt gondolnánk, hogy viszonylag egyszerű meghatározni, hogy mi tartozik az erőszak fogalma alá, pedig a helyzet – sajnos – sokkal összetettebb, mint gondolnánk. Természetesen a köztudatban a gyermek fizikai bántalmazása, szexuális molesztálása kerül a leggyakrabban, de ide tartozik az érzelmi elhanyagolás – például a szeretet hiánya, a gyermek érzelmi kötődésének mellőzése, illetve például az is, ha a gyermek jelenlétében történik erőszakos magatartása.
Az erőszak egyik formája az elhanyagolás, amely szintén lehet fizikai, érzelmi vagy nevelési – gyakorlatilag, ha a gyermek nem alapvető szükségletei közül bármelyik kielégítetlen marad, illetve az is, ha nem kapja meg a szükséges törődést, figyelmet, védelmet és érzelmi biztonságot.
Külön figyelmet érdemes fordítani arra az esetre, amikor gyermek bántalmaz gyermeket – ebben az esetben az áldozat és a „bűnös” is külön figyelmet igényel. A legtöbb elkövető egyébként maga is bántalmazás áldozata.
A probléma nehéz
Az erőszak teljes megszüntetésétől még nagyon messze van a társadalom, hiszen a legtöbb esetben nem is derül fény ezekre. Az, hogy titkokban maradhatnak az esetek, annak lehet oka, hogy a család elszigetelődik a támogató közösségektől, ezzel elszigetelik a gyermeket is. Az ártatlan gyermekáldozatok sokszor nem is tudják, hogy bajban vannak, ezért ritkán kérnek segítséget – nem kérdőjelezik meg a szüleik viselkedésének helyességét vagy jogosságát, illetve sokszor a bántalmazó fenyegetéssel, tiltással beszéli le erről a gyermeket. Előfordul az is, hogy a gyermek kérne segítséget, de a saját szégyenérzete miatt nem teszi vagy nem is tudja, kihez fordulhatna. Ezen felül az emberek is idegenkednek attól, hogy a családok belügyeibe beavatkozzanak.
Ki bántalmazza a gyermekeket?
Gyermekbántalmazás: százból tizenkét gyermek veszélyeztetett
A statisztikák szerint százból tizenkét gyermek van veszélyben és a családon belüli erőszak teszi ki a gyermekbántalmazások 80%-át és ezeknek a 41%-ában a vérszerinti apa, a 39%-ban a vérszerinti anya a bántalmazó – a többi esetben nevelőszülő, nagyszülő, testvér vagy egyéb rokon. A megfigyelések szerint a csecsemőkorban (1 éves korig) a leggyakoribb bántalmazó az anya – a kiváltó ok pedig a gyermek gyakori vagy hosszas sírása. Idősebb gyermekeknél az apa a bántalmazó az esetek többségében.
Hogyan ismerhető fel a környezetünkben?
A bántalmazás módjától függően van, amit könnyebb és van, amit nehezebb felismerni. Például a fizikai bántalmazásnak sokszor vannak látható jelei: zúzódások, törések, égésnyomok – sajnos azonban vannak olyan sérülések is, amelyek nehezebben észrevehetőek, mint például a belső sérülés.
Azonban a gyanúnak vannak veszélyei is, hiszen nem lehetünk 100%-osan biztosak abban, hogy valóban bántalmazással állunk-e szemben vagy egész más van a háttérben, laikusként kellemetlenségeket is okozhatunk másoknak, ha alaptalan gyanúval illetjük őket. A bántalmazás valódi megállapításához számos szakember együttes munkája szükséges, például gyermekorvos, pszichológus, védőnő, szociális gondozó…).
Általános jelek arra, hogy bántalmazott lehet a gyermek:
- kifejezéstelen, üres arc, szemkontaktus hiánya,
- túlságosan készséges, alázatos viselkedés,
- félénkség, riadt, túlérzékeny a környezeti hatásokra,
- túlságosan éber viselkedés,
- bizalmatlanság a felnőttekkel szemben, (esetleg csak bizonyos nemű vagy kinézetű felnőttekre vonatkozik)
- bizalmatlanság a közeli hozzátartozókkal, elsősorban a szülőkkel szemben; fél tőlük,
- koraérett magatartás,
- változékony viselkedés, váratlan, hirtelen változások,
- depresszió, bűntudat, szégyenérzet,
- öngyilkossági gondolatok vagy kísérlet,
- regresszió,
- alvászavarok, evészavarok,
- kortársakkal gyenge kapcsolat, szociális készségek deficitje,
- passzivitás,
- figyelemzavarok, tanulási nehézségek,
- iskolai teljesítmény hirtelen hanyatlása,
- vonakodik a levetkőzéstől (pl. testnevelés órán),
- fél a fizikai érintéstől, elrántja a fejét simogatáskor, a váratlan érintéstől összerezzen.
A szülő viselkedésében megfigyelhető gyanús jelek:
- türelmetlen, agresszív a gyermekével,
- apatikus, közönyös szülő, a gyermekével nem tart szemkontaktust,
- túlaggódó, túlóvó szülő,
- gyermekét másnak, rossznak tartja, sokat panaszkodik rá,
- a gyermek sérüléséről másként számol be, mint a gyermek
Bárhol előfordulhat
Általános vélekedés, hogy a bántalmazás csak a szegény családokban, nyomorgó környezetben fordul elő. Bár valóban ott történik a felderített esetek nagyobb hányada, de valójában rendesnek látszó, jó körülmények között élő családokban is előfordulhat a bántalmazás valamilyen formája.
Nem jó ötlet magánakcióba kezdeni, de…
Külsős laikusként elővigyázatosan kell értékelned a gyanús jeleket! Ha ismersz olyat, akire a környezetedben a fenti jelek közül néhány igaz, akkor is legyél nagyon körültekintő, ha úgy érzed, hogy segíteni szeretnél! A legfontosabb, amit tehetsz, hogyha egyből szakemberhez, családsegítő szolgálathoz, hatósághoz, az érintett gyermek pedagógusához fordulsz a gyanúddal.
kép: pixabay.com
Erről a témáról a Kisgyermek fejlődése rovatban olvashatsz többet!
