A kisbaba hozzátáplálását a WHO ajánlása szerint, 6 hónapos kortól érdemes elkezdeni. A magyarázat erre az, hogy akkor érik meg a gyermek emésztőrendszere a nem tejalapú táplálék megemésztésére. Vannak Édesanyák, akik már 3,4 hónaposan próbálgatják, kóstoltatják az ételeket és vannak, akik kivárják a hat hónapot is vele.
Mikor a kisfiam „odanőtt” elég bizonytalan voltam a hozzátáplálást illetően, hiszen mint minden Édesanya, én is, a legjobbat szerettem/ szeretném a gyermekemnek. Férjemmel hosszas beszélgetés és pro-kontra érvek átnyálazása után, úgy döntöttünk, mi kivárjuk a hat hónapot.
Megjegyzem, kisfiam anyatejes, szép testsúlynövekedéssel, jó étvággyal és megfelelő értékekkel rendelkezett, nem feledve azt sem, hogy párhetes korától rettentő hasfájós baba volt, szóval ez is rátett egy lapáttal, féltem is a témától eléggé.
Így sikeredett az is, hogy kisfiam napra pontosan hat hónapos volt, mikor megkóstolta élete első almáját. Egy csipetnyi volt, lereszelve, aztán ezt a mennyiséget, ahogy meg van írva, napról napra növeltem. Szeretem betartani a szabályokat, így a hozzátáplálás kezdetén, szem előtt tartottam, mit, mikor, milyen mennyiségben adagoltam. Fokozatosan ismertettem meg vele az újabb ízeket.
Leírom Nektek, miket tartottam szem előtt és igyekeztem betartani a hozzátáplálás alatt:
Van egy bizonyos három napos szabály, amely sokat segíthet az Anyukának, az ételek hozzátáplálásával kapcsolatban. Ami lényegében annyi, hogy az új ételek bevezetése között, tartsunk három nap szünetet. (Sokan ezt úgy értelmezik, hogy három napig ugyanazt az ételt kell adni, de ez tévedés. Elég az is, ha legelső nap adod, de utána várni kell még kettőt, figyelve a reakcióit)
Mondok egy példát: szerdán elkezdtem a burgonya hozzátáplálását (bár a burgonya nem az allergén ételek közé tartozik) három napra rá tehát szombaton már kevertem mellé egy pici répát is.
Amire még jó, ha figyelünk, az az, hogy minden bevezetni kívánt ételt, délelőtt adjuk a babának. Ezzel megelőzve azt, hogyha mégis allergiás reakció lép fel, nem nyúlik bele az éjszakába.
A glutén bevezetésénél kaptam tanácsot idősebb Anyukáktól, hogy próbáljam meg a kekszet. De elmondom Nektek, hogy nem találtam olyat, ami megfelelő összetételű lehetett volna a hét hónapos gyermekem számára. Cukor, tojás, vaj, szinte mindegyik kekszben szerepelt. Így sikerült, hogy nálunk a liszt, rántásban lett belekeverve a főzelékbe és nem kekszeztünk.
A folyamatos terhelést pedig a liszt mennyiségének növelésével oldottam meg. Így levesből, a végén főzelék lett. Majd váltottam a gríz, azaz a búzadarára, így finomabb és változatosabb is volt az étrend. Megjegyzem, hogy a glutén bevezetése 7 heti folyamatos terheléssel történik.
Ha már így előkerült a cukor, akkor megemlítem, hogy nálunk nincs hozzáadott cukor! Mai napig próbálom a legminimálisabb módon adni a cukros dolgokat, amiért többen meg is köveztek már, hiszen némelyeknek hihetetlen, hogy egy tizenkilenc hónapos gyerek, nem evett még meg egy csokit. De ahogy mondani szoktam, ezzel nem sajnálom tőle, hanem védem.
Nem csak őt, de a fogait, veséit és lényegében az egész szervezetét. A gyümölcsök pedig vitamindús és természetes cukrokat tartalmaznak. A teáit almából, körtéből, és szezonális gyümikből főzöm és megissza cukor nélkül is. Hogy miért? Azért, mert sosem adtam neki bolti gyümölcslevet, nem kóstolt egyéb üdítőket, baba italokat. A gyümölcsöket szereti, a maguk egyszerű valójában, cukor és színezék nélkül.
Megfigyelés
Figyeltem teste jelzéseire, mert volt, hogy három hétig kiütéses volt egy joghurttól. Neki viszketett, nekem fájt. Ez is egy ok arra, hogy minden apró dolog számít a hozzátáplálást illetően. Figyeljük meg, hogy mi hajtja meg, és fogja a hasát, mert bár olvashatunk róla, minden baba más és más.
Tomi például a baracktól jobban, míg a banántól nehezebben kakilt. A céklától sötétet, a hajdinától pedig „kavicsosabbat” székelt. A husit főzve és lepürésítve vezettem be, a tojássárgáját pedig négy hetes ütemben. Minden új ételt feljegyeztem, naplót vezettem. És ez hasznos is tud lenni, még azoknak is, akik nem hisznek benne.
Türelem
Mikor valaki azt mondja, hogy „jó hogy van időd ezekre” akkor komolyan a hajam tépem. Mert neked nincs időd erre? Szerintem van. Csupán nem szánsz rá elég időt, vagy nem is érdekel. Túl akarsz lenni rajta és kész. Azt akarod, hogy a gyereked egyik napról a másikra tudjon enni, inni. Pedig a hozzátáplálás is egy tanulási folyamat a gyerek számára.
Megtanulja érezni az ízeket, meghatározni azokat, felismerni, elfogadni. Ezt nem lehet egy hét alatt elsajátítani. Idő kell hozzá. Minél jobban erőltetjük, annál hamarabb meg akar szabadulni tőle. Legyünk türelmesek, még akkor is, ha nagyon nehéz.
És végül, ez már a XXI. század,emberek! Igen, mondhatjuk, hogy régen mi volt, mert az Anyukák nem nézték annyira mit adnak és mit nem, de azért ne felejtsük el, hogy régen nem volt ezerféle sajt, kolbász, tejföl, joghurt és vaj. Régen az emberek az egyszerűség és a letisztultság hívei voltak, nem volt millió fajta és márka, csak igazi színek, ízek, formák, ételek.
Azokban az időkben az emberek egyszerűbben éltek, mint a mai világ emberei, s ahogyan a világ változott, úgy mi, Anyukák is változunk, fejlődünk s próbálkozunk a legjobbat nyújtani. Figyeljünk, érezzünk, tanuljunk, mert egy jó Anya, holtig tanul!
Köszi, hogy olvastál! 🙂
Nagy Alexandra
