Babaúszás: A víz gyermekei

babaúszás

Kisbabánk az anyaméh magzatvíz-tengerében lebegve fejlődik 9 hónapon át, ezen keresztül hall, tapint, ízlel, itt gyakorolja be a későbbi fejlődéséhez szükséges mozdulatokat. Így a babáknak a születés után is bensőséges, biztonságos közeget jelent a víz, emlékeztetve őket a méhen belüli életre.

A tenger mellett élő népek bensőséges, természetes kapcsolatban álltak a vízzel, az élet forrásaként tisztelték. Cook kapitány, 1778-as Hawaii-szigeteken tett látogatása alkalmával számolt be arról az érdekes szokásról, hogy az újszülötteket szüleik a tenger meleg lagúnáiban, áramlataiban lebegtetik. A nyugati világ csak az 1930-as években, Dr. Myrtle McGraw kutatásai nyomán ismerte fel a babaúszás jelentőségét. McGraw 42 gyereket vizsgált, és vett filmre életük első 2,5 évében. Kutatásait “A csecsemők úszási szokásai” című munkájában összegezte. Feljegyezte az úszástanulás fázisait a baba mozgásfejlődése során, az ösztönös mozgásoktól a tudatos tanulásig.

A babaúszás alapjai

Gyermekünk vízhez szoktatását érdemes már újszülött kortól elkezdenünk. Kellemes fények, meleg víz, az anya testének melege. Nem is kell más kezdetben a boldogsághoz. Majd egy-két hét után, ahogy a köldökcsonk leesik érdemes elkezdenünk az otthoni, kádas úszást, locsolásokat, hogy babánkat finoman szoktassuk a vízhez. Aztán 3 hónapos kor körül, jöhet a közösség.

Infinety hirdetés

Fontos tudnunk, hogy babánk már a születésétől kezdve – sőt már előbb – tud úszni, bár úszástudását ekkor még ösztönös, ősi mozdulatok, reflexek irányítják. Ezek az ún. primitív reflexek evolúciós örökségként, körülbelül a 2 és 6 hónapos kor közt minden babánál kiválthatók. Ezekre a reakciókra az a jellemző, hogy meghatározott ingerre, automatikusan válthatók ki, s a gyermek fejlődésével fokozatosan leépülnek, átadva helyüket a rájuk épülő, tudatos, bonyolultabb mozgásoknak.

Ilyenek pl. a fogóreflex (gondoljunk csak az anyjuk bundájába csimpaszkodó kismajmokra), a szopóreflex, s más, a felegyenesedés folyamatát segítő reflexek, melyek hozzájárulnak az újszülöttek “természetben történő életben maradásához”, illetve segítik gyermekünk mozgásfejlődését.

A babaúszásban mi is felhasználunk néhányat ezek közül a reakciók közül. Ilyen az ún. búvárreflex is, mely az arc, fej vízbe merítésével aktiválható. Ekkor a baba orrából kifújja a levegőt és zárja a garatot.

Egy másik reflexes mozgás, mikor a babát vízbe merítik, karjaival és lábaival ritmikusan rúgkapálva előre halad. Ezek a reflexek az 5. hónaptól fokozatosan leépülnek, s az agykéreg veszi át a mozgások irányítását, a mozdulatok finomodnak, a baba tanul, fejlődik.

A foglalkozásokról

A baba, a mama vagy papa védelmet sugárzó kezében van, a tekintetek összefonódnak, együtt játszanak, búvárkodnak, szülő és gyermek együtt tapasztalják meg ennek az új, vízi világnak a csodáit. Énekelünk, verselünk, mozgunk, játszunk, s közben babánk nagyon sokrétű fejlesztést kap.

A gyakorlatok során fejlődik a gyermekünk érzékelése, egyensúlya, mozgáskoordinációja, a nagymozgások és a finommotoros mozgások is. Erősödnek a nyak, hátizmok, a baba tüdeje is megedződik, légzésszabályozása fejlődik, vitálkapacitása nő. Egyre nagyobb érdeklődéssel szemléli a szüleit, a többi babát, a foglalkozások örömteli játékká válnak, mely során erősödik a baba-szülő kapcsolat és fejlődik a szocializáció is. Gyakorlással a picik egyre biztosabban mozognak a vízben, s ez a későbbi úszásoktatást, a tudatos úszómozgás megtanulását is könnyebbé teszi.

Babáink tehát természetes és bensőséges kapcsolatban állnak a vízzel, azonban gyermekünk vízhez való viszonyát más tényezők is befolyásolhatják. Több évtizedes kutatási eredmények igazolják, hogy a vízhez való hozzáállásunkat nagymértékben meghatározzák születési körülményeink, élményeink is. Kisbabánkban még intenzíven élnek élete első nagy tapasztalásának, születésének élményei, emlékei, így a császármetszéssel vagy hosszú vajúdás eredményeként született babák első találkozása a vízzel fájdalmas emlékeket hozhat elő a kicsiben, melyek azonban, ha a szülő elég határozott, nyugodt és kitartó, néhány hét, hónap alatt kioldhatók. Eképpen a babaúszásnak a baba születési élményeinek feldolgozása révén nagyon mély, gyógyító hatása is van.

Emellett, a szülő vízhez való viszonya és mozdulatainak magabiztossága is nagyon fontos. Hiszen, ha mi szeretettel és bizalommal fordulunk a víz felé, akkor tudunk csak biztonságot sugározni gyermekünk felé. Reakcióink, kezünk szorítása, mozdulataink gyorsasága, hangunk és érzelmi reakcióink együtt közvetítik gyermekünk számára érzéseinket, melyre a baba élénken reagál.  Kisbabánk ugyanis élete első néhány hónapjában szinte rajtunk keresztül érzékeli, tanulja a világot, így a könnyed, felszabadult gyakorlás során szülő és baba még nagyobb örömmel tapasztalja meg a vizet és az egymással való kapcsolatot.

Így a babaúszás örömteli együttlét, mozgás, fejlesztés és nagyszerű közös program az egész családnak.

Radnics Adrienn babaúszás oktató | Kérdezz-felelek>>

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

Gyógytornász, Aquanatal oktató, babaúszás oktató, hidroterapeuta. A PTE Gyógytornász szakán végeztem 2003-ban. Elvégeztem a Birtlight® kismama jóga oktatói tanfolyamot. a Watsu, vízi terápiás módszerrel is, amellyel 2007-óta foglalkozom és babaúszás oktatóvá is váltam. Ezek a módszerek hatékonyabbá teszik a szülésre való felkészülést, ezért szívből ajánlom nektek! Amint láthatjátok "vízi ember vagyok", várom kérdéseiteket a következő témakörökben: szülésre felkészülés, Aquanatal, kismama jóga, szülőpozíciós jóga, babaúszás.
Előző cikkKönyvek a fa alá
Következő cikkAdventi koszorú ötletek

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!