Tudod Kicsim, nagyon vártalak. Olyan boldog voltam, amikor megtudtam, hogy már a pocakomban rejtőzöl. Sírtam és egész testemben remegtem, de nem azért mert féltem vagy beteg voltam, hanem azért, mert határtalan boldogság töltötte meg a szívemet.
Szeretlek! Ez a szó jutott először eszembe. Egy apró magvacskához hasonlítottál, de én mégis azonnal megszerettelek. Elképzeltem, hogy milyen lesz, ha majd a karomban tartalak, milyenek lesznek az apró ujjacskáid, a gömbölyű pofikád, a selymes kis hajad. Kisfiú leszel vagy kislány? Nem számít. Gyorsan felírtam néhány szimpatikus kisfiú és kislány nevet is, a biztonság kedvéért.
Igaz még csak néhány hetes magzat voltál, de meg volt a neved; meg volt a lista arra nézve, hogy milyen holmikra lesz szükséged; sőt mit kell összepakolnom a kórházba, ha eljön a nagy nap, a Te születésed napja.
Sokat beszélgettem veled. Emlékszel rá? Énekeltem és mesét mondtam, Te pedig válaszul rúgkapáltál örömödben. Már akkor is szeretted, ha körülötted forog a világ.
Amikor kiderült, hogy kisfiú leszel, megkaptad édesapád nevét: Manó Sándor. Ez egy különleges név, egy különleges kis jövevénynek. Az én kisfiam. Vajon hogyan fog szólítani: Anyu, Anya, Édesanya? Végül is teljesen mindegy, én így is, úgy is szeretem.
Szeretlek! Ekörül a szó körül forgott az az idő, amíg várandós voltam veled. Hiszen ez az érzés, amit Te okoztál a jöveteleddel, egyszerűen leírhatatlan, megfoghatatlan, csodás, a világ összes gyönyörűsége benne rejlik.
Amikor először éreztem, hogy mocorogsz a hasamban, sóhajtottam egy nagyot és minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy csak még egyszer történjen meg. És megtörtént. Egyre sűrűbben fordult elő, hogy belülről megsimogattad a pocakomat. Ha néhány órát pihenéssel töltöttél, és nem mozdultál, nagyon aggódtam. Jól vagy, nincs semmi baj a kisbabámmal? Aztán egy kedves simogatással mindig jeleztél: Anya, ne félj, jól vagyok! Ilyenkor én voltam a világ legboldogabb asszonya, és ma is én vagyok, hiszen Te vagy az én Édes Kisfiam.
Hidd el, nem csak én adtam életet neked, Te is adtál számomra egy új életet, amitől sohasem válnék meg, ami boldoggá tesz, a nehéz pillanatokon átsegít.
Köszönöm, hogy vagy nekem, és őszinte szívvel remélem, hogy valaha Te is így fogsz érezni a gyermekeid iránt.
Manó Sándorné
