Se vele se nélküle? – Anya-gyerek szimbiózis

Anya-gyerek szimbiózis

Érezted már úgy, hogy szeretnél egy kicsit egyedül lenni? Megfordult már a fejedben, hogy jó lenne úgy elmenni a vécére, hogy ne kövessenek oda, és később se menjen be utánad senki? Esetleg megenni egy falatot vagy akár csak egy kocka csokit úgy, hogy ne kérje el és ne nézze ki azt senki se a szádból? Ráadásul mindezt úgy, hogy közben ne legyen lelkiismeret-furdalásod?

Akik a fenti kérdések közül legalább egyrre igen választ adtak, azoknak ajánlott, akik két igen választ adtak, azoknak erősen ajánlott, akik pedig a négy kérdésből legalább háromra igennel válaszoltak, azoknak kötelező most néhány percet kiszakítaniuk az időből, és tovább olvasni.

Először is szeretnék mindenkit megnyugtatni: Nem vagy egyedül!

Mármint konkrétan az érzésre gondolok most. Arra, mikor szeretnél egy kicsit a gyermekedről leválni, de ő még egyáltalán nem tudja méltányolni ezen kívánalmadat. Hiszen neki te vagy a biztos pont, sőt, egyenesen te vagy maga a nagybetűs BIZTONSÁG.
Hozzád képest tájékozódik, rajtad keresztül szemléli és ismeri meg a világot. Te nyújtod neki az elsődleges mintát, eleinte csak téged figyel, és később is te leszel az, akit elsőként másol, vagyis ekkor már nem csak figyel, hanem utánoz is.

Azáltal, ahogyan figyeli minden pillanatodat, általad nyílik egyre szélesebbre előtte a világ. A kezdeti anya-gyermek szimbiózis a kisbaba fejlődésének előrehaladtával kezd majd ugyan szépen-lassan-fokozatosan lazulni, de ehhez idő kell, hogy ő egyre inkább szükségét érezze valamiféle kezdetleges önállóságnak. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy ne lenne ekkor is állandóan a sarkadban. Csupán annyit jelent, hogy néhány percre, rövidebb időre elfoglalja magát, de mindenképpen szüksége van ekkor is a jelenlétedre.

Az idő és a gyerek – Összehangolhatatlanok lennének anyaként?

Kezdeti önállósulási próbálkozásai csupán azt jelentik, hogy nem feltétlen igényli a közös interakciót, ilyenkor már megelégszik azzal is, ha játék közben felnéz, és megtalál téged látótávolságon belül a szobában.
Viszont valljuk be, hosszú út vezet el idáig, és lehet, hogy te már egy kicsit lazítanál ezen a nagyon szoros köteléken. Szeretnél néha elcsenni magadnak a napból néhány percet, és ez teljesen érthető is. Ráadásul van egy nagyon jó hírem:

Cseppet sem kell, hogy lelkiismeret-furdalást érezz emiatt!

Minden egyéb híresztelés ellenére, ettől semmivel sem leszel rosszabb anya, mint ahogy attól sem jobb, ha minden igényedről lemondva teljesítesz állandóan huszonnégyórás szolgálatot a kiságy-tűzhely-mosógép-játszószőnyeg frontvonalán.

Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy a kisbabádnak egy kiegyensúlyozott anyára van szüksége. Arra, hogy őszinte érdeklődéssel, minőségi időt tudjál vele tölteni. Arra, hogy mosolyogva teljenek az együtt töltött percek, hogy szívből jövők legyenek a közös kacagások.

Íme néhány tipp arra, hogyan próbálhatod megtenni az első próbálkozásokat az énidőd megszerzéséért:

  • Gondoskodj róla, hogy teljes biztonságban legyen arra a néhány percre/pillanatra, míg magára hagyod majd!
  • Ne hagyd olyan helyen, ahonnan leeshet, ahol bármit magára húzhat, ahol megsérülhet
    készítsd fel, mond el neki, hogy mi fog történni!
  • Beszélj hozzá folyamatosan, míg kikerülsz a látóteréből, és utána is szólj hozzá eleinte, ezzel is megnyugtatva, hogy hamarosan visszatérsz!
  • Eleinte csak nagyon rövid időre hagyd magára, és fokozatosan növeld majd az időtartamot!
  • Ha szükséges, a távolléted alatt is többször kukkants be rá, és nyugtasd meg, hogy hamarosan visszatérsz!
  • Dicsérd meg, hogy milyen ügyes, mennyire nagyszerűen tudtok összedolgozni!
  • Vezesd fel az egész szituációt úgy, mint egy pajkos játékot, és kacagjatok együtt nagyokat, mikor újra visszamentél hozzá!

A jó anyákat is fenyegeti a kiégés

Ahogy mindannyian mások vagyunk, úgy természetesen erre sem létezik egy általános szabály, egy mindenkinél azonnal működő, jól bevált módszer. Neked kell megérezned, kitapasztalnod, hogy mikor érkezett el az idő, és hogyan tudod ezt a legzökkenőmentesebben megvalósítani. Egyre azonban mindenképp figyelj, ha bátortalan vagy, vagyis ha még te se vagy magadban teljesen biztos, akkor ezt a bizonytalanságot azonnal megérzi a kisbabád. Csak akkor vágjál bele egyedül ebbe a kis „kiruccanásba”, ha te is valóban felkészültél rá. Hiszen biztonságot kell sugároznod ahhoz, hogy a kisbabád biztonságban érezhesse magát!

Tudom, először csak a konyháig, a fürdőszobáig vezetnek ezek az egyedüli utak. Eleinte még egy percre sem nyúlik a szabadság, később már hosszú perceket fogsz kapni. Ami ugyan csak a tiéd lesz, de sosem szabad megfeledkezned arról, hogy ezt együtt, közös munkával hoztátok össze, így a dicséreten is osztozkodnotok kell, mert mindkettőtöknek kijár!

Erről a témáról még az Anya, de mégis nő! rovatunkban olvashatsz többet!

Szólj hozzá Te is!

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..