Mikor lelkiztél utoljára a legjobb barátnőddel? Mikor öntötted ki a szíved legutóbb valakinek, akiről biztosan tudtad, hogy megérti az aktuális problémáidat, gondolataidat? Nyilván cseteltsz a barátaiddal a közösségi platformokon, vagy épp telefonáltok jókat, ám élőben, a mindennapokban csak ketten vagytok: te és a gyermeked. És ez hosszú távon képes lehet kiváltani egy kétségbeeséshez igencsak hasonlatos érzést. Persze, amikor a férjed a hazaér, ő is biztosan meghallgat, de lássuk be, hogy egy anyuka „nyűgjeit” csak egy másik anyuka fogja tudni igazán megérteni, és adni tapasztalatból fakadó jó tanácsokat.
Amikor „normálisan” dolgozó anyuka vagy, megváltásként tekintesz a lehetőségre, hogy minden idődet otthon tölthesd a gyermekeiddel, és most, hogy valóra vált, bizonyára rendkívül hálás is vagy érte – ám ez nem zárja ki a lehetőséget, hogy egyszerűen magányosnak érezd magad a hétköznapokban.
Nehéz dolog, hogy te vagy az egyetlen felnőtt, akivel „találkozol” a mindennapjaid során. Talán furcsán hangzik, de megoldás lehet, ha hangosan beszéled meg magaddal a napi teendőket, a bevásárló listát, az elintézendő telefonhívásokat, megvitatod a „Mi legyen a vacsora” témájú kérdéseket.
Hidd el, nem te vagy az egyetlen, aki az előszobai tükör előtt elhaladva néha belenéz, és azt kérdezi: „Ez minden? Nem áll másból az életem, mint a pelenkacserélésből, a játszóterekre való utazásból, és a gyermeke(i)m ételébe való zöldségcsempészésre irányuló kreatív tevékenységből?”
Nem vagy egyedül ezzel. Nem te vagy az egyetlen, aki néha ki akar rohanni a világból.
Próbálj választ találni a következő kérdésekre: Vannak céljaid? Olyan céljaid, amikben nem szerepelnek a gyermekeid? Ki vagy te? Merre tartasz? Hidd el, a válaszkeresési tevékenység fontosabb lesz, mint maguknak a válaszoknak a (biztosan bekövetkező!) megtalálása, illetve a főállású anyuka szerep sem tart örökké, és a kérdésekre adott válaszaid – illetve a kitűzött céljaid – előbb-utóbb előtérbe fognak helyeződni.
Mindenki azt szajkózza, hogy ha már vannak gyermekeid, sokkal fontosabbá válik, hogy néha magadra is szakíts időt – és ez óriási igazság! Ám talán már te is rájöttél, hogy ezt nagyon nem egyszerű kivitelezni. A tervezett énidők valahogy mindig csak tervek maradnak. Amikor egy átlagos nap is kimerít és/vagy szűkösen álltok anyagilag, hirtelen már nem is tűnik annyira fontosnak, hogy elmenj vacsorázni egy étterembe, vagy megnézz egy filmet a moziban, esetleg időpontot kérj a fodrászhoz, pedig úgyis egy szénaboglyát hordasz a fejeden a mindennapokban. Ha van egy kis szabadidőd, nyilván pihenni szeretnél inkább, és bár ezek is a pihenés fajtáiként foghatóak fel, a tevékenységek célja azonban egyszerűen értelmét veszti.
Ássunk egy picit mélyebbre. Nyilván oka van, hogy ezt az „életmódot” választottad, és biztos lehetsz benne, hogy gyermekeid lelkiekben profitálnak majd mindabból, amit nyújtani tudsz ezekben az években. Olyan mértékű és minőségű szeretetet és érzelmi támogatást kaphatnak tőled, amely megfelelő táptalajként szolgál majd az egészséges mértékű önbecsülésük és magabiztosságuk kialakulásához. A legnagyobb ajándékot adod ugyanis nekik: az idődet. Lehet, hogy néha nem találod igazán a helyedet, de biztos lehetsz benne, hogy előbb-utóbb rendeződnek a dolgok, a család minden tagja belerázódik majd az aktuális szerepébe, és együtt fogjátok végigcsinálni ezt az időszakot, ami a külső szemlélőknek gyakran annyira nagyon könnyűnek tűnik.
