Noha a szoptatás természetes ösztön, a technikáját mégis kell tanulni. Vannak édesanyák és babák, akiknek kezdettől fogva könnyen megy, de vannak, akinek nem ilyen egyszerű mindez. Némelyik babának több gyakorlat és bátorítás kell, és ez váratlan helyzetek elé állíthatja a mamát.
Minél előbb kezdjünk szoptatni
Ideális esetben a babának már a szülőszobán lehetősége van szopni. A legtöbb babának erős késztetése van a szopásra a születés utáni első órában, és általában tudnak is és akarnak is ilyenkor szopni. Jó, ha ilyenkor is van kéznél szakavatott segítség, aki megmutatja a mamának a helyes mellre tételt, segít a szoptatásnál.
Előfordulhat azonban, hogy nem lesz kedve a babának szopni, például ha fájdalomcsillapítót kapott az anya szülés közben, illetve nehézséget okozhat az is, ha az anya mozgása korlátozott epidurális érzéstelenítés vagy császármetszés miatt. Ilyenkor is fontos lenne, hogy az első órákat a mamához bújva tölthesse el, és később, amikor már megéhezik, korlátozás nélkül szophasson.
Kevésbé ideális esetben a kórházi rend miatt nem hagyják az újszülöttet szopni a szülőszobán. Ez önmagában nem okoz helyrehozhatatlan károkat sem a szoptatásban, sem a baba és a mama kapcsolatában, később, akár már a hazatérés után, helyre lehet hozni mindent. Fontos azonban, hogy az anya szervezete érezze, hogy anyatejet szükséges termelni. Ezt vagy a kisbaba mellre helyezésével vagy fejéssel tudjuk elérni. A szülés után 6 órán belül ezt a stimulust meg kell adnunk a mellnek, hogy a szervezet tudja végezni a dolgát.
Szoptassunk a baba igénye szerint
Az újszülött baba gyomra kb. cseresznye-nagyságú, kb. 35 ml anyatej befogadására képes, így számára az első napokban termelődő előtej (kolosztrum) mennyisége – kb. egy teáskanálnyi – éppen megfelelő. Mivel most tanul a baba szájon keresztül táplálkozni, könnyebben is boldogul az egyszerre kis mennyiségekkel.
A csecsemők különböző szopási igényekkel születnek. Teljesen változó lehet, hogy milyen gyakran, és akkor mennyi ideig szeretnének szopni – és nincs egy ideális vagy egy minden csecsemőre érvényes rendszer. Az első napokban a fő teendőnk a baba ellátásában a szoptatás lesz, és egyben babánk temperamentumának megismerése is. Vannak babák, akik ritkábban és hosszasabban szopnak, vannak, akik gyakrabban, de kevesebbet. Néhány csecsemőt mintha nem is érdekelne az egész cirkusz, mások egyből annyira izgatottan hadonásznak az éhségtől, hogy kész művészet mellre tenni őket.
Az első napokban szánjunk sok időt a szoptatásra. Ez elősegíti a tejbelövellést is, és csökkenti a vele járó kényelmetlenségeket. A baba is könnyebben szabadul meg a mekóniumtól (ún. magzatszurok, zöldes-fekete, kátrányszerű széklet), mivel az előtej hashajtóhatású is, a vízhajtó hatása azonban nincs, így nem kell attól tartani, hogy kiszárad a kicsi. Ez elősegíti azt is, hogy a kisbaba ne sárguljon be.
Mindegy mikor evett utoljára a baba, nyugodtan megszoptathatjuk újra. Az anyatej nem fog a gyomorban megromlani, nincs szükség arra, hogy csak kiürült gyomorra töltsünk következő adag tejet. Az újszülött gyomra még pici, nem csoda, ha sűrűn megéhezik.
A legtöbb újszülött 8-12-szer szopik 24 óra alatt. A szopások hosszát ne korlátozzuk, addig hagyjuk rajta a mellen, amíg a csecsemő szopik. Hagyjuk, hogy az első mellen befejezze be a szopást, büfiztessük meg, és utána tegyük át a másik mellre. Ha elfogadja, jó, ha nem fogadja el, ne erőltessük. Legközelebb a második mellel kezdjük a szoptatást. Az első hetekben szükség lehet mindkét mellből szoptatni a tejtermelés zökkenő mentesebb beindulása végett.
Előfordulhat az is, különösen az első napokban, hogy nem érdeklődik a szopás iránt a baba, és végigalussza a napokat. Ilyenkor 2-3 óránként meg kell próbálni mellre tenni, lehetőleg olyankor, mikor ébren van, vagy csak felületesen alszik (a szemgolyói mozognak a szemhéjak mögött, öklöcskéivel az arca, szája felé mozdul, keresőmozgásokat végez). Mindig gyengéden ébresszük fel, sokszor az átöltöztetés is elegendő, vagy ha finoman megdörzsöljük a hátát, nedves ruhával letöröljük az arcát vagy a homlokát.
Ha azt vesszük észre, hogy lassan szopik, hosszú szünetekkel, esetleg be-bealszik közben a baba, akkor ébren tarthatjuk, és szopásra serkenthetjük, ha gyengéden megpiszkáljuk az állát, orrát vagy a nyakát, megsimogatjuk a talpát, tenyerét szopi közben. Felkelthetjük úgy is a baba érdeklődését, ha néhány csepp előtejet kifejünk, és úgy érintjük a mellbimbót a baba szájához, hogy érezze a tej ízét, illatát. Ugyanígy segíthetünk neki egy kis fejéssel szoptatás előtt, ha nincs türelme kivárni, amíg megindul a tej.
Tejbelövellés
A tejbelövellés tulajdonképpen a tejtermelés beindulása, a tejmennyiség ugrásszerű megnövekedése, ami a születést követő 2. és 5. nap között szokott bekövetkezni. A mell mérete jelentősen megnő, vérbő lesz, enyhe láz tapasztalható (nem feltétlen velejárója). Gyakran fájdalommal, kényelmetlen feszüléssel jár. A feszülést nem a tejmennyiség növekedése, hanem a kialakuló vérbőség, ödéma okozza.
Nagyban megkönnyítik ezt az időszakot a szoptatási kiegészítők!
A Pepita.hu termékkínálata szoptatáshoz ›››
A tejbelövellés kísérő tünetei akkor csökkenthetők a leghatásosabban, ha éjjel-nappal, igény szerint megszoptatjuk az újszülöttet. Fájdalmas feszülés azonban így is előfordulhat, ilyenkor fejés is szükséges. A mell tehermentesítésére használjunk jó minőségű, rugalmas anyagú melltartót, és ezt éjszakára is vegyük fel, ne csak nappalra. Számítsunk rá, hogy a szülés előtt hordott melltartóhoz képest 1-2 számmal nagyobb is kellhet erre a pár napra. Jó áthidaló megoldás, ha van 1-2 rugalmas, könnyebben táguló anyagú darab az első napokra, hetekre. A csomókat masszírozzuk ki, szoptatás előtt tegyünk a mellre melegvizes borogatást, hogy ezeket fellazítsa. A masszírozás ne legyen fájdalmas, csak finom körkörös simogatás, ellenkező esetben a tejcsatornákon sérüléseket okozhatunk.
Ha az újszülött a fokozott ödéma miatt nehezen kapja be a mellet, 5-10 ml-t fejjünk le szoptatás előtt, ezzel fellazítjuk a bimbóudvart a számára. Ha gondot okoz a babának, hogy túl nagy vagy túl nehéz a mellünk, és kicsúszik a szájából szoptatás közben, akkor tartsuk meg neki mi, amíg szopik. Ha nem tudunk ülve szoptatni, csak fekve, akkor támasszuk alá 1-2 összegöngyölt textilpelenkával a mellünket.
Honnan tudjuk, hogy eleget szopott-e a baba?
Az első pár napban napi 1-2 nedves pelenka jelzi, hogy eleget eszik a baba. Ekkor szabadul meg a mekóniumtól is, ami születése előtt termelődött a beleiben. Ezt a zöldes-fekete, szurokszerű székletet váltja fel fokozatosan az aranysárga, anyatejes széklet.
Az első napokban súlyveszteség is elő szokott fordulni. A babák tartalék folyadéktöbblettel születnek, amelyet az első napokban aztán elveszítenek. Ez az élettani súlyesés általában nem haladja meg a születési súly 10%-át, és már a 3.-4. napon elkezd gyarapodni az újszülött, ha a mama tejtermelése beindul. Utána a súlygyarapodást már a legkisebb súlytól kell számítani, és nem a születési súlytól! A születési súlyát kb. kéthetes korára nyeri vissza.
Ha a kórházban nem segítenek
Igény szerint szoptatni a babát természetesen csak akkor tudjuk, ha a kórházban töltött idő alatt végig vagy az idő nagy részében velünk van. A kórházi napirend megnehezíti a sikeres szoptatást, ha rendszeres időközönként hozzák csak a babákat szopni, akkor lehet, hogy éppen alszanak, és nem éhesek, vagy éppenséggel tápszert, cukros vizet kaptak, amitől nincs étvágyuk. Ha ez a helyzet, akkor sem vagyunk tehetetlenek. Rendszeres fejéssel elősegíthetjük a tejbelövellést, és fenntarthatjuk a tejtermelést a kórházi tartózkodás alatt, hogy hazaérve aztán áttérhessünk az igény szerinti szoptatásra.
A fejést – ha nem szopik a csecsemő – minden 3 órában meg kell ismételni. Legalább 10 percig kell fejni akkor is, ha egyáltalán nincs látható eredménye, mivel a tej termelését a mellet érő ingerek váltják ki. A fejés a szoptatással szemben, mindig mesterséges folyamat, ezért fontos a tejleadó reflex kiváltása a fejés megkezdése előtt. A kórházban nem túlságosan nyugodtak a körülmények a fejéshez. A tejleadó reflex kialakulását elősegíti a kisbaba látványa, a mellre helyezett meleg borogatás vagy meleg zuhany, az emlő gyengéd masszírozása, vagy ütögetése ill. a hát masszírozása.
Mivel rendszerint már előre tudjuk, hogy a kórházban, ahol szülni fogunk, mennyire támogatják, segítik a szoptatást, jó ötlet, ha felkészülünk „szakirodalommal”, és néhány szoptatással foglalkozó füzetet vagy könyvet, a helyes mellre tételt és a szoptatási helyzeteket bemutató anyagot bekészítünk a kórházi csomagba, vagy ha van tapasztalt, sikeresen szoptató anyuka a környezetünkben, megbeszéljük vele, hogy a segítségünkre legyen a kórházban. Nehézség esetén segítségünkre lehetnek a laktációs szaktanácsadók, az Eszter-lánc Anyatejmisszió és a La Leche Liga önkéntesei is.
Kellékek szoptatáshoz:
Szoptató párnák a Pepitán ›››
Mellszívók ›››
Mellápolók, krémek ›››
Mellbimbó kiemelők és mellbimbó védők ›››
Melltartóbetétek, nyugtatópárnák ›››
Tejgyűjtők, tejtároló kagylók ›››
Cumik ›››
Cumisüvegek ›››
Cumiláncok ›››
Kapcsolódó linkek:
- Szoptatásért Magyar Egyesület IBCLC laktációs szaktanácsadóinak honlapja,
- La Leche Liga Magyarország
