A beszédfejlődésnek van egy olyan szakasza, két-hároméves korban, amit a „nem folyamatos beszéd korszakának” nevezünk. Hogyan lehet ezt megkülönböztetni az igazi dadogástól, és hogyan segíthet a szülő, hogy a gyermek beszédében ne rögzüljenek a megakadások – erre keressük a választ cikkünkben.
A beszédfejlődés során, két-hároméves kor körül, sok kisgyermek a dadogáshoz hasonló tüneteket mutat: egy-egy szótagot, szót, szókapcsolatot megismétel. Itt nem esik esőső. Hova-hova-hova ment a cica? Ha a szülő észreveszi ezeket az ismétléseket, megijedhet, hogy a kisfia-kislánya dadog, holott ebben az esetben nem erről van szó.
Velünk, felnőttekkel is megesik, hogy valamit nem tudunk azonnal kimondani… Gyermekkorban a beszédmozgások még ügyetlenebbek, és az ismétléseket az is okozhatja, hogy a gyermek a meglévő, még szegényes szókincsével nehezen tudja kifejezni azt, amit szeretne. A szavak ismétlése közben gondolkodik, időt nyer, hogy megkeresse a megfelelő kifejezést arra, amit közölni szeretne, a gondolatai előbbre járnak, mint a beszéde. Míg a valódi dadogás esetében jellemző, hogy a dadogó fél a beszédtől, nem szívesen beszélget, addig ezek a kisgyerekek gondtalanul csacsognak, élénkek, nem szakítják meg a beszéd folyamatát, észre sem veszik, hogy valami „baj” történt. És valóban, nem történik ilyenkor semmi baj, csak mi, felnőttek érezzük rögtön így.
Mit tehet a szülő, ha kétéves kisgyereke egyszer csak ismételni kezdi a szavakat?
Két nagyon fontos dolgot: nem tekinti őt rögtön dadogónak, és türelmes marad. Ha a szülő dadogásnak tekinti ezeket az ismétléseket, esetleg a gyermek előtt is kimondja, hogy dadog (akár másnak is, úgy hogy a kicsi véletlenül meghallja, vagy akár magának a gyermeknek), akkor ezzel a megváltozott hozzáállással akaratlanul is úgy kezd viselkedni gyermekével, mint egy dadogóval. A gyermek pedig, hiszen érzékeny a szülő elvárásaira, meg akar felelni azoknak, esetleg valóban dadogó lesz. Nagyon fontos, hogy soha ne mondjuk ilyenkor azt: ne dadogj, mondd szépen, még egyszer! Ezzel nem segítünk a kisgyermeknek, sőt, nagy kárt okozhatunk vele. Ne szerepeltessük akarata ellenére, és ne szakítsuk félbe, amikor éppen mesélni, beszélgetni szeretne.
Nagyon fontos a türelem is: a szülő meghallgatja a gyermeket, nem sietteti, jelen van, odaül mellé, fizikailag is érezteti vele a szeretetét.
- Beszélgessenek úgy, hogy egymás mellé ülnek, kézen fogva sétálnak, úgy, hogy van idő megvárni, amíg elmond valamit a kicsi.
- Beszéljenek hozzá halkan, nyugodtan, esetleg visszakérdezéssel segítve, ez időt ad a gyermeknek, hogy végiggondolja, mit akart mondani (Tudni szeretnéd, hova ment a cica?).
- Legyenek sokat együtt, énekeljenek, bábozzanak, mondókázzanak, akár mozgással kísérve a verset, tapsolva a ritmust.
- Ne legyen a gyermek környezetében olyan tényező, ami feszültséget kelthet (tévé, rajzfilm, agresszív játék vagy akár a szülők vitatkozása).
- Találjanak olyan tevékenységeket, amit a gyermek örömmel végez, sikert ér el és növeli vele az önbizalmát.
Néhány hétig, esetleg pár hónapig is eltarthat, amíg megszűnnek az ismétlések. A szülő számára ez az időszak hosszúnak tűnhet, de ha gyermekére odafigyel, meg tudja őrizni a nyugalmát. Ha okosan, türelmesen, de szinte észrevétlenül segít, akkor nyomtalanul eltűnik a gyermek beszédéből a szóismétlés, nem rögzül, és nem válik dadogássá.
Elges Renáta logopédus
Kapcsolódó cikk: A dadogás okai és kezelése
Kedves mindenki!
Májusban írtam, hogy a 3 éves kisfiamnál is jelentkezett ez a probléma…nehéz 2 hónapunk volt, de a doktornő tanácsait megfogadva, minden a helyére került. Türelmesen kivártuk a mondatok végét, a szokásosnál is jobban odafigyeltünk rá, rengeteg mesét olvastunk, és nem ismételgettük folyton, hogy „ne dadogj!”. Amilyen hirtelen érkezett, épp olyan gyorsan tűnt el a beszédjéből a szó eleji ismétlések sora.
Köszönöm a szakmai instrukciókat és sok türelmet kívánok minden aggódó szülőnek!
Kisfiam 4 éves volt most augusztusban, körülbelül 1 éves talán kicsit több kezdődött nála, hogy elkezdett dadogni, már sokan mondták, hogy talán azért mert kistestvére született. nem mindig jelentkezik nála, például egész nyáron otthon volt velünk, nem volt ovi és teljesen elmúlt, aztán augusztusban újra észrevettem, hogy ismételgeti a szó elejét, pl ha úgy kezdni a mondatot, hogy: hóóóóóóógy akkor hosszan ejti a szó elejét. már egyszer elakartam vinni logopédushoz, de akkor szintén elkezdett elmúlni és végül nem mentünk. ez lehetséges, hogy még azért van, mert gyorsabban jár a szája mint ahogy gondolkodik. köszönöm előre is ha válaszol
Kedves Gabriella!
Javaslom, hogy várjanak még egy-két hónapig a logopédussal. Nem kell nagy hangsúlyt fektetni erre a tünetre. Ha nagyon zavarja a gyermeket, emlegeti, hogy nem sikerül kimondani, vagy durván megakad: pl. „kkkkkkérek inni”, netán arcán izomrándulást tapasztalna beszéd közben, akkor fel kell keresni szakembert, de egyelőre ez még lehet a gondolatok gyorsasága miatt. Ha fennmarad ez a tünet még 2-3 hónapig, és önt aggasztja, akkor érdemes felkeresni egy logopédust, hogy mindenki megnyugodjon.
Üdvözlettel, Zsófi
Kedves Tünde!
2 és fél éves kisfiam eddig folyékonyan beszélt, összetett mondatokat használt és egyik napról a másikra elkezdte a szavak elejét vagy a mondat első szavát többször ismételni, de uténa folyékonyan beszél. Bölcsis, nagyon értelmes kisfiú és a bölcsibe is szeret járni. Nagyon aggaszt, hogy mi lehet ez mivel eddig olyan szépen beszélt. Javítsuk ki vagy ne is figyeljünk rá Ön szerint. Én eddig mindig mondtam neki hogy lassan és akkor szépen ki is mondta z első szavakat ismétlések nélkül. De nem mindig csinálja ezt, de szerintem sajnos elég sokszor. Várom a válaszát, Köszönettel: Baloghné Rita
Kedves Rita!
Leírása alapján úgy tűnik, hogy ez az úgynevezett „nem folyamatos beszéd” szakasza, vagyis nem dadogásról van szó, hanem egy beszédfejlődési szakaszról. Időnként lehet mondani a gyermeknek, hogy „lassabban, megvárjuk, nem kell sietni” stb. de fontos, hogy ne keltsünk benne beszédfélelmet, vagyis próbáljuk meg ezt ugyanolyan természetességgel kezelni, mint amikor pl. még sok hanghibával, pöszén beszél egy kicsi gyermek, vagy amikor még az r-hangot nem tudja kimondani. Ha ez a tünet hosszú hónapokig fennmarad, romlik, vagy a gyermekben beszédfélelem alakul ki, akkor ősszel az óvodai logopédussal érdemes konzultálni. Nagy valószínűséggel nyomtalanul el fog tűnni ez a jelenség!
Üdvözlettel,
Zsófi
Kedves Doktorno!
Orulok, hogy ratalaltam erre a cikkre, megnyugtato.
A kisfiam julisban lesz harom eves es egyik naprol a masikra ismetelgetni kezdte a szavak elso szotagait.( Van egy 5 eves novere…nem volt gondunk a beszeddel a poszesegen kivul) Megijedtem es rogton magamban kezdtem el keresni a hibat: erelyesebben szoltam ra, amikor rosszat csinalt (most szokunk le a pelusrol), tul szigoru vagyok, tul feszult vagyok. Miert gondoltam ezekre? Ezelott 3 hettel kezdtuk el az oviba szoktatast, ami epp jokor jott nekem, mert sikerult munkat talalnom. Ugy nezett ki, hogy mindenki jol vette az akadalyt, de nehany napja ez a „dadogas” megijesztetett. Sajnos elkovettem azt a hibat, amire a cikkben is felhivja a figyelmet, megkertem a fiamat, hogy ne dadogjon…igaz, hogy o kinevetett, amikor erre kertem , sot azt mondta nevetne, hogy deee, dadogok :). remelem meg nem keso helyrehozni ezt a hibat (2-3 napja tart).
Koszonom megegyszer, hogy ezt a cikket megosztotta a vilaghalon es hogy elolvashattam. Igyekszem nem eszrevenni az ismetleseket, nem kijavitani, es megvarni a mondata veget. Remelem minden jol alakul.
Koszonettel, Andrea
Jó napot.Az én kislányom 6éves és most vettük észre rajta hogy ismétli a szó kezdetét néha.ez már nagyon idős kor ahoz hogy elkezdje vagy ez is normális?köszönöm
Kedves Szilvi!
Javaslom, hogy keressenek fel egy logopédust, mert ebben a korban már nem a beszédfejlődés része a „nem folyamatos beszéd”, de ez még jelenti azt, hogy dadogásról van szó. Mindenképpen személyes logopédiai vizsgálat szükséges, hogy kiderüljön, mi húzódik meg a háttérben!
Üdvözlettel,
Zsófi
Kedves Renáta!
Kislányom 2,5 éves és egy pár nappal ezelőtt kezdett el „dadogni”, előtte nagyon szépen beszélt, összetett mondatokat is mondott már, mondókákat, énekeket. A cikke megnyugtatott és igyekszem az édesapjával követni a tanácsait. Azonban az nagyon nyugatalanít, hogy egyre többször mondja nekem, hogy „Mama, nem értem, próbálom, de nem tudom mondani!” és sír. Mit lehet neki erre mondani, hogyan tudnám ezt a frusztrációt és rosszérzést csökkenteni nála?
Külföldön élünk, a kislányom kétnyelvű, holland-magyar és a párommal angolul beszélünk egymással, lehet esetleg, hogy ez is befolyásolja a beszédében? A „dadogása” pont egy Magyarországi látogatásunkon jött ki.:-(
Válaszát előre is köszönöm:
Sváb Mónika
Kedves Mónika!
Jelenleg én vagyok a logopédus itt a Babafalvánál, Renáta utóda. Igyekszem megnyugtatóan és kimerítően válaszolni. .
Ilyen esetben, amikor a gyermek reflektál erre a jelenségre, én azt szoktam javasolni, hogy nyugodtan beszélgessenek erről. Bár megerősítőleg hathat, ha a „dadogás” szót „rásütjük” a gyermekre – ahogy Renáta is írta – azzal hasonlóan nagy kárt tehetünk, ha ez a jelenség valami olyan lesz a család életében, „amiről nem beszélünk, amit kínosan kerülünk”. Nem kell dadogásnak nevezni, de mindenképpen segít, ha megfogalmazzuk a gyermeknek: „Most nem tudod kimondani, mert gyorsan akartad, megvárom, próbáld meg még egyszer.” „Néha anyának/apának sem sikerül elsőre kimondani, van ilyen…” stb. Mindezt persze nagyon szerető, megnyugtató szituációban vezessük elő. Nyugtassuk meg a gyermeket, hogy látjuk, halljuk, mi is észrevettük, hogy ez most neki nehézség, ugyanakkor túl nagy ügyet ne csináljunk ebből. A gyermek is meg fog nyugodni, ha látja, hogy lazán kezeljük a dolgot, de nem próbálunk mást mutatni, mint ami van! Akár azt is elmondhatja a gyermeknek, hogy apa, anya más nyelven beszél, ő már kezd egyre ügyesebb lenni ezekben, de picit még várni kell, hogy mindegyik nagyon jól menjen.
Biztos, hogy van összefüggés a többnyelvűség és e megjelenő tünet között. Ha a magyart tudja a legjobban, akkor a passzív tudása is ezen a nyelven a legtöbb. Ez sok nyelvi információ, amit még nem tud elég gyorsan rendezni a fejlődő idegrendszer, és az aktív, artikulációs terület is mindig egy picit le van maradva a passzív nyelvi tudáshoz képest. Ezért lehetnek megakadások a beszédben, ez teljesen természetes. Szerintem néhány hónap alatt rendeződni fog ez a tünet, ha 3 évesen még fenn áll, akkor javaslom, hogy keressenek fel egy logopédust.
Üdvözlettel,
Zsófi
Kedves Zsófi!
Nagyon köszönöm megnyugtató válaszát. Bárcsak úgy lenne,ahogy írta. Szerintem máris javult.:-)
Üdv
Móni
Kedves Renáta!
A nagyobbik kisfiam 3 hónap múlva három éves lesz. (A kisebb 15 hónapos). Két hete elkezdett dadogni. Eleinte nem volt feltűnő, de most gyakrabban előfordul, nem csak hosszú mondatoknál. Gyakran a szó elejét vagy egy-egy szót ismételve mondja ki a mondatot. Egyébként sokat beszél és gyorsan tanulja az őt érdeklő versikéket és szépen mondja. Olvastam a fenti cikket és megfogadjuk az abban leírtakat, nem hívjuk fel rá a figyelmét. Ezt a közvetlen családtagoknak, akikkel nap mint nap találkozik, is elmondtuk. Két hét múlva óvodába menne (csak délelőtt). Néhányszor már voltunk az oviban ismerkedni és nagyon tetszett neki. Ön szerint gátolná-e (vagy esetleg rontaná-e) az új helyzet (az oviba járás) a beszéde fejlődését. Nyilván nem tudjuk minden idegen embernek elmondani, hogy hogyan viselkedjen a kisfiunkkal, ezért is kérdezem véleményét. Tanácstalanok vagyunk, és mindenképpen várjuk válaszát.
Kedves Réka!
Sajnos nem kaptam értesítőt arról, hogy a cikkemhez kérdés érkezett, ne haragudjon, hogy csak most válaszolok. (kérdéseket általában a szakértői fórumomban szoktam kapni) Bár már idejét vesztette a kérdése, hiszen azóta kiderült, szereti-e az óvodát a kisfiú, mégis, a későbbi kérdezőkre való tekintettel leírom a véleményemet.
Úgy gondolom, hogy amennyiben megoldható – és az Önök esetében így volt – talán megnehezítené a kisfiú helyzetét, ha egy új környezetet, új gyerektársaságot kellene elfogadnia, miközben épp egy fejlődési ugrással „küzd”, gyorsan száguldanak a gondolatai, amit a szavakkal nem tud követni, ezért akadozik. Ráadásul úgy menne óvodába, hogy hamarosan annak vége van, kezdődik a nyári szünet (a levele március végi, azt írta, két hét múlva kezdené az óvodát). Ősszel, amikor amúgy is sok az új gyermek, és amúgy is beszoktatási időszak van, talán szerencsésebb elkezdeni az óvodát, addig pedig az akadozás is megszűnhet.
Persze ez most csak fikció, hiszen azóta sok minden történt Önökkel. Kérem, hogy ha még olvassa a hozzászólásokat, írjon, mi történt, hogy van a kisfiú, bevált-e az óvoda, hogyan alakult a beszéd.
Még egyszer elnézését kérem, hogy nem működött az e-mailes értesítő, nagyon sajnálom, hogy nem tudtam Önnek időben válaszolni…
Üdvözlettel,
Renáta
Kedves Renáta!
Köszönöm válaszát. Valóban nagy szükség lett volna megnyugtató tanácsaira, de szerencsére minden jól alakult. A kisfiamnak nem volt gondja az óvodával, szeret oda járni már egész napra is. A dadogása kb. egy hónap alatt elmúlt, de azalatt kb. 5 évet öregedtünk. Nagyon ijesztő tud lenni, pedig tényleg csak arról lehetett szó, hogy előbbre járt a kis esze, mint ahogy ki tudta fejezni magát. Rosszindulatú megjegyzések szerint mi szülők tehettünk arról, hogy akadozva beszél, ez persze borzasztóan rosszul esett, pláne úgy, hogy próbáltunk mindent megtenni, hogy jól érezze magát. Azóta is szépen beszél, kérdez, sok új szót tanult. Hasonló kétségbeesett szülőket szeretnék megnyugtatni, hogy pánikra nincs ok! Tudom, könnyű mondani.
Kedves Réka!
Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem tudtam időben válaszolni Önnek, annak viszont nagyon örülök, hogy megnyugtatóan rendeződött a problémájuk. Köszönöm, hogy jelentkezett, sok szülőnek fog segíteni a tapasztalata. Rosszindulatú emberek sajnos mindig, mindenhol akadnak, nehéz elfogadni, nem kell velük foglalkozni.
Nehéz időszakon vannak túl, de elmúlt, örüljenek egymásnak, élvezzétek a nyarat, pihenjenek sokat!
Szeretettel üdvözlöm,
Renáta
Kislányom két éves. Két napja dadog. Gyönyörűen, folyékonyan, egész mondatokban beszélt eddig, csecsemőkora óta dalolunk, mondókázunk minden nap sokat együtt. Ő maga egyedül is dalol, mutogat, bölcsiben, zenebölcsiben kiáll egyedül is és fújja. Talpraesett, önérzetes, kedves leányzó. Nem tudok róla, hogy bármiféle traumatikus esemény törént volna a közelmúltban, rendezett körülmények között, szeretetben élünk együtt apucival hármasban. A tágabb családban nem tudok senkiről, aki dadogna vagy egyéb problémája lenne.
Előfordul, hogy többszöri nekifutásra sem sikerül a kezdőszót kimondania és nem jövünk rá, mit szeretne. Szeretgetjük, elmondjuk, van időnk, nyugodtan mondja, megvárjuk.
Nagyon elkeserít a helyzet, bennem keresem a hibát és nagyon sajnálom a kislányomat.
Szokott lenni a TV-ben egy műsor a viasat3-on,minden hétköznap reggel 6-óra előtt,címe TV Dokik. Ebben a műsorban volt szó a dadogásról. Feltaláltak egy műszert amit a fülbe kell helyezni és elmúlik a dadogás. Be is mutatták egy páciensen és működött,folyamatosan feltudta olvasni az adott szöveget dadogás nélkül,előtte egy szó nem jött ki a torkán csak nehezen. Létezik-e ilyen csodaszer és ha igen,hol lehet beszerezi. Nekem is dadogás problémám van. Kisgyermek korom óta szenvedek ettől a kegyetlen állapottól. Üdvözlettel: Tünde.
nam minden ami dadogás
babafalva.hu oldalon