A szülés és születés módja előre nem várt módon, alapvetően befolyásolhatja egy család életét. Olyan fizikai és lelki következmények adódnak, amire egy kismama nem is számít, és gyakran évekkel később fogalmazódnak csak meg a szülés utáni tapasztalatok, akkorra derül ki, hogy mind a gyereknél, mind a családnál milyen változások történtek akár pozitív, akár negatív irányban.
Aktuális kutatási eredmények szerint a szülés módja beleszól olyan kérdésekbe, mint pl. hogy milyen gyorsan épül föl a kismama a szülésből, szoptat-e, vagy milyen hosszan lesznek érzelmi zavarai a szülés után. Befolyásolhatja, hogy megtermékenyül-e újra, ill. hogy a babája mozgása és érzelmi élete hogyan fejlődik, hogyan alszik. Sajnos nagyban befolyásolja a többi szülés lehetséges módját (mivel kevés szülészorvos vállalja a második vagy harmadik normál szülést császármetszés után) és az otthonszülés lehetőségét is megakadályozza egy már megtörtént császármetszés, a jelenlegi szabályozás szerint. Ezért lényeges, hogy még a szülés előtt szembenézzünk a császármetszés várható hatásaival.
A császármetszés hosszú távú kihatásai
Nézzük most azokat a várható következményeket, amelyek az egész életutat befolyásolják. Ezekkel a tényezőkkel a szülészorvosok szinte egyáltalán nem foglalkoznak.
A babák szülés utáni sokkos állapota: A császármetszés olyan érzés egy babának, mint amikor valakinek a védett otthonába valaki hirtelen és erőszakosan betör. A védettség megszünése, a hirtelen fény és levegő sokkos állapotot idéz elő a babáknál, amely megzavarja mind az anya-gyermek kapcsolatot, mind a szoptatás elindulását. Ugyancsak a sokkos állapot olyan sok stersszhormont termel a baba szervezetében, amely hosszútávon lerontja a baba ellenállóképességét, immunrendszerét.
Anya-gyermek kapcsolat változása: A vajúdás elmaradásakor, az anya és babája közötti kapcsolat számára nagyon fontos hormonok nem tudnak felszabadulni az anya szervezetében. Ez a hiány hosszútávon érintheti a kettőjük közötti kapcsolódás erősségét.
Szoptatás: Császármetszés után csökken a szoptatás lehetősége, különösen ha a műtét altatásban történik. A kutatások bizonyították, hogy sok esetben rövidebbé is válik a szoptatás időtartama, amelynek egyik oka, hogy a babák maguk is hamarabb abbahagyják a szopást, mint normál úton született társaik.
Autisztikus zavarok: Közvetlen összefüggést találtak a császármetszés és a később kialakuló autisztikus zavarok előfordulása között.
Asztma, légzési nehézségek: Mérhetően gyakoribb az asztma és a légzési nehézségek előfordulása császáros babáknál, merta a tüdő még nem készült fel a szülés utáni légzésre.
Döntési képesség csökkenése a gyermeknél: Azoknál a babáknál, akiknél a vajúdás nem indul el, mert a szülést beindítják vagy a császárt előre programozzák, a babáknak nincs esélyük dönteni a saját születésük idejének tekintetében. Ez a helyzet az egész életre kihat és a gyermekek, később a felnőttek a nehéz helyzetekben nehezebben döntenek, mástól várják a segítséget.
Önérvényesítési zavarok, önelfogadási nehézségek: Császármetszésnél a szülőcsatornán való átmenet szakasza kiesik a születés folyamatából. Ez a szakasz alapozza meg a másikkal való együttműködés, a kreativitás kialakulásának lehetőségét. A problémammegoldásnak ez lesz az alapja, így ennek hiányában az önérvényesítés és az önértékelés is sérülhet.
Szexuális problémák: Ugyancsak a szülőcsatornán való kijutás alapozza meg a szexuális együttműködés és az extázis lehetőségét a bábánál. Ennek hiánya nehézséget okoz a későbbi életében a szexualitás kiteljesítsében.
Szülés utáni anyai depresszió: A kutatások szerint a császármetszés, mint szülési forma, sok esetben a szülés után nagy csalódást jelent az anyának. Saját önértékelése sérül, önbizalma csökken. Ennek következménye lehet, hogy a szülés után súlyosabb és hosszabb depressziós állapotok alakulnak ki az anyánál.
Lehetőségek a kialakult veszteségélmény feldolgozására
Vannak olyan anyák, akik a császármetszés után jól érzik magukat, el tudják fogadni a szülés kimenetelét és lelkileg kiegyensúlyozottnak érzik magukat a születésélményükkel. Ezesetben nincsen szükség szakmai segítségre és nem is érdemes utólag megkérdőjelezni a szülés során és után kialakult jó érzéseket.
Vannak azonban olyan anyák, akik becsapottnak, megbántottnak érzik magukat, úgy érezhetik, hogy a kórházi segítők cserben hagyták őket. A szülés élménye kisért, rémálmok és rémképek jelennek meg rendszeresen. Sokat sírhatnak ezek az anyák és nagyban csökken az önbizalmuk és a saját képességeikbe vetett hitük. Egyesek a testüket is megutálják, amiért nem volt képes megfelelően működni. Ebben az esetben szükséges a történtek feldolgozása, ne higyjük, hogy ezek az érzelmi állapotok természetes következményei egy szülésélménynek! Az ilyen érzelmi állapotban lévő anyák segítségre szorulnak!
Mit tehetünk még a szülés előtt, hogy csökkentsük a császármetszés lehetőségének valószínűségét:
- Nézzünk szembe félelmeinkkel a császármetszést illetően, olvassunk és tájékozódjunk minél többet a témáról!
- Tudjuk meg, hogyha császármetszéssel születtünk, annak milyen oka volt. Mi történt velünk a születés után?
- Már az első várandósság során transzlégzés vagy születésterápián, születéstréningen feloldhatjuk saját császsármetszéses születéstörténetünket, hogy ne alakuljon ki a saját szülésünknél hasonló helyzet.
Császármetszéses szülés után a következő lehetőségeink vannak az élmények feldolgozására:
- Az élményekről beszélgessünk szakemberrel, mert önmagában a történtek kimondása is sokat segíthet a feszültségek oldásában.
- Olvassunk és tájékozódjunk minél többet a témáról.
- Következő várandósság előtt körültekintően válasszuk meg a szülés helyét és a segítő szakembereket. Keressünk olyan orvost vagy szülésznőt, aki járatos a császármetszés utáni hüvelyi szülésben és vállalja a szülésnek ezt a módját.
- Tárjuk fel azokat a fizikai és lelki okokat, amelyek a császármetszéshez vezettek.
- Még a következő szülés előtt kérjünk egyéni terápiás segítséget vagy születéstréning során újra éljük át és változtassuk meg a kialakult születési nehézségeket. Az élmények feldolgozására a következő várandósság előtt érdemes időt szánni, de ha a várandósság már kialakult, akkor sem kell lemondanunk az egyéni vagy csoportos segítségről, mert a magzatunk számára a feldolgozott élményeknek nagy jelentősége van.
- Az új várandósságunk alatt magzatunkkal kerüljünk kapcsolatba és már előre beszéljük meg vele a születésének módját. A magzatokkal való kommunikáció a legjobb módja a köldökzsinórral, farfekvéssel, koraszüléssel vagy szülésbeindulással kapcsolatos problémák megelőzésének.
Dobos Andrea Beáta, születésterápia, születéstréning, magzati kapcsolat | Kérdezd szakértőnket>>
A szerző három gyermek édesanyja. Szüléstörténetei olvashatók a http://www.magzatikapcsolat.hu weboldalon.
Ajánlott irodalom
- Amit minden nőnek tudnia kell a császármetszésről
- Ina May Gaskin: Útmutató a szüléshez
- Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol
- Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában
- Michel Odent: A szeretet tudományosítása
- Michel Odent: Császármetszés
- Marie F. Mongan: Szülés, ahol én irányítok!
- Iris Rinkenbach: Spirituális felkészülés a gyermekáldásra
- Noll Andrea Nandu: Vajúdástámogatás mindenkinek
- Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában – Katarzis vagy krízis?
Honlapok:
- www.motherfriendly.org
- www.vbac.com
- www.szuletestrening.hu
Kicsit én is kétségbeestem, mikor a cikket elolvastam, hiszen eddig azt gondoltam, hogy semmi gond a „szülésélményemmel”.
Én a terhességem alatt egy gyermekkori betegségből kifolyólag folyamatos hematológiai kontroll alatt álltam, és mondhatjuk úgy, hogy készültem arra, hogy bármikor gond lehet akár a terhesség alatt, akár a szülés alatt. Meg is beszéltem a hematológussal is és a szülésszel is, hogy én nem egy „hős” anyuka szeretnék lenni, aki tűzön-vízen át küzd a „természetes” szülés élményéért, én egy egészséges gyermek egészséges anyukája akarok lenni, így az lesz, amit ők véleményeznek a szülésemmel kapcsolatban.
A babámmal meg is beszéltem, hogy akárhogy is lesz, segíteni fogok neki abban, hogy egészségesen jöjjön a világra, és minden rendben legyen 🙂
Bár az orvosi vélemény szerint a szülés módját nem befolyásolta az akkori hematológiai állapotom, mégis császár lett a vége 12 órás vajúdás után, mivel a kislányom nem indult el a szülőcsatornába, a szívhanggal viszont problémák voltak.
A műtét ugyan kellemetlen volt, de felépülésben nem tapasztaltam különbséget a hüvelyi úton szülőkkel szemben, valószínűleg azért sem, mert volt egy lány velem, akinek a méhrepedése lett szülés közben és velem feküdt egy faros babát szült anyuka is, hát mit ne mondjak, teljesen elcsigázva…
A kórházból való hazamenetel után meg is állapították azok, akikkel találkoztam, hogy nem is látszik rajtam, hogy szültem, pláne nem az, hogy császárral… Lehet azt gondolták, hogy az ágyat kéne nyomnom hetekig, és panaszkodnom a fájdalom miatt??? Az is igaz, hogy a császáros sebből annyit éreztem, hogy a bőröm körülötte el van zsibbadva, de nem nyilallt, húzott, stb, mint néhány anyukától hallottam.
Azt gondolom, hogy a „természetes” úton való szülés az anyatejes táplálással együtt végtelenül túl van misztifikálva, hiszen szinte az jön le a médiából, hogy ha császárral szültél, vagy tápszerrel táplálod a babád, akkor rendesen lemaradtál a jóanyuka versenyben…
Véleményem szerint azt kell tennünk, ami a babának a legmegfelelőbb! Ha segíteni kell neki a születésnél, tegyük meg, ha a táplálásnál, akkor miért ne?
A statisztikai adatok pedig: hallottam már, mikor úgy emlegetik, hogy „hasisztika”, valószínűleg nem véletlenül…
Szerintem is segíteni kell azt a szülőt, akinek problémát okoz elfogadni a szülésnek ezt a módját, mivel az elfogadás hiánya több problémát okoz mint maga a császármetszés és ez az ami igazán befolyásolja a további életutat.
Én is úgy gondolom, hogy ez a manapság nagyon divatba jött császármetszés-ellenesség csak olaj a tűzre. Bebeszélik a kismamáknak, hogy az csak egy szükségtelen rossz, netán kényelmi megoldás az orvosnak. Ettől lesz a császárral szülő nő depressziós, na nem mintha sima szülés után nem lehetne azzá válni. Sokkal jobb egy császár, mint egy esetleges tragédia, szerintem minden orvost ez vezérel, amikor a műtét mellett dönt és nem az, hogy hazaérjen vacsorára.
Amúgy két kislányom van, a nagyobbikkal 14 órás vajúdás után császároztak meg, a kisebbikkel rövid próbálkozás után kerültem a műtőbe, a harmadikat három hónap múlvára várom, ő már „programozott” császáros lesz. Hála Istennek a fenti problémák egyikével sem találkoztam, és tényleg van köztük olyan is, ami nevetségesen, sőt felháborítóan hangzik.
Természetesen akinek a császármetszéséből kifolyólag adódnak lelki gondjai, azon segíteni kell, de akinek nincsenek és nem is lennének, abba tényleg nem kellene erőszakkal bebeszélni.
Bea08!
Nem akarok tanácsokat osztogatni, de szerintem egyszerűen nyugodj meg! Ne törődj mások véleményével, szeresd a gyerekedet, olyannak, amilyen, ahogy jött. A császáros gyerekek szépek, mert nem nyomorodik össze a fejük, egyből gömbölyű. Az, hogy a gyerekedet egyből elvitték, nem a császár közvetlen következménye, kórházfüggő, van olyan kórház, ahol szülés után is elviszik, aztán hiába a nagy szabadgondolkodás, ott úgyis azt csinálnak, amit akarnak. De amint hazamész, a tiéd a gyerek.
A szoptatásos divat is az agyamra megy. Manapság annyira jó tápszerek vannak, semmi baja nem lesz a gyereknek. NEM ATTÓL JÓ ANYA VALAKI, HOGY HOGYAN TÁPLÁLJA A GYEREKÉT ÉS HOGYAN SZÜLTE!!!! Ezek csak részei az egésznek. Lehet neked boldog kiegyensúlyozott császáros, tápszeres gyereked. Az én fiam szopik. Este nem elég, adok neki tápszert. Tudod milyen jól alszik tőle? És én is! Köpjetek le, mert nem vagyok anyatej vallású:) És egyáltalán nem érdekel, hogy ettől nem fog 1,5 évig szopni, lehet, hogy csak 6, 8 vagy 10 hónapig. És?!
Szóval önbizalom!!!! Ha elbizonytalanodsz, keress egy jó védőnőt, vagy beszélgess laza, többgyermekes anyukákkal. Szerintem az anyuka nyugalma, biztonságérzete a legfontosabb a gyereknek. A többi nem számít. Ajánlom a suttogót, meg „Az elég jó szülő” c. könyvet. És abból is csak azokat a részeket, amiket el tudsz fogadni.
Sziasztok,
mielőtt azt hinné valaki, hogy punnyadt, városi, szüléstől rettegő béna paraanyuka lennék, előrebocsájtom, hogy alapból sosem járok orvoshoz, nem szedek gyógyszert, Geréb Ági-fan vagyok, igyekszek olyan kis mértékben része lenni a fogyasztói társadalomnak, amennyire csak lehet … stb. A következő gyerekemet szülni szeretném.
2 gyermekem van, egy 6 éves és egy 4 hónapos. A nagy problémamentes, aktív várandósság után simán született, időre (egy nappal később), minden rendben ment, persze gátmetszéssel, amit akkor nagy tragédiának tartottam, de hamar gyógyult. Aztán a kicsit túlhordtam 10 napot (ebből néhány nap valódi túlhordás is volt, nem csak az időponthoz képest), indították, „nem akart kijönni”, 3 óra kikényszerített oxitocinos vajúdás után nem volt jó a szívhang, műtő. Rettegtem a császármetszéstől szülés előtt, tudat alatt a szüléstől is (nemsokkal korábban volt egy szülőcsatornába szorulás a közeli családban), amit nem tudtam feldolgozni. A nagynál az „agyam” is teljesen rendben volt, körülmények (kórház, orvos) is optimálisak voltak, nem féltem. A kicsinél annyi minden egyéb dolog történt, ami akadályozta a felkészülésemet (nagyobbik gyerek, durva munkahelyi és családi problémák, bezárták a kórházat ahol szültem és időközben meghalt bevált orvosom), hogy nem sikerült. Sajnos ez a helyzet. Nem érzem, hogy hibáztam volna, egyszerűen ezt osztotta az élet. A császár tényét 2 hónap alatt feldolgoztam, már nem bánom, gyönyörű a kisfiam. Nem hiszem, hogy sokkot kapott, műtét 1,5 órával után szopott, olyan, mint a másik volt, még könnyebb vele, mert a nagy refluxos volt.
Az ilyen cikkekel, így utólag, az a probléma, hogy nem segítenek abban, hogy feldolgozza az ember, hogy császármetszés is van. Nem kell belehalni, sokkal jobb, mint egy sérült gyerek. Nyilván szükségmegoldás, elég kellemetlen, nehezebb a felépülés. Ennyi.
Innen is hiányolom, hogy megkülönböztessük az előre programozott császármetszéseket, az ilyenektől, mint az enyém volt. Nem vagyok orvos, a fent ajánlott könyvet sem ismerem. De az adatokkal való bűvészkedés minden tudományág sajátja. Nagyon kevés az olyan akár orvos, akár egyéb kutató, aki valóban ért a statisztikához. Azt lehet kihozni az adatokból, amit az ember akar.
El vannak-e választva vajon ezekben az adatokban a várandósság alatti problémák miatt fellépő rendellenességek, a lombikbébik millió kockázata? Honnan tudjuk, hogy az valóban a császármetszés következménye vagy valamelyik másik problémáé? Kontrollcsoportot nagyon nehéz létrehozni, a kismamák életmódja, táplálkozása is eltérő stb.
Végezetül annyit, hogy Magyarország a mi kis hazánk, ahol a mentő gyakran lassan jön, az infrastruktúra nem megfelelő, a kórházi felvilágosítás fabatkát sem ér, az orvosok nem sarlatánok, csak kialvatlanok és frusztráltak. Vannak kivételes helyzetek (pl. az első gyermekem születése), de ez a ritkább. Szóval az ilyen cikkek nem segítik a kismamákat, folytatni kellene, hogy: De ha mégis, akkor ezt vagy ezt tedd….
„Vannak olyan anyák, akik a császármetszés után jól érzik magukat, el tudják fogadni a szülés kimenetelét és lelkileg kiegyensúlyozottnak érzik magukat a születésélményükkel.” – idézet a cikkből. Vajon ők milyen titok tudói?
Sziasztok!
Egyetértek Bea véleményével! Az évtizedes kutatási eredmények ellenére én is megalapozatlannak és igen felháborítónak tartom az érveléseket. Ez már csak belebeszélés, okok keresése és találása híján „ráfogás” a császármetszésre! Nekem ne mondja senki, hogy mivel nem bújt át a szülőcsatornán a gyermek, ezért felnőttkorában szexuális problémái lesznek, hiszen „azt” tanuljuk. Nevetséges. Több az asztma, mert a tüdő még nem készült fel? És akiket azért császároznak, mert már esetlegesen régóta fájásai vannak, de nem tágul, stb? Mint tudjuk a fájásokat a baba „indítja el” hormonok útján! Akkor hogy ne állna készen a tüdeje???
mindkét gyermekemet császárral szültem, hamarabb gyógyultam, ültem, járkáltam, mint a normál úton szülők, azonnal, és hosszasan, 1,5 éves korig szoptattam mindkettőt, nem voltam depressziós, nem betegesek, és imádjuk egymást, boldog gyermekek!!! A környezetemben sem találkoztam soha olyan „császáros” nővel, akire illenének a fenti ráfogások! Ezek után nem hiszem, hogy éppen csak kivétel lennék!!! Bogi
Lányok, asszonyok!
Előrebocsátom, hogy nem vitatkozni szeretnék! Viszont senki nem ítélhet és ítélkezhet csak azért, mert ő maga nem tapasztalta meg mindazt amit az évtizedes? kutatások alátámasztanak.
Saját példa okulásképp, címszavakban, hogy ilyen is történhet.
2 gyermekem született, a nagyobbik császárral 41. hétre. Utána jött minden részemről: depresszió, önvád, aggályok. Viszont a ded 2 éves kora utánig szopott, ennek ellenére több olyan problémával is küzdünk, melyek itt fel vannak sorolva (betegségek, kötődés).
Amikor a kisebbik gyermekemmel várandós lettem, a 8 hónap és a 3 napos vajúdás alatt minden orvosi rábeszélés ellenére („Ugyan miért nem akarja a császárt? Hisz már átélte, tudja milyen, fél óra alatt utána vagyunk, s nem kell szenvednie!”) megszültem Őt természetes úton, sőt, a szülés másnapján haza is jöttünk.
Gondjaink nincsenek – leszámítva a kis Császárommal kapcsolatosakat. Boldog vagyok, hogy átélhettem a szülést és örülök, hogy túléltük a császárt. Van két csodálatos gyermekem, a problémákat pedig megoldjuk – szakemberek segítségével.
Kislányom 10 hónapos ha hiszik ha nem a mai napig nem sikerült feldolgoznom a császármetszést.Én valahol éreztem hogy az lesz. Több mint 10 órát vajúdtam már annyira beszívtam a gázt hogy nem emlékszem mi történt miért kellett császározni. Nekem egy szörnyű élmény volt és nem adták ide a kislányomat sem egyből elvitték, a kapcsolatunk nem az igazi. IMÁDOM és mindent megtennék érte, de valahogy úgy érzem nem minden ok. Pszichológushoz nem merek menni. Szégyellem. A szoptatás sem sikerült napokat sírtam emiatt. A kórházban már tápszert öntöttek bele és nem fogadta el a cicim nem akart harcolni vele amikor a cumisüvegből ömlött neki a kjcsi. Nekem így alakult a szülés. Nem kívánom senkinek. Minden vágyam az hogy legyenek ikreim… de ezek után nem is tudom.
ennyire veszes lenne a helyzet? szerintem ez kicsit el van tulozva, es neha jobb egy csaszar, mint egy hosszadalmas, pl. fogos szules, ahol oxigenhianyban szenved a baba
most erre a cikkre minden csaszaros mama depresszioba esik, hogy jajj, most milyen rossz neki, meg a babajanak
Kedves Bea!
Ajánlom figyelmedbe Michel Odent könyvét: Császármetszés címmel és a rengeteg kutatási adatot. Nem véleményekről van szó, hanem évtizedes kutatási eredményekről. Ha valaki a saját életében nem tapasztalja a következményeket még nem jelenti azt, hogy nincsenek.
Üdvözöllek,
Dobos Andrea
„Szegény” kisfiam császármetszéssel született, nagyon sajnálom, hogy ekkora hátránnyal kell indulnia az életben, ellenben nagyon örülök, hogy mindketten életben vagyunk!!!!
És, bár császármetszéssel született, 25 hónaposan még mindig szopizik Lehet, hogy azért, mert zavar van a a kapcsolatunkban? :). Az első találkozásunkkor pontosan tudta, hogy mit kell a cicivel kezdeni.
Megalapozatlannak és felháborítónak tartom ezeket az „érveléseket”!