Utólag visszaemlékezve eléggé görcsös első gyermekes anyuka voltam. Sokat adtam anyukám véleményére és tapasztalatára, s közben próbáltam ösztönös lenni. Talán ezért is van, hogy a hozzátáplálós időszakból nem sok emlékem van arra vonatkozóan, hogy mit szeretett és mint nem, hogyan vezettem be a dolgokat. Az eredmény azonban tragikus válogatás, extrém evés lett, amivel még most is küzdünk – látvány evő gyerekem van, aki szeret kipróbálni dolgokat. – Tibay Rózsa, dietetikus szakértőnk „vallomása”
Csak néhány momentum: Amikor megszületett az első fiam a szülői házba tértünk haza. Ahol a doktornénink természetesen a volt főnököm, Zsuzsa néni lett. Ő alaposan kioktatott, hogyan lesz elég tejem és anyukámra is rászólt, ne stresszeljen. Igyekezett a saját katonás stílusában segíteni. Jól esett, és igyekeztem úgy is tenni. Talán ennek is köszönhető, hogy sikerült 5 hónapos koráig csak szoptatni – ekkor kezdtem érezni, hogy fogy. Nem akartam még hozzátáplálni, ezért jött a tápszeres pótlás. Ezzel sem volt probléma.
Hozzátáplálási megakadás
Gond csak a költözéssel, vagyis az ezzel kapott új dokival volt. Nem volt szimpatikus, hogy fel sem állt, amikor beléptünk a rendelőbe tanácsadásokkor. Nem volt szimpatikus, ahogy az asszisztense kioktatott.. „Anyuka ne szoptasson már ennyit július közepén, amikor kint 40 fok árnyékban bent 50 fok”. Nem volt szimpatikus, mikor a védőnőnk azt mondta, hogy minek szoptatok 1,5 óránként ebben a melegben, ki fogok merülni, adjak neki inkább tápszert és teát. Cukrosat! Én nem, ugyan nem… Ja és üvegből mindezt, minek kínlódom a poharazással? Holott szépen ügyesen ment nekünk. Sírva hívtam fel Zsuzsa nénit, hogy itt velem milyenek, rossz anya vagyok. Ő megnyugtatott, hogy itt nem velem van a gond.
Ezek után fogtam, orvost váltottam, de a másikkal sem volt sokkal jobb. Ő legalább nem szólt bele, de nem segített, ahogy a védőnő sem. Utóbbi látogatni nem járt, az utcán, ha találkoztunk megkérdezte, hogy van -e gond. Mondom: Van, fogalmam sincs, hogyan kell darabosat adni neki, mi az a darabos? (Ugye milyen extrém kérdés ez egy dietetikustól?) A válasza ennyi volt; „Majd megmutatom, ha megyek látogatni a jövő héten.” Azóta is jön – már 13 éve. Így egyedül próbálkoztam:
- Amikor anyukámnál valamit megevett, én is azt adtam neki.
- Próbáltam kitalálni, mit és hogyan.
- Végül – mondom fogalmam sincs hogyan sikerült vagy sem, de – azt hiszem a kudarc, ami különleges étkezési szokást alakított ki a 3 éves gyermekben, az én görcsölésem és a sajátos nevelési igényéből együttesen adódott.
