A hisztivel az a legnagyobb baj, hogy nem bírjuk elviselni. Persze ezzel most nem mondtam valami nagyot, de megmagyarázom. Sokat javítana nevelési szokásainkon, ha képesek lennénk a saját, vagy mások (gyerekeink) szorongását, haragját, egyéb rossz érzéseit elviselni. Sajnos semmilyen rossz érzést nem tudunk elviselni, sem magunkban, sem másokkal kapcsolatban. A síró, dühöngő gyerektől kiborulunk, s máris indul az ördögi kör.
A síró, dühöngő gyerek ugye egyre sírósabb és dühöngőbb lesz. Ez anyát még inkább felhúzza, így a gyerek is egyre jobban kész van, és így tovább. Ha semmi más nem történne, csak egy viszonylag stabil érzelmi állapotban lévő felnőtt venné körül – nem mással, mint egyszerű jelenléttel a hisztiző gyerekeket, nem kéne ekkora ügyet csinálnunk az egész jelenségből. A kicsi előbb, vagy utóbb megnyugodna, és minden menne tovább a maga útján. Szép lassan megtanulná, hogyan találjon vissza ilyenkor a középpontjához, és a haragját egész jól kezelő felnőtt válna belőle.
Hiszti volt, van, és lesz
Nem kell vele bűvészkednünk, zseniális módszerekkel azonnal megszüntetni, felnégyelni, eltörölni a föld színéről, egyszerűen csak hagyni, hogy lecsengjen. De az őrjöngő gyerek olyan gombokat nyomogat bennünk, amelyek mellett nem tudunk szó nélkül elmenni. Szól arról, hogy elég jó anya vagyok e, hogy ki fújja itt a passzát szelet, hogy velem ki ordibált a családomban, hányszor kellett lenyelnem a fojtogató könnyeimet, és egyáltalán mit tanultam a haragról. Általában nem sok jót.
Pedig a harag is csak egy érzelem. Természetes velejárója azoknak a helyzeteknek, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogyan azt szerettük volna. Becsukódik a busz ajtaja, mielőtt felszálltam volna. Lehúzó értékelést írt rólam a főnököm. Elszakadt a kedvenc szoknyám. És ezek gyerek változata: anya nem engedi, hogy tovább nézzem a tévét, haza kell jönni a játszótérről, nem veszi meg a kedvenc csokimat.
Akárhogy csűrjük, csavarjuk a témát, találunk ki szuper trükköket a hiszti kezelésére, vagy megelőzésére – mégiscsak ugyanoda lyukadunk ki. Hölgyeim és Uraim, nincs mese, meg kell tanulnunk nem felhúzni magunkat! Csakis nyugodt felnőtt tud gyereket nyugtatni, és megtanítani arra, hogyan nyerje vissza ő is a lélekjelenlétét.
Hja, hogy te sem tudod, hogyan is csináld? Üdv a klubban! Újfent olyan dolgokat kell megtanítanunk gyermekeinknek, amit mi magunk sem űzünk profi szinten. De legalább egy leckével nem árt előbbre járni.
Hiszti kezelése
Első lecke: ahogyan az éhes, álmos, túlingerelt gyerek is hajlamosabb a hisztire, ugyanúgy a kialvatlan, érzelmileg éhes, feszült felnőtt sem tud honnan energiát szerezni arra, hogy visszanyerje érzelmi stabilitását egy helyzetben. Ezért sem érdemes aszkétaként élni, az anyaságra hivatkozva megvonni mindent magunktól. A fizikai vagy érzelmi hiányállapot ingerült, feszült szülőt eredményez.
Második lecke: a harag, és ahogyan azt kifejezzük, két különböző dolog. A harag egy érzelem, ami ugyanúgy, mint a bánat, csak egy kis megértésre vágyik. Ezt az érzelmet sokféle módon lehet kifejezni, vannak társadalmilag elfogadottabb, kultúráltabb és zsigerből jövő eszközeink. Évekbe telik, amíg egy gyerek megtanulja, hogyan szabályozhatja érzelmeinek kifejezésmódját. Ehhez egyrészt szüksége van arra, hogy szerethetőnek érezhesse magát akkor is, ha dühös. Másrészt legyen kitől tanulnia a viselkedésszabályozást.
Mi, mostani szülők az érzelmek elfojtásának időszakában nőttünk fel, utáljuk magunkat, mikor haragszunk, bűntudatunk van, és mindössze két lehetőségünk: amíg csak lehet, igyekszünk nem tudomást venni róla, lepréselni, elfojtani a dühünket, ami előbb vagy utóbb a második lehetőségbe torkollik – szabadon, kontroll nélkül kirobban. Ha sikerül barátságot kötnünk mindennemű érzelmeinkkel, köztük a haragunkkal, szerethetőnek érezni magunkat zsörtölődés, fortyogás közben is – máris könnyebb lesz utódaink érzelmi nehézségeit is elviselnünk. S akkor nem olajat öntünk a tűzre, hanem saját kiegyensúlyozottságunkkal támaszt nyújtva az őrjöngő gyereknek, képesek leszünk őt megnyugtatni. Csak úgy, puszta kézzel, trükkök nélkül.
fotó: pixabay.com
Erről a témáról a Gyermeknevelés rovatban olvashatsz többet!
