Számtalan okot találhatott volna arra, hogy a tápszer mellett tegye le a voksát. Erős Antónia azonban mégis a szoptatást választotta, és két éves ikrei, Szonja és Matyi ma is kapnak anyatejet. A műsorvezetővel arról beszélgettünk, miért döntött így.
– Császármetszéssel jöttek világra a gyermekeid. Nem merült fel benned, hogy egy műtét után két gyerekkel egyszerűbb lenne a tápszer mellett dönteni?
– A császármetszés után körülbelül háromnegyed órával már szopott mindkét baba. Bár ez főként azoknak a szakembereknek köszönhető, akik engem akkor a Péterfy Sándor utcai Kórház szülészetén körülvettek. Az ő szemléletük számomra nagyon szimpatikus. Ügyeltek például arra, hogy mivel én a megszületésük után azonnal nem tudtam foglalkozni a babákkal, hogy mégis legyen bőrkontaktus, az édesapjuk mellkasára tették őket, az ő szívverését hallották először a külvilágból. Ez egy életre szóló kötődés közöttük. Sajnálom, hogy én ebből kimaradtam a császármetszés miatt, de örülök, hogy ők hárman átélhették.
Ugyanígy az, hogy a gyerekek anyatejen nőttek fel, nagyon nagy részben a Péterfys szakembereknek köszönhető, hiszen ez az elején az ő odafigyelésükön múlt. Később persze az én elszántságomra is szükség volt, figyelni kellett arra, hogy a gyerekek háromóránként mellre kerüljenek, hogy beinduljon a tejtermelés. Mivel viszonylag picik voltak az ikrek, két és fél kilogrammal születtek, erőtlenek voltak, viszonylag hosszú ideig ettek, általában háromnegyed óra volt egy szoptatás, de előfordult, hogy egy óráig is tartott. Könnyű belátni, hogy ez két babával képtelenség végigcsinálni. Ezért megkértem a kórházban a csecsemős nővéreket, akik szinte szoptatási tanácsadók is, hogy mutassák meg, hogyan kell a két gyereket egyszerre szoptatni. Azóta is mindig egyszerre, egy időben szopnak. Ennek köszönhető, hogy nem csúsztak szét a napjaink.
Bevallom, az elején előfordult, hogy az éjszakai etetéseknél egyiket ébreszteni kellett a másokhoz, de néhány hét után erre már nem volt szükség, és így egy jól követhető, együtt tartott napirendjük van a mai napig. Együtt szopnak, együtt esznek, együtt tesszük le őket aludni. Valószínűleg ez sem működik minden gyereknél, minden ikerpárnál, de nálunk bevált. Az első hetekben volt segítségünk, mert féltünk attól, hogy a két gyerekkel nem boldogulunk, de jó babák voltak az első hetekben, nem voltunk fáradtak, a nagyon nehéz első időszak kimaradt az életünkből.
– Voltak-e praktikáid, annak érdekében, hogy legyen elég tejed?
– Aki hosszabb ideig szeretne szoptatni, annak oda kell figyelnie, hogy megfelelő mennyiségű és egészséges ételeket egyen, és nagyon sok folyadékot fogyasszon, akár négy, öt litert naponta. Nem könnyű ennyit inni, fokozatosan azonban el lehet érni, és egy idő után annyira hozzászokik az ember, hogy már észre sem veszi. Természetesen nem cukros és szénsavas üdítőkből kell ennyit fogyasztani, hanem vízből és teából. Az intenzív sportolás sem feltétlenül tesz jót, ugyanis az ugrálás, a rázkódás megterheli a melleket, és akadályozza a szoptatás folytatását.
– A két év alatt nem adódtak nehézségek a szoptatással kapcsolatban?
– De, persze, nálam is volt megtorpanás, volt mélypont. Három hónaposak voltak gyerekek, amikor úgy éreztük a férjemmel, hogy nem csináljuk tovább. Úgy éreztük, hogy nem gyarapodnak elég gyorsan a gyerekek, és ennek biztosan az az oka, hogy nem elég a tej. Kikészítettük a cumisüveget, a tápszert, de szerencsére nem nyitottam ki azt a dobozt, hanem szoptatási tanácsadóhoz fordultam, aki egyetlen nap alatt jól irányzott kérdésekkel mindent rendbe tett a fejünkben. Először is elzártuk a mérleget, és befejeztük a gyerekek szoptatás előtti és utáni mérését. Megértette velünk azt is, hogy ha egy gyerek szopik megfelelően, akkor annyi tej termelődik, amennyi szükséges. Akár több gyerek számára is. Ha belegondolunk, régen voltak szoptatós dajkák, akik öt, hat gyereket is szoptattak egyszerre, és nekik is volt elegendő tejük.
Talán furcsán hangzik, de ahhoz, hogy egy kismama szoptatni tudja a gyerekét, kell a környezet, a család, a barátok támogatása is. A kétkedők ilyenkor a legrosszabbak. Akik átjönnek megnézni a babát, és megkérdezik, hogy tényleg elég a tej két gyereknek, nem kellene egy kis tápszer? Az ilyen megjegyzések például engem is megtorpantottak. Éppen ezért fontos, hogy legyen az ember mellett egy jó vezető, aki lehet védőnő, az édesanyánk, vagy a barátnőnk. De az is jó, ha a saját ösztöneinkre hallgatunk, és nem hagyjuk eltántorítani magunkat. Mi a hatodik hónaptól kezdtük el a hozzátáplálást, addig csak anyatejet kaptak.
– Miért tartottad fontosnak, hogy ez így legyen?
– Bizonyított tény, hogy a kizárólag anyatejjel táplált gyermekek sokkal nagyobb arányban elkerülik a betegségeket, nem alakul ki náluk például allergia, és a gyermekkori elhízást is el lehet kerülni, hiszen anyatejjel nem lehet túltáplálni egy gyereket. Az én esetemben felmerül a cukorbetegség is, és megtudtam, hogy a II-es típusú cukorbetegséget teljes mértékben, az I-es típusút részben meg lehet előzni, ha a baba anyatejet kap.
– Amikor ismét dolgozni kezdtél, akkor nem volt nehéz megoldani a szoptatást?
– Kilenc hónaposak voltak a gyerekek, amikor visszamentem dolgozni. A férjemmel végiggondoltunk minden lehetőséget. Egyrészt, hogy hogyan járnak legjobban a gyerekek. Természetesen az anyagi szempontok is számítottak, de a legfontosabb az volt, hogy vagy a férjem dolgozik reggeltől estig, én pedig egyedül vagyok otthon a két gyerekkel, vagy én is elmegyek délután dolgozni, és akkor a férjem is több időt tud velünk tölteni. Majdnem úgy nézett ki, hogy két szoptatás között elmentem egy kicsit dolgozni. Ehhez természetesen a kollégáim segítségére is szükségem volt, kisebb könnyítéseket kaptam például a munkaidőmben.
– Sok kismama számára nehézséget jelent a szoptatás, ezért néhány hónap után abbahagyja. Szerinted nálad miért alakult másképp?
– Ez főként a szerencsének köszönhető, annak, hogy nem váltunk el egymástól egy teljes napra. Ahogy az anyaság, a szülés, úgy a szoptatás sem csak boldogság. Vannak nagyon nehéz időszakai, jár fizikai fájdalommal is, jöhetnek mellgyulladások, amelyekről sok kismama tudja, mennyire kellemetlen. De az árnyoldalak mellett nem szabad elfelejteni, hogy a szoptatásnak nagyon sok előnye van.
Másfél évesek voltak a gyerekek, amikor jött egy hasmenéses megbetegedés, ami egy pici gyereknél mindig súlyos a kiszáradás veszélye miatt. Akkor például nagyon jól jött, hogy a gyerek legalább anyatejet hajlandó enni, ami elég ahhoz, hogy ne kerüljön kórházba.
És hát természetesen lelkileg is sokat ad. Amikor a két nagyobbacska gyerek szoptatás közben egymásra mosolyog, vagy megfogják egymás kezét, az annyira szép pillanat, hogy az ember úgy érzi, megéri az erőfeszítéseket is. Én nem akarom idealizálni a szoptatást, úgy gondolom, hogy ez egy természetes folyamat, ha tudjuk, használjuk ki az előnyeit, mert a gyermekünknek is és magunknak is jót teszünk ezzel.
Erről a témáról még a Szoptatás rovatunkban olvashatsz többet!
