Az alternatív óvodák vagy nevelési módszertanuk, pedagógiai programjuk révén válnak ki a többi közül, vagy eszközeik, felszereltségük, ill. szolgáltatásaik révén tudnak olyan pluszt nyújtani, amit az önkormányzati óvodák nem.
Általában kisebb létszámú csoportokat indítanak, így lehetőség van a táplálékallergiás, cukorbeteg, vagy más célból különleges elbánást igénylő gyerekek befogadására is.
Nézzünk körül, menjünk be egy délelőttre, van-e már az óvodában esetleg nehezen kezelhető, magatartászavaros gyerek. Jó, ha tudjuk, hogy van szülő, aki – bár anyagilag megterheli -, de magánóvodában iratja agresszív, lassabban fejlődő, vagy más okból problémás gyermekét.
A magánóvodák komoly árat kérnek szolgáltatásaikért: általában 20-40 ezer forintig terjednek a havidíjak.
Montessori irányzat
A 90 éves Montessori-módszer a római Maria Montessori nevéhez fűződik. Az ő pedagógiájának legjellemzőbb mondata: „Segíts nekem, hogy magam csinálhassam!”
A Montessori pedagógia célja az, hogy nyugodt, békés légkörben egymással toleráns, segítőkész, tevékeny gyermekeket neveljenek. A gyermekek saját tapasztalatok alapján tesznek szert az alapvető ismeretekre, problémamegoldó gondolkodásra.
Cél az is, hogy leljék örömüket az ismeretszerzésben, a kreativitásban, önmaguk fejlesztésében. Ismerjék, szeressék és védjék a környezetet. Vegyék észre mindenütt a szépet, tudjanak gyönyörködni a művészeti alkotásokban.
Elsődleges feladatok közé tartozik az önállóság fejlesztése. A gyermekek saját tevékenységük által tanulnak, többnyire önállóan javítják ki hibáikat. Alapszabály, hogy egymást nem szabad zavarni, bántani, rombolni. Megtanulnak örülni a másik eredményeinek, segíteni egymáson.
A Montessori óvodákban nagy hangsúlyt fektetnek az anyanyelvi nevelésre, az egészséges életmódra, a játékra. Nevelési elveik közül a legfontosabbak a gyermekbe vetett bizalom, a szépség és szeretet az óvodai életben, és a manapság oly ritka kincs, a csend, ismerete és átélése. www.montessori.hu
A Waldorf irányzat
Szintén régi, bevált módszer a Rudolf Steiner osztrák filozófus nevéhez fűződő Waldorf-pedagógia. Középpontjában a gyermek áll, a maga változó testi-lelki-szellemi igényeivel. A Waldorf-óvodákban az egészséges élet megalapozása, testileg egészséges, lelkileg szabad, kreatív szellemű gyermekek nevelése a cél. Elvárások nélküli érzelmi biztonságot nyújtanak, a gyermekben működő természetes erő szabad fejlesztésére törekszenek.
A waldorf-óvodákban a szülők is aktívan részt vesznek az óvoda mindennapjaiban: fenntartóként közreműködnek a gazdasági életben, de újra átélhetik a közös tevékenységeket, ünnepeket.
Feladatuknak tartják az egyéni megfigyelés képességének kialakítását, az ingergazdag környezet biztosítását, a jó szokásrendszer kialakítását.
A Waldorf óvoda élete a napi, heti és éves ritmusokra épül. Nagyon fontos az évente ritmikusan ismétlődő ünnepkör, amit a gyermek a szüleivel és nevelőivel közösen és aktívan élhet meg. A heteknek is megvan a maga ritmusa: minden nap más gabonából közösen készített ételeket esznek.
Nyitottságra nevelnek és élményvilágát formáló erejét hozzák felszínre, többek között a különböző művészeti tevékenységek által. A gyerekek részt vesznek háztartás és kézimunka, kézműves foglalkozásokon, ahol a legkülönfélébb természetes anyagokkal találkoznak (fa, gyapjú, méhviasz, kő, termések). Ahol lehet, kemencében vagy sütőben cipót sütnek, zöldséget aprítanak, kézi malommal gabonát őrőlnek. Az iskolába menők faházikót építenek, maguk szőtte, nemezelte kis szőnyeggel bélelve.
A nevelés alapvetően az utánzásra épít, az óvónők viselkedése épp ezért csakis utánzásra érdemes lehet. Az óvodában nincs életkor szerinti csoportbontás. A közösséget 4-7 éves korú gyermekek alkotják.
A Freinet irányzat
A francia eredetű, 1935 óta élő pedagógiai irányzat célja az egyéni és megismételhetetlen gyermeki személyiség adottságainak, képességeinek és szükségleteinek szabad kibontakoztatása. Freinet szerint a kisgyermek fejlődésében 4 éves kor táján új szakasz kezdődik, amelyben szinte elementáris erővel jelentkezik a munkavágy, a megvalósításra, az alkotásra törekvés. Erre az életszükségletre építve kerül a középpontba a óvodában a munkálkodás, a munka jellegű játék.
A mind céltudatosabbá váló tevékenységen keresztül valósul meg a személyiség kibontakoztatása, a szabad kifejezés, az önállóság. A óvodai életet a természet és élet közeliség jellemzi. A természeti környezet az élmények gazdagságát nyújtja, maga is játékra, alkotásra, munkára inspirál. A kint gyűjtött „kincsekből” (ág, kő, levél, dió) bábot, makettet, lenyomatot, hangszert, ételt stb. készítenek a gyerekek. A csoportszoba műhelysarkaiban ki-ki megtalálja a neki szükséges eszközöket, a beszélgető-körben elmondhatja gondolatait, eljátszhatja, lemozoghatja az átélteket.
A nevelők építenek a gyermekek meglévő ismereteire, tapasztalataira, véleményére. Olyan helyzeteket teremtenek, amelyben érdeklődésük szerint utánajárhatnak, kutathatnak az illető témában.
A Freinet-irányzat már a kezdetektől nagy önállóságot kínál a gyerekeknek, nap, mint nap választási, döntési helyzetek elé állítja őket, megtapasztaltatva velük a döntés örömét és súlyát. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy magukra hagyja őket, hiszen az óvónőtől bármikor segítség kérhető.
Az óvónő bíztatja, ösztönzi a gyerekeket, elismerést, ötletet ad nekik, felpiszkálja a becsvágyukat, aszerint, hogy kinek mire van szüksége. Folyamatos párbeszéd alakul ki a csoportban, amelyben a gyerekek és a nevelő egyenrangúak, mindkét fél kezdeményezhet, mindkettő kritizálhat.
Fülöp Hajnalka
