Sokan tanácsolják, hogy könnyebb a gyerekeket nyáron bilire szoktatni. Valóban így van? Próbálkozzunk akkor is, ha a kicsi semmi érdeklődést nem mutat a dolog iránt? Egyáltalán mikor kell elkezdeni a szoktatást, és mennyi ideig tart, amíg a gyerkőc tartósan szobatisztává válik?
Millió kérdés fogalmazódik meg az anyukákban a témával kapcsolatban, különösen, amikor azt hallják, hogy a szomszéd kislány már másfél éves kora óta szobatiszta, bezzeg az ő kisfia még hároméves korában is pelenkában alszik. Aztán meg jönnek a saját anyáink, akik azt mesélgetik, hogy bezzeg mi már egyéves korunkban önállóan szabályoztuk a szükségleteinket. Mos akkor hogy is van ez?
1. Mikor érett a gyerek arra, hogy elkezdjük szobatisztaságra szoktatni?
Nagyon változó, egyénfüggő, hogy egy kisgyerek mikor érik meg arra, hogy szobatiszta legyen. Valamikor másfél és hároméves kor körül érkezik el az a pillanat, amikor már érzi, hogy pisilnie vagy kakilnia kell, szólni is tud, és képes visszatartani addig, amíg elő nem kerül a bili. Az a varázslat az egészben, hogy ha nem csinálsz semmit, hároméves korára magától is szobatiszta lesz. Az elhúzódó problémákat az szokta okozni, hogy a szülők a környezet nyomására idő előtt kezdik el bilire szoktatni a gyereküket, és nem veszik figyelembe a gyerkőc saját érettségi szintjét. Arról nem is beszélve, hogy a kisfiúk általában később érnek meg erre a dologra.
2. Melyek az érettség jelei?
A fizikai érettség jele, hogy a kicsi egyre hosszabb időszakokra képes visszatartani a vizeletét, és akár 3-4 órán át is száraz marad a pelenkája. Ez nyáron elég csalóka lehet, mert ilyenkor kevesebb ruha van rajta, erősebb a testtudata, és jobban odafigyel, hamarabb szól, hogy pisilnie kell. Ősszel viszont, amikor több ruha van rajta, hajlamosabb elfeledkezni a dologról. A szociális érettség jele, hogy a gyerek szól, hogy WC-re kell mennie. Az a furcsaság a dologban, hogy előfordul, a fizikai és szociális érettség nem egyszerre következik be. Gyakran megesik, hogy a kicsi fizikailag már érett, de különösebben nem érdekli ez a bili dolog, vagy annyira belefeledkezik a játékba, hogy már későn szól. A mentális érettség jele, hogy felfogja az ingereket, és időben szól is, hogy mennie kell. Az érési folyamat mindhárom területen fokozatos, kisebb-nagyobb visszaesésekre számíthatunk.
3. Miért nem szabad erőltetni?
Egyszerűen azért, mert szobatisztává lenni nem egy tanulási, hanem egy érési folyamat. Teljesen fölösleges erőltetni, a kicsi előbb-utóbb megérik rá. Ha türelmesen kivárjuk ezt az időt, akkor pár nap alatt magától is elhagyja a pelenkát. Ha viszont erőltetjük a dolgot, és a szobatisztaság első jeleire elvárjuk tőle, hogy használja a bilit vagy a WC-t, hosszan elhúzódó procedúrára számíthatunk, és a kudarcélmények komoly hatással lesznek a gyerkőcre, akár évekig tartó éjszakai bepisilésekre is számíthatunk.
4. Mit tegyünk?
Ha érdeklődik, mutassuk meg neki, mire való a bili, a WC, a WC-papír! Használhatunk textilpelenkát vagy bilire szoktató pelenkát, amiben a gyerek jobban érzi a nedvességet, és nem szívesen üldögél a saját produktumában.
5. Mit ne tegyünk?
Semmi esetre se erőltessük, és ne szidjuk meg azért, ha nem ér el időben a WC-ig! Ne ültessük a bilire, ha ő nem akarja, és ne hasonlítgassuk a szomszéd Pistihez, aki bezzeg már szobatiszta! Ha lehet, a bili tartalmát akkor öntsük ki, amikor ő nem látja! Fura, de ezt ő a saját részének tekinti, és félelmetes lehet látni számára, hogy eltűnik a lefolyóban.
A nagyon aggódó, türelmetlen szülőknek azt szokták tanácsolni, hogy gondoljanak arra, hogy előbb-utóbb minden kicsi szobatiszta lesz, és nem kell attól félnie, hogy a kiskamasz gyereke pelenkában indul majd el az iskolába.
fotó: pixabay.com
