Nem minden dadogás, ami annak tűnik!

dadogás

A beszédfejlődésnek van egy olyan szakasza, két-hároméves korban, amit a „nem folyamatos beszéd korszakának” nevezünk. Hogyan lehet ezt megkülönböztetni az igazi dadogástól, és hogyan segíthet a szülő, hogy a gyermek beszédében ne rögzüljenek a megakadások – erre keressük a választ cikkünkben.

A beszédfejlődés során, két-hároméves kor körül, sok kisgyermek a dadogáshoz hasonló tüneteket mutat: egy-egy szótagot, szót, szókapcsolatot megismétel. Itt nem esik esőső. Hova-hova-hova ment a cica? Ha a szülő észreveszi ezeket az ismétléseket, megijedhet, hogy a kisfia-kislánya dadog, holott ebben az esetben nem erről van szó.

Velünk, felnőttekkel is megesik, hogy valamit nem tudunk azonnal kimondani… Gyermekkorban a beszédmozgások még ügyetlenebbek, és az ismétléseket az is okozhatja, hogy a gyermek a meglévő, még szegényes szókincsével nehezen tudja kifejezni azt, amit szeretne. A szavak ismétlése közben gondolkodik, időt nyer, hogy megkeresse a megfelelő kifejezést arra, amit közölni szeretne, a gondolatai előbbre járnak, mint a beszéde. Míg a valódi dadogás esetében jellemző, hogy a dadogó fél a beszédtől, nem szívesen beszélget, addig ezek a kisgyerekek gondtalanul csacsognak, élénkek, nem szakítják meg a beszéd folyamatát, észre sem veszik, hogy valami „baj” történt. És valóban, nem történik ilyenkor semmi baj, csak mi, felnőttek érezzük rögtön így.

Mit tehet a szülő, ha kétéves kisgyereke egyszer csak ismételni kezdi a szavakat?

Infinety hirdetés

Két nagyon fontos dolgot: nem tekinti őt rögtön dadogónak, és türelmes marad. Ha a szülő dadogásnak tekinti ezeket az ismétléseket, esetleg a gyermek előtt is kimondja, hogy dadog (akár másnak is, úgy hogy a kicsi véletlenül meghallja, vagy akár magának a gyermeknek), akkor ezzel a megváltozott hozzáállással akaratlanul is úgy kezd viselkedni gyermekével, mint egy dadogóval. A gyermek pedig, hiszen érzékeny a szülő elvárásaira, meg akar felelni azoknak, esetleg valóban dadogó lesz. Nagyon fontos, hogy soha ne mondjuk ilyenkor azt: ne dadogj, mondd szépen, még egyszer! Ezzel nem segítünk a kisgyermeknek, sőt, nagy kárt okozhatunk vele. Ne szerepeltessük akarata ellenére, és ne szakítsuk félbe, amikor éppen mesélni, beszélgetni szeretne.

Nagyon fontos a türelem is: a szülő meghallgatja a gyermeket, nem sietteti, jelen van, odaül mellé, fizikailag is érezteti vele a szeretetét.

  • Beszélgessenek úgy, hogy egymás mellé ülnek, kézen fogva sétálnak, úgy, hogy van idő megvárni, amíg elmond valamit a kicsi.
  • Beszéljenek hozzá halkan, nyugodtan, esetleg visszakérdezéssel segítve, ez időt ad a gyermeknek, hogy végiggondolja, mit akart mondani (Tudni szeretnéd, hova ment a cica?).
  • Legyenek sokat együtt, énekeljenek, bábozzanak, mondókázzanak, akár mozgással kísérve a verset, tapsolva a ritmust.
  • Ne legyen a gyermek környezetében olyan tényező, ami feszültséget kelthet (tévé, rajzfilm, agresszív játék vagy akár a szülők vitatkozása).
  • Találjanak olyan tevékenységeket, amit a gyermek örömmel végez, sikert ér el és növeli vele az önbizalmát.

Néhány hétig, esetleg pár hónapig is eltarthat, amíg megszűnnek az ismétlések. A szülő számára ez az időszak hosszúnak tűnhet, de ha gyermekére odafigyel, meg tudja őrizni a nyugalmát. Ha okosan, türelmesen, de szinte észrevétlenül segít, akkor nyomtalanul eltűnik a gyermek beszédéből a szóismétlés, nem rögzül, és nem válik dadogássá.

Elges Renáta logopédus

Kapcsolódó cikk: A dadogás okai és kezelése

Szólj hozzá Te is!

30 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. Üdvözlöm!
    Kislányom 2 éves, és időnként elakad a beszédben. Mesélne, és a mondókája elején elakad pl.: “cica…öhm….öhm….öhm….cica….öhm….öhm…öhm…megette….öhm….öhm…öhm… az ennivalót” ezt egy hosszasabb beszélgetés alkalmával jön elő, es amint elmondja a “fent maradt” mondatot, más tevékenységet kezd el csinálni. Szerintem Ő is észre veszi ilyenkor, hogy valami történt. Jó az ha mondom neki, hogy “csak lassan, nem kell sietni” vagy inkabb tegyünk úgy, mintha semmi se történne?
    Rengeteget játszunk, énekelünk, mondokázunk.
    Köszönöm előre is a válaszát!

  2. Kedves Zsófia!

    Én jelenleg életem 16. szakaszában járok.Sajnos egyre jobban aggaszt a furcsa beszédhibám,(amit azt hiszem jogosan könyvelltem el ennek)mivel nem tudom,hogy dadogás-e egyáltalán ez a furcsa beszédzavar,de a fenti példákkal összevetve feltételezem,hogy nem,mivel nem ilyesmi tünetekkel produkálok.A gond ott kezdődik,hogy az ismétlésekkel ellentétben és összekavarom a szavakat,elkezdek valamit de hirtelen mással fejezem be,néha hadarok nem is kicsit,mivel úgy érzem ha valami fontos dologról van szó,akkor azt gyorsan kell elmondanom,ezért belebonyolódok az egészbe.(Pl:Elmentem az üzletbe vettem ezt-azt,aztán ott láttam egy csomó “kutyaa macskát”) Ha több minden eszembe jut akkor elkezdem az egyiket mesélni de hirtelen bevág a másik dolog is és e miatt nagyon kényelmetlenűl érzem magam mivel zavarosan kezdek el beszélni,amit szerintem érzékelnek a barátaim is…Én igyekszem választékosan,aprólékosan beszélni,mivel úgy érzem magyar embernek ez kutya kötelessége.Néha megjegyzik,hogy mennyire szépen is beszélek,de mikor feltűnik ez a zavar,olyankor azt is mondta valaki nekem,hogy:” Heni,te néha olyan furcsán beszélsz.”Akkor annyira megijedtem,egyszerűen ez járt bennem heteken át,hogy akkor én most szenvedek valamilyen beszédhibában?Nem tudom mi lehet ez,van mikor kicsit dadogok is,de akkor szinte mindig hadarok,úgy érzem folytonosan megakad a nyelvem,hogy nem tudom elmondani zökkenő mentesen a mondandóm.Néha az jár a fejemben,hogy egyszerűen nem megy előre gondolkodni aztán beszélni,mivel beszéd közben is folyton azokon agyalok,hogy “vigyázz a következő mondatra,vigyázz hogy beszélsz”. Ez miféle beszédzavar lehet? Hogyan tudnék én ebből ” kigyógyulni”?

    Előre is köszönöm a rám szentellt figyelmet!

  3. Kedves Zsófia!

    Kislányom 3 év, 4 hónapos. Szeptemberben kezdte az óvodát. Beszédfejlődése szépen alakult, van egy egypetéjű ikertestvére, hozzá hasonlóan beszél. Észrevettük, hogy néha a mondat elején lévő szó első szótagját többször megismétli, és úgy mondja ki a mondatokat. Ezt annak tudtuk be, hogy még sok a gondolata, de nem tudja magát olyan gyorsan kifejezni szavakkal. Most viszont feltűnt, szinte egy-két nap alatt, hogy már szinte minden mondatot így kezd, és most már sokszor nem 2-3 szor mondja el az adott szótagot, hanem többször is. Már kétszer meg is jegyezte, hogy “nem tudom elmondani”. Az ikertestvére meg is kérdezte, hogy “Kati, mit jelent az, hogy ne-ne-ne-ne-nem”?
    Itthon sokat beszél, főleg a testvéreivel játszva, ekkor nagyon feltűnő ez. Az óvodában állítólag még nem vették észre, mivel ott csak keveset beszél.

    Válaszát előre is köszöhöm,
    Mária

    • Kedves Mária!

      Fent leírtak alapján javaslom, hogy legkésőbb januárban – ha addig nem rendeződik ez a dolog – kérdezzék meg az óvodai logopédust, hogy abban a kerületben, azon a környéken, ahol laknak, ki foglalkozik speciálisan dadogással, és keressék fel személyesen. Ez annyiban lehet fontos, hogy egy személyes találkozás (akár csak szülői konzultáció) szakemberrel sok olyan ötletet, kérdést, hozzáállást vethet fel, ami esetleg hirtelen meg is oldhatja a dolgot. Van rá esély, hogy az óvodakezdéssel összefüggő dolog ez, és nagyon valószínű, hogy hamar oldódni fog. Amiért mégis a logopédust javaslom, az az, hogy már a gyermek is megfogalmazta, hogy “nem tudom elmondani”, illetve, hogy a környezete, ikertestvére visszajelzi ezt a furcsaságot. Ezt a szituációt szülőként, felnőttként kell jól oldani, hiszen nem várható el a szintén 3 évestől, hogy ne vegye észre a szóbeli megakadásokat. Nagy szeretettel, figyelemmel, lelassulva forduljunk ilyenkor a gyermekhez, miközben a tünetet semmiképp ne erősítsük meg, próbáljuk természetesnek kezelni, hiszen ez nagy eséllyel csak átmeneti dolog. Együttgondolkodásban biztosan tud segíteni egy dadogásterapeuta, személyes konzultáció és ismeretség nyomán.

      Üdvözlettel,
      Kiss Gy. Zsófia

  4. Kedves Zsófia! Én 15 éves vagyok és még mindig dadogok:((Voltunk logopédusnál de nem segitett! Nem tudok mit csináni nagyon zavar sok problémám van ezzel a beszédel.Jó lenne ha tudnál tanácsolni valamit!)

    • Kedves Bernadett!

      Javaslom, hogy keresd fel a http://demoszthenesz.hu/ egyesületet, lehet, hogy csoportos terápiával, színjátékkal, pszichodrámával, vagy egyéb alternatív terápiával (természetgyógyászat, kineziológia, homeopátia stb.) is érdemes próbálkozni. Sajnos látatlanban nehéz tanácsot adni, nem tudom, milyen típusú a dadogásod, de ha nagyon zavar, és sok problémát okoz, akkor mindenképpen el kell indulni valamerre (akár pszichológushoz), mert fontos, hogy javuljon a folyamatos diszkomfort-érzet!! Türelemmel és pozitívan kellene hozzáállni, nehéz feladat megoldani, (vagy megtanulni elfogadni) úgy a dadogást, hogy ne zavarja a hétköznapi életet. A türelem mellett azonban fontos, hogy ha nem javul a beszéded vagy a hangulatod, a hétköznapok beszéddel kapcsolatos megélése, akkor onnan is tovább kell állni, amit először kipróbáltál, pl. a logopédus nem segített, de lehet, hogy van olyan logopédus, aki tud segíteni (illetve aki megtanít arra, hogyan segíts magadon!) vagy olyan pszichológus, vagy csoportos foglalkozás, ami végül javulást hoz vagy a dadogásban, vagy annak elfogadásában. Hajrá! Biztosan nagyon sokat fog javulni, kevésbé fog zavarni, ha kitartóan keresed a megoldást! Már az nagyon nagy dolog, hogy segítséget kérsz, akarsz segíteni magadon! Ebből csak jó dolog alakulhat ki! 🙂
      A fenti linken keresztül eljuthatsz nagyon jó szakemberekhez!
      Üdv, Zs

  5. Kedves Zsófia! Kisfiam 4 éves; kb. 1 hónapja figyeltem fel rá, hogy a mondatok első szavát eldadogja. Mostanra már van, hogy a mondandója közepén is elakad egy-egy szónál. Ez még beleférhet az élettani dadogásba?????????? Nagyon aggaszt a dolog. 🙁
    üdvözlettel
    Dóra

    • Kedves Dóra!

      Javaslom, hogy keressenek fel egy logopédust, hogy kiderüljön, mi állhat a háttérben. Megijedni azért nem kell, mert lehetnek ilyen átmeneti tünetek, azonban ha mégis dadogás kezdődne, akkor jó, ha mielőbb tudnak valamilyen terápiára járni. Fontos, hogy ön nyugodt maradjon, mert gyermeke mindent érzékenyen lereagál, és biztosan szüksége van most arra, hogy ne ijedtséget érezzen maga körül. Számtalan esetben magától, vagy néhány hónapos terápia hatására elmúlnak az ilyen tünetek.
      Minden jót kívánok, üdvözlettel,
      Zsófi

  6. Kedves Niki!

    Ha úgy érzi, hogy megnyugtatná Önt egy szakember véleménye, akkor keressenek fel egy logopédust, aki játszani fog a gyermekkel, nem kell kifejezetten hangsúlyozni a gyermeknek, hogy miért mennek oda, és véleménye alapján Ön remélhetőleg meg tud nyugodni, ami hatni fog a gyermekre is.
    Életkorának teljesen megfelelhet ez a tünet, véleményem szerint el fog tűnni rövid időn belül. Ha Ön emlékszik, hogy gyermekkorában ez a tünet zavarta Önt, és szeretné megvédeni gyermekét, illetve ha amúgy is visszahúzódó, szorongásra hajlamos a gyermeke, akkor jót tehet a logopédus tanácsa alapján valamilyen csoportos mozgásra- beszédre épülő foglalkozás is, ahol ön és gyermeke közösen tudnak oldottan, felszabadultan részt venni.
    Minden jót kívánok, üdvözlettel,
    Zsófi

  7. Kedves Zsófia!

    Kislányom augusztusban töltötte be a 2. évét. Több dalt, mondókát ismer, egyszóval folyékonyan beszél(t) eddig. 2 hete kezdődött, hogy a szótagok elejét elkezdte ismételni, de ez mára már minden szóra értendő, és az is előfordul, hogy inkább nem mondja el, amit szeretne. Én kezdetekben kb 4-5 alkalommal szóltam neki, hogy csak nyugodtan lassan mondja, megvárom nem kell sietni, de most már ezt sem teszem, mert ilyenkor elkezdett suttogva beszélni, és én megijedtem, hogy nehogy tudatosuljon, rögzüljön mindez benne.
    Óvodás és kisiskolás koromban én hasonlóképpen beszéltem, de ezt követően mindez elmúlt, szakemberek véleménye alapján nem dadogtam.
    Kb. 3 hete 10 napra kórházba kerültem, az idő alatt keveset találkoztam a picivel, de ez akkor úgy tűnt nem viselte meg, nagyon kiegyensúlyozott és jó kedélyű volt.

    A családban ő a kisebbik gyerek, és észrevettem, hogy beszéde már nem csak izgatott állapotban változik meg.
    Nagyon el vagyok keseredve, segíteni szeretnék neki, de nem tudom hogyan. Naponta énekelünk, de beszéde egyre rosszabb, kérem segítsen.
    Várom mielőbbi megtisztelő válaszát

Comments are closed.