Sokan hisznek a túlvilágban és sokan nem. Van aki a buddhizmus híve, van aki keresztény, van aki sátánista… Én még nem igazán tudom miben hiszek és miben nem, de egy dolgot biztosan tudok! Elvesztett szeretteink velünk vannak a haláluk után is és gyermekeink látják őket.
Egyesek szerint 3 évesen, mások szerint 6 évesen veszítjük el a látó képességeinket. Hogy ebben mi az igazság, azt nem tudom, én a mai napig látok, érzek és hallok “dolgokat”. Jöjjön most hát pár paranormális történet, aminek olvasása közben a para normális.
Először én fogok nektek mesélni, lentebb más anyukák sztorijait olvashatjátok!
Július 22-én édesapám meghalt, másnap Liza játszott a szobájában, beszélgetett nevetett. Kérdeztem tőle, ki van a szobába? Mire ő nevetve mondta, hogy “Liza”. Megkérdeztem tőle, hogy ki van még ott Lizán kívül? Mosolyogva azt válaszolta, hogy “papa”. Szeptemberben valamelyik este fürdött Liza, párom mondta, hogy olyan kis magányos üljek be mellé a kádba.
Mikor beléptem a fürdőbe, oldalt álltam a kádnak, mert a velem szemben lévő polcon pakoltam. A jobb karom rázta a hideg, nagyon hideg volt ott, de azt hittem csak rossz a vérkeringésem… Megkérdeztem Lizust, hogy fürödjön veled anya?
Mondta, hogy nem, mire én röhögve, hogy na miért ki van itt veled? Nevetve mutatott a kád másik végébe, hogy papa… Szó szerint kiugrottam hirtelen a fürdőből.
Pedig megszokhattam volna már az ilyen dolgokat. Múltkor, mikor itt volt édesanyám apukámról beszélgettünk. Felidéztünk sok szép és fájdalmas emléket is. Egyszer csak Liza odament hozzá, megsimogatta és mondta neki, hogy “papa sír”. Anyukám könnyes szemmel mondta, hogy biztos azért sír, mert nem lehet itt velünk, Liza ezt egy “ühüm”-mel nyugtázta.
Sokszor mutogat a folyosóra, hogy papa, bácsi, kutya, cica, nagyon sok mindent lát és tapasztal. A bácsi nem tudom ki lehet, de nem fél tőle és mi sem tapasztalunk negatív dolgot szerencsére. A kutyáról, macskáról azt gondolom, hogy a régi háziállataink. Az én macskámat nem sokkal a teherbe esésem előtt kellett elaltatni, Laciék kutyusa pedig a terhességem 5. hónapjában hunyt el. Lehet engem sokan hülyének fognak nézni vagy kettyósnak, de nem baj, én akkor is hiszek az ilyen dolgokban.
És akkor most jöjjenek más édesanyák történetei…
Renáta: “Anya,ki az a bácsi az ajtóban?” “Anya,az embereknek nincsen szárnya, nem?” Akkor, mikor egész kicsi volt, szeretett fürdeni, majd egyik pillanatról a másikra üvölteni kezdett és nézte a falat, kiabált, hogy forró-forró. Nem volt a víz forró. Segítséggel elküldtük a hívatlan vendéget. Kedvencem az volt mikor mondta, hogy “anya egyszer már meghalt”.
Alexa: Az én lányom meg az egész lakásban bácsit lát és emleget. Mutatja nekem, hogy “ott”. Hozzá teszem még csak 21 hós.
Vera: Mikor a mamám meghalt, egész biztosan volt nálunk, mert a kislányom a nagy semmibe integetett és mondta, hogy “szia dédi”. De engem nem ijeszt meg vele.
Erika: A nagyobbik fiam 2,5 éves volt, mikor meghalt a drága nagyapám… Halála után kb. egy vagy két héttel ültem vele az ebédlőben, játszottunk. Egyszer csak úgy nézett a gyerek, mint aki valakire felnéz és mutatott, hogy: bácsi… Megdermedtem, figyeltem, de én nem láttam senkit.
Ági: Picike volt a fiam, épphogy csak ült, mikor elnézett közöttem és apám között és integetett a sarokba és nevetgélt. Nyaraláson meg mondta, hogy egy néni alszik az ágyon. Sehol senki. Anyámnál kiborult a szekrény, mondtam viccből, hogy nagyanyám átment hozzájuk, mire fiam rám nézett: nem, ott áll a dédi és mutatott az ajtóba. Ja, és tükörben is van egy néni.
Anikó: Egy nap kint voltunk a kertben, aztán hátra mentünk az erdőbe és az erdőből át látni a temetőre… Lányom megjegyzi “jéé, megint milyen sokan vannak”. Mondom neki, hisz nincs is ott senki… Erre “Anya pedig sokan. Tudom, hogy nem látod csak én….” Aztán megyünk bankba a parkon keresztül… “Nézd anya, ott ül a Nagii” Mondom igen, mindig ott szokott ülni az előtt… Erre “Mondom ott ül de felállt jön ide hozzánk… Ideért… Szia Nagyi” és mosolyog, hogy ott áll mellettem.
Anita: 20 hós kislányom szobájában “lakik” egy bácsi, mindig beszélget vele. Ha kérdezem kihez beszélsz, mondja, hogy bácsi. Én fogékony vagyok ezekre, nem bánt, elfér.
Melinda: Kb. egy hete történt, hogy kiszaladtam a konyhába valamiért és mikor visszaértem a szobába azt láttam, hogy az akkor még csak 10 hetes kisfiam teli szájjal vigyorog a szemközti falra, a következő pillanatban végig futott rajtam a hideg és Peti is észre vette, hogy vissza értem.
Rita: A kisfiam nagyon súlyos betegséggel született, a dokik 1% esélyt adtak neki. Én egyszer álmodtam szinte az összes olyan halottal, aki nagyon közel állt hozzánk és mondták, hogy vigyáznak a kisfiamra. Rengeteget imádkozunk érte, de úgy érzem tényleg vigyáz rá mindenki. Az orvos a minap megkérdezte az orvosunkat (egy következő vizsgálathoz kért konzultációt), hogy ugye nem élő gyerekről beszélnek? Minden orvosunk csodálja, hogy hogyan lehet életben. Mindig érzem, hogy valaki mellette van és vigyáz rá.
Amira: Van egy 2,5 éves kislányom és kisebb korában, mikor megfürdettem mindig ugyan oda tettem le az ágyra bebugyolálva, mert fürdés után még cicizett. A mai napig cicizik. Mindig ugyan abba a sarokba nézett fel és mondta, hogy “ott a bácsi anya”… Mondom “hol drágám?” És mutatta a szemével, hogy “ott a sarokba fent”… Mondom neki “és mit csinál a bácsi?”
Azt mondta “nevet” és a lányom is nevetett fennhangon sokszor… Ez így ment napokon keresztül majd volt, hogy mikor megint mondta kérdeztem tőle “most mit csinál a bácsi?” Azt mondta “sír a bácsi, látod anya…?” Hát ne tudjátok meg mit éreztem, én úgy beparáztam… Párom hozott szentelt vizet a templomból és öntöttünk a szoba négy sarkába és azóta nem is mondta egyszer sem. Fogalmam sincs ki lehetett amúgy.
Anikó: Nagylányom szobájában többször volt egy néni, egyszer mondta, hogy fél tőle, mert sír a néni. Mondtam kérje meg, hogy menjen el. Elment, Lia végig integetett neki. Pár évvel később állt az utcán, magyarázott befelé a szomszéd kertbe. Mondta hány éves, most kezd el tanulni biciklizni. Bátyám kérdezte tőle, hogy kivel beszél? Mondta, hogy a bácsival… Csak az a bácsi, aki ott szokott lenni a kertben 3 hónappal előtte halt meg.
Fruzsina: Kisfiam mindig a sarokba nézett és mindig egy vöröshajú nénit látott, azt mondta folyton!
Aranka: Temetőbe voltunk kint a dédiknél és a 3 éves kisfiam mondta, hogy ott a bácsi a másik oldalon meg egy néni. Nem volt körülöttünk senki. Menni is akart haza nagyon gyorsan.
Ivett: Sziasztok. Egy éve történt, hogy akkor 2 éves kisfiam éjjel felkelt! (Sztori: 4 éve, hogy az alig 40 éves fivérem öngyilkos lett.) Másnap kopogásra ébredtem, ami az egyik sarokból jött a szobámban. Én ott voltam a testével, amíg el nem vitték. /szerintem elköszönt/!
A fiam akkor éjjel abba a sarokba kezdett maga kis virág nyelvén dumálni erre ébredtem. Köszöntem hogy: Szia Zsolti. Erre egy percre fiókám aludt. Bátyám jött ismét és a fiam tudta!
Mariann: Nálunk mikor mondtuk a gyerekeknek, hogy lesz kis testvérük a 6 éves fiam azt mondta, ő tudta, mert nagyapa mondta neki, hogy majd még jön és meg nézi a kicsi Hannát. A fiam 6 éves, apám 13 éve halott és csak 9 hetes terhes voltam. Kislány lett és a Hanna nevet kapta.
Ezek a történetek mint látjátok eléggé vegyesek. Van köztük olyan anya, aki maga is hall és lát dolgokat, van köztük olyan gyermek, aki fél és van, aki nem. Volt ahová már komolyabb lépések kellettek (szenteltvíz) …
Ha bármi “nem e világit” tapasztalsz, te vagy a gyermeked és ez rossz érzéssel tölt el, akkor mindenképp kérd pap vagy szakember (médium) segítségét! LÉGY ÓVATOS! Rengeteg kontár csaló van, aki médiumnak hazudja magát…
