Császármetszés: számít, hogyan jövünk világra?

3734
császár3-300x225.jpg

A szülés és születés módja előre nem várt módon, alapvetően befolyásolhatja egy család életét. Olyan fizikai és lelki következmények adódnak, amire egy kismama nem is számít, és gyakran évekkel később fogalmazódnak csak meg a szülés utáni tapasztalatok, akkorra derül ki, hogy mind a gyereknél, mind a családnál milyen változások történtek akár pozitív, akár negatív irányban.

Aktuális kutatási eredmények szerint a szülés módja beleszól olyan kérdésekbe, mint pl. hogy milyen gyorsan épül föl a kismama a szülésből, szoptat-e, vagy milyen hosszan lesznek érzelmi zavarai a szülés után. Befolyásolhatja, hogy megtermékenyül-e újra, ill.  hogy a babája mozgása és érzelmi élete hogyan fejlődik, hogyan alszik. Sajnos nagyban befolyásolja a többi szülés lehetséges módját (mivel kevés szülészorvos vállalja a második vagy harmadik normál szülést császármetszés után) és az otthonszülés lehetőségét is megakadályozza egy már megtörtént császármetszés, a jelenlegi szabályozás szerint. Ezért lényeges, hogy még a szülés előtt szembenézzünk a császármetszés várható hatásaival.

A császármetszés hosszú távú kihatásai

Nézzük most azokat a várható következményeket, amelyek az egész életutat befolyásolják. Ezekkel a tényezőkkel a szülészorvosok szinte egyáltalán nem foglalkoznak.

Levilla Pöttöm Tanoda
Miele DG 6001 GourmetStar gőzpároló

A babák szülés utáni sokkos állapota: A császármetszés olyan érzés egy babának, mint amikor valakinek a védett otthonába valaki hirtelen és erőszakosan betör. A védettség megszünése, a hirtelen fény és levegő sokkos állapotot idéz elő a babáknál, amely megzavarja mind az anya-gyermek kapcsolatot, mind a szoptatás elindulását. Ugyancsak a sokkos állapot olyan sok stersszhormont termel a baba szervezetében, amely hosszútávon lerontja a  baba  ellenállóképességét, immunrendszerét.

Anya-gyermek kapcsolat változása: A vajúdás elmaradásakor, az anya és babája közötti kapcsolat számára nagyon fontos hormonok nem tudnak felszabadulni az anya szervezetében. Ez a hiány hosszútávon érintheti a kettőjük közötti kapcsolódás erősségét.

Szoptatás: Császármetszés után csökken a szoptatás lehetősége, különösen ha a műtét altatásban történik.  A kutatások bizonyították, hogy sok esetben rövidebbé is válik a szoptatás időtartama, amelynek egyik oka, hogy a babák maguk is hamarabb abbahagyják a szopást, mint normál úton született társaik.

Autisztikus zavarok: Közvetlen összefüggést találtak a császármetszés és a később kialakuló autisztikus zavarok előfordulása között.

Asztma, légzési nehézségek: Mérhetően gyakoribb az asztma és a légzési nehézségek előfordulása császáros babáknál, merta a tüdő még nem készült fel a szülés utáni légzésre.

Döntési képesség csökkenése a gyermeknél: Azoknál a babáknál, akiknél a vajúdás nem indul el, mert a szülést beindítják vagy a császárt előre programozzák, a babáknak nincs esélyük dönteni a saját születésük idejének tekintetében. Ez a helyzet az egész életre kihat és a gyermekek, később a felnőttek a nehéz helyzetekben nehezebben döntenek, mástól várják a segítséget.

Önérvényesítési zavarok, önelfogadási nehézségek: Császármetszésnél a szülőcsatornán való átmenet szakasza kiesik a születés folyamatából. Ez a szakasz alapozza meg a másikkal való együttműködés, a kreativitás kialakulásának lehetőségét. A problémammegoldásnak ez lesz az alapja, így ennek hiányában az önérvényesítés és az önértékelés is sérülhet.

Szexuális problémák: Ugyancsak a szülőcsatornán való kijutás alapozza meg a szexuális együttműködés és az extázis lehetőségét a bábánál. Ennek hiánya nehézséget okoz a későbbi életében a  szexualitás kiteljesítsében.

Szülés utáni anyai depresszió: A kutatások szerint a császármetszés, mint szülési forma, sok esetben a szülés után nagy csalódást jelent az anyának. Saját önértékelése sérül, önbizalma csökken. Ennek következménye lehet, hogy a szülés után súlyosabb és hosszabb depressziós állapotok alakulnak ki az anyánál.

Lehetőségek a kialakult veszteségélmény feldolgozására

Vannak olyan anyák, akik a császármetszés után jól érzik magukat, el tudják fogadni a szülés kimenetelét és lelkileg kiegyensúlyozottnak érzik magukat a születésélményükkel. Ezesetben nincsen szükség szakmai segítségre és nem is érdemes utólag megkérdőjelezni a szülés során és után kialakult jó érzéseket.

Vannak azonban olyan anyák, akik becsapottnak, megbántottnak érzik magukat, úgy érezhetik, hogy a kórházi segítők cserben hagyták őket. A szülés élménye kisért, rémálmok és rémképek jelennek meg rendszeresen. Sokat sírhatnak ezek az anyák és nagyban csökken az önbizalmuk és a saját képességeikbe vetett hitük. Egyesek a testüket is megutálják, amiért nem volt képes megfelelően működni. Ebben az esetben szükséges a történtek feldolgozása, ne higyjük, hogy ezek az érzelmi állapotok természetes következményei egy szülésélménynek! Az ilyen érzelmi állapotban lévő anyák segítségre szorulnak!

Mit tehetünk még a szülés előtt, hogy csökkentsük a császármetszés lehetőségének valószínűségét:

  • Nézzünk szembe félelmeinkkel a császármetszést illetően, olvassunk és tájékozódjunk minél többet a témáról!
  • Tudjuk meg, hogyha császármetszéssel születtünk, annak milyen oka volt. Mi történt velünk a születés után?
  • Már az első várandósság során transzlégzés vagy születésterápián, születéstréningen feloldhatjuk saját császsármetszéses születéstörténetünket, hogy ne alakuljon ki a saját szülésünknél hasonló helyzet.

Császármetszéses szülés után a következő lehetőségeink vannak az élmények feldolgozására:

  • Az élményekről beszélgessünk szakemberrel, mert önmagában a történtek kimondása is sokat segíthet a feszültségek oldásában.
  • Olvassunk és tájékozódjunk minél többet a témáról.
  • Következő várandósság előtt körültekintően válasszuk meg a szülés helyét és a segítő szakembereket. Keressünk olyan orvost vagy szülésznőt, aki járatos a császármetszés utáni hüvelyi szülésben és vállalja a szülésnek ezt a módját.
  • Tárjuk fel azokat a fizikai és lelki okokat, amelyek a császármetszéshez vezettek.
  • Még a következő szülés előtt kérjünk egyéni terápiás segítséget vagy születéstréning során újra éljük át és változtassuk meg a kialakult születési nehézségeket. Az élmények feldolgozására a következő várandósság előtt érdemes időt szánni, de ha a várandósság már kialakult, akkor sem kell lemondanunk az egyéni vagy csoportos segítségről, mert a magzatunk számára a feldolgozott élményeknek nagy jelentősége van.
  • Az új várandósságunk alatt magzatunkkal kerüljünk kapcsolatba és már előre beszéljük meg vele a születésének módját. A magzatokkal való kommunikáció a legjobb módja a köldökzsinórral, farfekvéssel, koraszüléssel vagy szülésbeindulással kapcsolatos problémák megelőzésének.

Dobos Andrea Beáta, születésterápia, születéstréning, magzati kapcsolat | Kérdezd szakértőnket>>

A szerző három gyermek édesanyja. Szüléstörténetei olvashatók a http://www.magzatikapcsolat.hu weboldalon.

Ajánlott irodalom

  • Amit minden nőnek tudnia kell a császármetszésről
  • Ina May Gaskin: Útmutató a szüléshez
  • Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol
  • Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában
  • Michel Odent: A szeretet tudományosítása
  • Michel Odent: Császármetszés
  • Marie F. Mongan: Szülés, ahol én irányítok!
  • Iris Rinkenbach: Spirituális felkészülés a gyermekáldásra
  • Noll Andrea Nandu: Vajúdástámogatás mindenkinek
  • Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában – Katarzis vagy krízis?

Honlapok:

Szólj hozzá Te is!

hirdetés
MEGOSZTOM EZT A CIKKET!
Dobos Andrea Beáta vagyok, pszichopedagógus és iskolafejlesztő, meditációs és relaxációs tanár, szimbólum és transzlégzés terapeuta.
Előző cikkMérgező ételtárolók és bolti bizonylatok
Következő cikkNagyobbacskák hordozása: buktatók és megoldások

21 EDDIGI KÉRDÉS

  1. Az első gyermekemet, majdnem három éve hoztam a világra. Normál szülésre készültünk, de elég súlyos komplikáció merült fel a vajúdás közben, így 24 óra elteltével életmentő császármetszés lett belőle. Most a második babámat várom, 32. hetesen, és szintén császár lesz. Nem gyávaságból, vagy mert féltem a hüvelyemet, NEM! Mert egészségügyi szempontból kockázatos lenne, az előzmények fényében egy normál szülést bevállalnom. Erről nem én döntöttem, hanem az orvosom. A Lányom erős, határozott egyéniség, erős fizikai adottságai és egészségi állapotában sosem volt zökkenő, légzéskimaradás, pedig sosem fordult elő. Ráadásul 2,5 évig szoptattam.. A kapcsolatunkat, nem a szülés, hanem már a terhesség alatti kötődés alapozta meg, ami azóta is töretlen. Egyébként az apjával is nagy a szerelem, pedig Ő nem hordta 9 hónapig a szíve alatt és nem is szülte meg, még is az első perctől kezdve imádják egymást. Szóval, akkor, hogy is van ez a kötődéssel? Engem személy szerint a természetes szülés folyamata eléggé megviselt lelkileg, a megváltást pedig a császár jelentette. Bevallom nem szeretem az ilyen írásokat, bár azzal nem vitázom, hogy tudományos oldalról van alapja, de ha egy írás semmi pozitív dolgot nem mutat be, csak megijeszti azokat a kismamákat, akik nem élték át a szülés nagyszerű élményét és nem biztos, hogy hozzám hasonlóan lesz választásuk, akkor meg miért riogatjuk őket?? Az élet nem fekete vagy fehér…

  2. Ez a cikk elegge fajdalmasan erintett meg. Ha ezt szules elott olvasom talan, lehet vmelyik elmegyogy intezetben lennek. A csaszarmetszes nem divat szulesi muvelet, hanem eletmento. Egy csaszaros anyukanak nyugtatas kell nem pedig hogy mennyire rozzant gyermeke lehet/lesz kesobb, lelkileg kind fizikailag. 33 hetesen egy napi vajudast kovetoen kellett surgosen kivenni a babat, mert a tagulasi szak megallt. 1 eves az hogy majdnem ket honappal elobb jott meg sem latszik rajta. A sulya normalis, hossza igy is megelozi korabeli tarsait. Azt a cikkbol kifelejtettek, hogy az aszthma es legzesi nehezseg a szteroidnak koszonheto, de nem mindegyik baba kapja meg. Az enyem nem kapta meg. Sztem felesleges remisztgetni barkit is a csaszarral.

  3. Nagyon ritkán szoktam hozzászólni efféle cikkekhez, de ennek a cikknek az elolvasása túl sok gondolatot ébresztett bennem a hallgatáshoz! Pszichológusként és anyaként is az egész cikkről annyi a véleményem, hogy telesen mindegy hogy mindez mennyiben igaz, vagy megalapozott, de annyi biztos, hogy akinek korábban semmiféle félelme nem volt a császármetszéssel kapcsolatban, annak ezután bőven lesz! Nem beszélve az érem másik oldaláról,hogy a természetes szülés pont annyira okozhat érzelmi nehézségeket egy édesanyánál, mint a császármetszés. Nem a szülés objektív ténye, hanem a szubjektív élménye ami számít! Tény, hogy a feleslegesen elvégzett császármetszések meglehetősen magas arányúak, de sok esetben életmentő beavatkozás!
    Az anya gyermek kötődés kialakulásában sem az számít, miként született, hanem hogy az édesanya mennyire érzékeny a gyermeke jelzéseire, és miként tudnak egymásra hangolódni. Tulajdonképpen, ha nagyon szeretnénk megerőszakolni a dolgot a benzinárnövekedés és az autizmussal diagnosztizált gyermekek száma között és fedezhető fel együttjárás,noha egyértelmű, hogy semmi közük egymáshoz!
    Nem tudom, hogy mi volta célja a szerzőnek, de annyi bizonyos, ha kismamákkal dolgozik, akkor pontosan tudnia kell, hogy egy érzelmileg hangsúlyosabb, érzékenyebb időszakban nem a félelmek generálására kellene fókuszálni, hanem az eleve jelen lévő szorongásokat kellene csökkenteni!

    • Kedves dit!

      A szekmai véleménye szakemberként szólított meg. Levelében van néhány szempont, amelyet érdemes továbbgondolni és tisztázni, mert sajnos sem szakmailag,sem anyai oldalról nem állja meg a helyét. A szakmai felelősségünk azonban nagyobb tájékozódásra késztet minket, mintha hétköznapi személyként reagálunk egy témára.
      A szülés-születés lelki, fiziológiás, hormonális és spirituális folyamata egész életünket befolyásoló tényezőkből áll és ez nem vélemény, hanem évtizedek óta tudományosan is alátámasztott tény. Ennek a hatásnak a mélységeit még csak az utóbbi években kezdik valóban feltárni és megismerni.
      A császármetszés mint a szülést befolyásoló orvosi beavatkozás, szintén több évtizede kutatott következményekkel rendelkezik, mint ahogy ez minden más természetestől eltérő beavatkozás esetében is igaz.
      Több mint 10 éve foglalkozom kismamák felkészítésével egyénileg és csoportosan, így van tapasztalatom a saját három szülésem miatt is, hogy mitől érzi magát egy szülő nő biztonságban és mit tekint utólag jó szülésélménynek. Azt is megtapasztaltam, hogy egy kezdetben szubjektív élmény mitől tudott megváltozni negatív vagy pozitív irányba.
      Az hogy valaki mit él meg a szülésnél, nem a véletlen műve, hanem bizonyos feltételrendszerek következménye, amelyet még a szülés előtt alapvetően át lehet alakítani. Ebben az átalakításban a valósággal és az energetikai következményekkel való szembenézés (akár negatív, akár pozitív értelemben) mindig az informált döntési helyzetet erősíti. És ez az ami biztonságot nyújt az anyának. Az anya-gyermek kapcsolat kialakulása nem egy romantikus szubjektív elképzelés hatására jön létre, hanem nagyon is valóságos hormonhatások és a szülés energetikai folyamatának következménye, amelyről lehet nem tudomást venni, de attól még jelen van. A császármetszésről szóló kutatások az egész életünkre szóló hatását vették szemügyre ennek a beavatkozásnak és persze senki nem vitatja, hogy jóval ritkábban, de van létjogosultsága, ettől még a hatása ugyanúgy megjelenhet.
      MInél jobban fel tud készülni egy szülés előtt álló nő arra, hogy babáját és magát döntési helyzetbe hozza, annál nagyobb a lehetősége a beavatkozások bármely fajtájának elkerülésére. A nőket – a tapasztalatom szerint – nem a szülés módja és vélt veszélyei keserítik el a szülés után, hanem az az élmény, hogy nem készültek fel a várható nehézségekre és nem tudtak dönteni a folyamat közben. Ekkor érzik, hogy nem tettek meg mindent magukért és a babájukért.
      MIchel Odent könyvében található kutatási eredmények éppen azért fontosak mindenki számára, hogy erőt merítsenek a saját biztonságos szülésélményük megszervezése felé. A naivitás a szülésnél nem segít. Utána pedig kifejezetten elkeserító érzéseket hoz az anyákban.

  4. Talán kicsit túlzás, amit a császármetszéssel született kisbabák hátrányos helyzetéről olvashattunk a cikkben, de tény, hogy van valami alapja annak, amit a szerző leírt. Például fontos, hogy a magzat végighaladjon “egy hengerként” a szülőcsatornán, mert az összepréselődés hatására tud távozni a gyomrában és tüdejében lévő folyadék. Állítólag ennek hiányában tényleg nagyobb az esély légúti megbetegedésre… Ezen kívül a természetes szülés közbeni stressz hatására termelődött hormonok szintén segítik a külső körülményekhez való alkalmazkodást… Az érdekes témáról olvashatunk Dr. Berkő Péter Szülészeti Zárójelentés c. művében. Itt elérhető:
    http://www.letolthetokonyvek.hu/konyvek/szuleszeti-zarojelentes-dr-berko-peter-2011

  5. Ez a cikk egy baromság!!!!!!!!!!!Úgy ahogy van!Lányok,kismamák nem lesz baja
    a babátoknak,ha császárral szültök….és hátránya sem..ne aggódjatok!

  6. Itt a kapcsolódó cikkek között találtam egy ilyet:

    “A genfi egyetem kutatói több mint ötvenezer szülés körülményeinek kiértékelése után rájöttek, hogy a császármetszés megkétszerezi a csecsemő halálának esélyét. Természetes szülés esetén ezer gyermekből egy hal meg, míg tervezett császármetszés esetén ezerből kettő.”

    Az első mondatban még simán császármetszés van, a másodikban már tervezett… Akkor most hogy is van? Nyilván a tervezett császár nem viccből tervezett, hanem eü. oka van. Hány halt volna meg 1000-ből, ha mindegyiknek természetes úton kellett volna megszületnie?

    Ismétlem, nem a csm-t propagálom:)

    • azért a “tervezett császár” az sokszor azért terveződik, mert a kismama kitalálja, hogy neki az felel meg. Hallani, olvasni pl. nem egy celebről – és nyilván az átlag népességben is akad példa.
      Döbbenetes, hogy milyen gondolatok mentén folyik a döntéshozatal ilyenkor. Pl. hogy az asszonyka hüvelye ki ne táguljon… Mintha nem létezne intim torna! De egyébként is, mennyi hülyeséget meg lehet etetni velünk, nőkkel…

      • Hidd el, ma már nem olyan könnyű összehozni egy tervezett császárt. Én rövidlátó vagyok, vittem a szemészemtől az ajánlást, h legyen császár, mert a nagy erőlködéstől leszakadhat a retina (azt meg valahogy nem szerettem volna megkockáztatni), és még így sem nagyon akarták engedni, végül elküldtek a kórház szemészetére is és amikor ott is ugyanezt mondta az ottani doki, beleegyeztek. Bár tény, h magánklinikán biztos bárkinek megcsinálják… De állami kórházakban már eléggé megszigorították ,pont amiatt amit írtál.

  7. Hááááát, biztos lehetett volna árnyaltabban fogalmazni, mikor a cikk íródott…
    “várható következmények”? – én nem várom, az biztos. Szerencsésebb lett volna, mondjuk a “lehetséges következmények”, különös tekintettel arra, hogy valóban nem 100% az előfordulása.
    Szerintem is döbbenetes feltételezés (különösen a kritizált megfogalmazás fényében), hogy a gyereknek szexuális problémái lesznek.
    Jobb, ha tudjátok: meg is fognak halni ám! (ahogy mi is… 🙂 )

    Nekem 2 lányom van, mindkettő császáros – és én eredetileg mindkettőt szülni szerettem volna. Az első faros volt és még csak jósló kontrakcióim se voltak – a 41. hét végén vágtak fel. A másodiknál én mondtam 30 óra vajúdás után, hogy kés kell, és tökéletes megérzés volt: megrepedt a méhem, miközben kiemelték a babát – ha ragaszkodom a szüléshez, elég nagy kapkodással kerültem volna asztalra…
    Tény, hogy a 2. lányka rögtön tudta, mit kezdjen a cicivel, míg az elsőnél voltak kezdeti problémák (viszont 2,5 évig szopott). Tény, hogy neki vannak problémái a döntések körül, de még csak 3 éves, ki tudja, mi lesz – és mellesleg ez lehet a habitusának kérdése is, nem feltétlenül a születéséé. Tény, hogy a 2. után elfertőződött a seb, visszakerültem a kórházba és jelentősen lelassult a felépülésem.
    Tény: A CSÁSZÁR EGY NAGYON KOMOLY HASI MŰTÉT – nem pedig “csak egy szülési alternatíva” – igen sok komplikációja lehet (belül mindenféle összetapadások, -növések). Szóval én nem ajánlom. 🙂 Érdekes, hogy ezekről egy szó sem esik a cikkben, pedig az anya későbbi fizikai állapotát jelentősen befolyásolhatja. De néha tényleg nincs más megoldás – viszont így is kéne kezelni: életmentő műtétként.

  8. Kedves olvasók!

    Még egy pozitív példa részemről: tervezett császárral szültem, el is altattak, mert nem hatott az epidurál. Mire hazajöttünk lett tejem, nem voltam depressziós, ugyanúgy el tudtam látni, mint a nem császárosok, sőt sokkal hamarabb felgyógyultam, mint a barátnőm, aki természetes úton szült, baromi sokat szenvedett és tropára ment alul és azt mondta, nem akar több gyereket… ( Persze nem is hagytam el magam, ami nagyban elősegítette a felgyógyulást egy hasi műtét után)
    Imádom a kislányomat, semmiféle zavar nincs a kapcsolatunkban!!!

    Tény: jobb a természetes mindenből, de nem kéne már előre elriasztani a babát váró anyukákat ilyen cikkekkel. Pozitív példát miért nem írnak soha??? Azoknak a kismamáknak üzenem, akik még szülés előtt állnak és esetleg császárosok lesznek, nem ezen múlik, h tudtok e szoptatni és jó anyukák lesztek e vagy sem. A kötődés már akkor kialakul amikor a manók még a pocakban vannak!!!

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!