Elges Renáta logopédus

1. Kedves Renáta!Elnézését kérem, hogy zavarom, de volna egy problémám, ami egyre aggasztóbb. Kisfiam áprilisban volt kétéves. Kb. egy hete elkezdett dadogni. Előtte 2-3 napig csak naponta pár szót mondott ki hibásan, majd elkezdett olyan mértékben szótagokat ismételni, hogy megijedtünk. Ma már szinte egy szót sem képes kimondani első nekifutásra, 8szor is megismétli az első szótagot, mire nyolcadszorra kimonda a szót. Másfél évesen kezdett beszélni, minden probléma nélkül alkotott már egyre összetettebb mondatokat is. A családban nem volt beszédhiba, és nem is érte semmi trauma a közelmúltban. Hacsak az nem viseli meg, hogy decemberre várjuk a kistetstvérkét. Már a szobatisztaságra neveléssel sem próbálkozom, nehogy az viselje meg. Szegénykét nagyon sajnálom, mert gyakran már sír és ideges, amiért nem tudja a szavakat kimondani. Nagyon türelmesek vagyunk hozzá, nem javítgatjuk, nem kezeljük betegnek, vagy a dadogását problémának, hogy ne érezze, valami nincs rendben. De nem szeretném ölbetett kézzel várni, hogy mi lesz. Ön szerint hova forduljunk? Van egyáltalán értelme ilyen kisgyerekkel szakemberhez menni?Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel: Marcsi 1981

   • Kedves Marcsi!

     Nem zavar a kérdése, azért vagyok, hogy válaszoljak:)

     A levelében leírtak azt valószínűsítik, hogy a kisfiú éppen a „nem folyamatos beszéd” korszakában van. Két-hároméves kor között természetes jelenség, hogy a gyerekek elkezdenek akadozni a szavak elején, szótagokat ismételnek. Ugyanannyira természetes, mint az, hogy nem tudnak rögtön minden hangot helyesen ejteni, és a „kanál” sokszor „tanáj”. Az akadozással, ismétléssel időt nyernek, hogy gyorsan száguldó gondolataikat meg tudják fogalmazni beszédben is, hiszen a beszéd fejlettsége, a szókincs,a nyelvtani rendszer ilyenkor még alacsonyabb szintű, mint a gondolkodás. Valószínűleg ő még nem tudja felmérni, milyen helyzetbe kerül majd, ha decemberben kistestvére fog születni, hiszen erről még nincs tapasztalata, nem hiszem, hogy ez viselte meg.

     Nagyon helyesen teszik, hogy türelmesek a kisfiúval, hogy nem javítgatják, ez nagyon fontos! Ne is mondják neki, hogy dadog, hiszen ez nem dadogás, más előtt se beszéljenek erről a problémáról, mert esetleg ő is meghallhatja, hogy valami gond van. Legyenek sokat együtt, szeretgessék, öleljék őt, hogy érezze a figyelmet. Ha pedig nem megy a szobatisztaság, ne erőltessék. Ilyenkor nyáron az is elég, ha lekerül a pelus, nem baj, ha érzi, mi történik, mert hamar megszárad minden – de ennek a témának itt, a Babafalván Csősz Réka pszichológus a szakértője:)

     További tanácsokért kérem, hogy olvassa el a Nem minden dadogás, ami annak tűnik! c. cikkemet, amit fentebb megtalál a cikkek között. Ebben alaposabban összefoglaltam a teendőket, javaslatokat, amikkel segíthet, hogy ne állandósuljon az akadozás. Sok-sok türelemmel, okos érző viselkedéssel jó eséllyel elmúlik a probléma, talán egészen észrevétlenül.

     Üdvözlettel,
     Renáta

2. Kedves Renáta!
   Kisfiam négy éves lesz egy pár hónapon belűl. Régebben ritkábban, mostanában gyakrabban fordul elő, hogy megismétli a szavak első szótagát, vagy az egész szót vagy a szó eleji hangot. Régebben ez csak akkor fordult elő, amikor izgult, ma már teljesen nyugodt állapotban is. Nem fél a beszédtől, szeret beszélni. A születésénél rövid ideig oxigénhiányos állapotban volt, császárral születet. Két éves korában kezdett el beszélni. A családban előfordúl beszédhiba, mert a férjem testvére dadog és hadar.
   Én nem találom olyan tragikusnak a helyzetet, de a család aggódik, mert a kisfiam most fog menni óvodába, és nem akarják azt, hogy gúnyolodás céltáblájává váljon. Néhány gyerek a baráti körben már felfigyelt a beszédére és kérdezgetik, hogy ezt miért csinálja.
   A kérdéseim:Valódi ez a dadogás? Mikortól kezdjek el aggódni? Keressünk-e fel logopédus szakembert már most ezzel a problémával?
   Köszönettel
   Manó

   • Kedves Manó!

     A kérdésében leírtak alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne felkeresniük egy olyan logopédust, aki – szükség esetén pszichológussal együttműködve – segítene javítani a kisfiú beszédén.

     Hároméves kor előtt nem beszélünk valódi dadogásról, négy-öt éves korban viszont már rögzülhet a nem folyamatos beszéd. Az Ön kisfia halmozottan érintett, hiszen a családban van olyan, aki szintén dadog, és a szülés közben is történt olyasmi (oxigénhiány), ami okozhatott apró sérülést a beszédközpontban. A dadogás mindig többtényezős, egyetlen kis ijedtség miatt nem szokott kialakulni. Nagyon jó, hogy a gyermek nem fél a beszédtől, ez a sikeres terápiát valószínűsíti. Aggódni viszont nem érdemes, Ön nagyon jól teszi, hogy bízik a gyermekben, a családtagoknak is ezt javaslom. Az aggódást megérzi a gyermek, azt fogja gondolni, hogy a rossz beszédével bánatot okoz a szüleinek, és ezért félni fog a beszédtől. Ha pedig kialakul a beszédfélelem, az nagyon megnehezíti a terápiát.

     Hogy a család is megnyugodjon, és a kisfiú időben kapjon megfelelő kezelést, keressék fel a helyi Nevelési Tanácsadót vagy Logopédiai Intézetet, és kérjenek időpontot. Emellett beszéljenek a gyermek leendő óvónőivel, hogy ne érje őket váratlanul a kisfiú akadozó beszéde, és a csoporttársak esetleges kérdéseire nyugodtan, okosan tudjanak válaszolni.

     Üdvözlettel,
     Renáta

3. Kedves Renáta!
   Kisfiam 2 éves. Kétnyelvű. Én kizárólag magyarul, a papája kizárólag románul beszél vele. Sokat mondókázok és énekelek neki. Egész kis korától minden este lefekvés előtt mesét mondok neki. Ennek ellenére még csak néhány szót mond (a két nyelven összesen kb. 10-15-öt), illetve egy-egy szól első szótagját ismételgeti utánam. Vannak olyan hangzók, amit egyáltalán nem mond ilyen pl. a „cs”. Kétszavas mondatokat még nem alkot. Csupán az „apa auto” (apa elment autóval dolgozni, „mama auto” (ez mama autója vagy menjünk autóval).
   Lemaradást jelent-e ez, keressünk-e fel logopédus szakembert? Esetleg tud-e olyan szakembert ajánlani, aki kétnyelvű gyerekekkel foglalkozik.
   Válaszát előre is nagyon köszönöm.

   • Kedves Emma!

     A kétnyelvű gyerekek esetében sokkal inkább jellemző, hogy kicsit késik a beszédfejlődés. Nem mindenkinél, de náluk ez elfogadhatóbb, szinte természetesnek mondható jelenség, különösen kisfiúknál, akiknél egynyelvű környezetben is gyakrabban késik a beszéd. Nagyon helyesen teszik, hogy a családban mindenki a saját anyanyelvén beszél vele, ez segít neki, hogy a két nyelvet meg tudja különböztetni és könnyebben tanulja meg. A szülőktől ez nagy erőfeszítést és következetességet kíván meg, de beérik ennek a gyümölcse. Ha Önök a férjével egymás között inkább románul beszélnek, elképzelhető, hogy a kisfiú hamarabb és többet fog románul beszélni, ha pedig magyar nyelvű óvodába kerül majd, akkor a magyar nyelv bővül gyorsabban.

     Azzal pedig egyáltalán nem kell foglalkozniuk ennyi idősen, hogy vannak hangzók, amiket nem ejt, ötéves korig élettani pöszeségről beszélünk. Kérem, erről olvassa el a Meddig szép a cidabida? című cikkemet.

     Nyugodjon meg, és várjon még egy kicsit, ha nem is látványosan, de biztosan érezhetően fejlődni fog a kisfiú beszéde. A kicsi elraktározza a sok verset, mesét, mondókát, és elő fogja venni a szavakat, amikor megérik erre. Ha hároméves koráig sem történik jelentős változás, akkor forduljanak logopédushoz.

     Üdvözlettel,
     Renáta

     • Kedves Renáta!
       Köszönöm megnyugtató válaszát.

4. Kedves Renáta,
   Segítségét szeretném kérni. Kisfiam 2 hónappal múlt 2 éves. 1 hete vettem észre rajta, hogy a szavak első hangját megnyújtja, vagy az első szótagot ismételgeti sokáig, mire sikerül neki kimondani. Mára már szinte mindent „dadogva” mond. Nagyon megijedtem, mert pontosan egy hete történt, hogy a délutáni lefekvésnél ( amin mindig megvárom, hogy aludjon el, csak utána megyek ki a szobából) még nem aludt és úgy próbáltam kimenni a szobából. Persze nagy sirás volt, kb. egy percet birtam csak magára hagyni, mert nagyon megsajnáltam és visszamentem, de félek, hogy megijedt és ettől kezdett el dadogni. Egy kicsit vissza is fogta magát, eddig minden lében kis kanál kölyök volt, most is érdeklődik minden után, de látom, hogy valami nyomasztja. Tudna segiteni? Vigyük logopédushoz vagy pszichológushoz? Félek, hogy ez neki, hogy hirtelen maradt egyedül egy félhomályos szobában nagyon megviselte. Nagyon aggódom, hogy ez az egy perc rányomja a bélyegét egész kis életére.
   Egy nagyon nagyon aggódó anyuka.

   • Kedves Magdolna!

     Úgy gondolom, hogy az Ön által leírt esetben a kisfiának elsősorban Önre lesz majd szüksége, nem logopédusra vagy pszichológusra. Én inkább a véletlenek tulajdonítanám azt, hogy a félhomályos szobában egyedül maradt, azért kezdett dadogni.Ebben az életkorban igen gyakori, hogy a gyerekek megnyújtják a szavak első szótagját, vagy ismétlik, ez természetes jelenség, „nem folyamatos beszédnek” hívjuk éppen azért, hogy jobban, élesebben elkülönüljön a valódi dadogástól. A gyermeknek megindul a beszédfejlődése, sokat szeretne mondani, de a szókincse, a nyelvtani rendszere még nem tud lépést tartani a gondolkodás sebességével, ezért az akadozással „időt nyer”. A cikkeim között megtalálja azt, ami pontosan erről a problémáról szól (Nem minden dadogás, ami annak tűnik!), itt tanácsokat is olvashat arról, hogyan kezelje ezt az időszakot.

     Amennyiben semmi más nem indokolja a dadogást -ez ugyanis mindig több okra vezethető vissza (öröklöttség, családi körülmények, stb.)-, akkor várható, hogy viszonylag rövid időn belül rendeződik a kisfiú beszéde. A cikkemben leírt tanácsokat az Ön esetében még kiegészíteném azzal, hogy az elkövetkezendő napokban legyen nagyon sokat együtt a kisfiúval! Biztosítsa őt arról, hogy szereti, hogy alváskor többet nem hagyja egyedül, akár azt is kimondhatja, hogy megbánta azt a bizonyos altatást. Nyugtassa meg magát, hogy jó édesanya, hibázni mindannyian szoktunk, de megbánhatjuk, jóvá tehetjük a hibáinkat. Ha Ön megnyugszik és teljes figyelemmel tud a gyermeke felé fordulni, ha a gyermek nem azt látja, hogy „anyát valami bántja, aminek én vagyok az oka”, hanem visszakapja a kiegyensúlyozott, biztonságot adó anyukát, akkor ő is átveszi a nyugalmat, érezni fogja a biztonságot, és észrevétlenül megszűnnek a a beszédbeli tünetek, akadozások.

     Először tehát magával foglalkozzon, győzze le az aggódást, mert azzal egyikőjüknek sem tesz jót.

     Üdvözlettel,
     Renáta

5. Üdvözlöm! Tanácsot szeretnék kérni, 5 éves lányom gondban van a betűk kiejtésével, óvodai logopédus látta de nem tud vele foglalkozni mert nagyon sok gyerek jut rá,(Ráckevén lakunk sok óvoda két logopédus) azt mondta majd nagycsoportban..kötelezően….foglalkozik vele.a ló-jó, gyurma-durma, répa-jépa,tyúk-túk, ha gyakorolok vele kimondja szépen a l,gy,j,ty betűket de ha mondatokban beszél, mesél akkor már nekem is oda kell figyelnem hogy megértsem.A r betű egyáltalán nem megy.Megvettem neki a Mond ki szépen oktató szoftvert,szereti mondja. 3 és fél évesen került oviba addig gyönyörűen tisztán mondta a mondókáját.Köszönöm

   • Kedves Katalin!
     Sajnos még mindig kevés a logopédus, főleg a vidéki óvodákban, ezért fordulhat elő, hogy csak a nagycsoportosokkal tud foglalkozni. Ha ígéretet kaptak, hogy nagycsoportban felveszi a kislányt, akkor egy év elég lehet, hogy a beszéde rendeződjön, a hibásan ejtett hangok kitisztuljanak. Addig pedig Önt is arra kérem, hogy ne azokkal a hangokkal foglalkozzon, amiket nem ejt jól a gyermek! Semmilyen oktató szoftver nem helyettesíti az élő, valóságos terápiás kapcsolatot! Sőt, az is előfordulhat, hogy a nagy igyekezetben pl. az „r” hang franciásan, a torokban perdül meg, azt pedig nagyon nehéz kijavítani. Ha gyakorolni szeretnének, segítve ezzel a későbbi logopédiai munkát, akkor tornáztassák a szájizmokat, a nyelvet! Korábbi válaszaimban talál ezekre ötleteket. Ha ügyes, erős artikulációs izmokkal kezd a kislány a logopédiát a nagycsoportban, akkor sikeres lesz a terápia.
     Üdvözlettel,
     Renáta

6. Kedves Renáta,
   unokám szintén négy és féléves és kisfiú. Hasonlóan, mint egy anyuka nemrég írta, ő sem beszél tisztán, sőt ez túl enyhe megfogalmazás a beszédére. Értelmes, sokat beszélő kisgyerek, de egy csomó hangot (nem csak a sziszegőeket, de pl. az l-t, a gy-t, az ny-t, a ty-t, persze az r-t is) nem képes érthetően ejteni. Az utóbbi hónapokban szinte rosszabbodást is észre vettem. Mond pl. egy verset, és még nekem, aki sokat hallom is majdnem hogy érthetetlen. Nem hadar, de gyorsan beszél. Olyan a benyomásom, hogy nem érdekli, érthető-e, amit mond. Abszolút lustának lehetne nevezni a hangképzését. Az óvónők nem aggódnak miatta, azt mondták, majd öt éves kora után úgyis lesz az óvodában logopédus. Ha én próbálom pl. az l-nél mutatni a nyelvtartást, kétszer megpróbálja, nem sikerül, aztán gyorsan azt mondja: hagyjuk, hagyjuk. Mikor érdemes elkezdeni a szakszerű foglalkozást egy ilyen kisgyerekkel? Köszönöm!

   • Kedves Ági nagyi!

     Egy pösze kisgyereknél általában a nagycsoportban szoktuk elkezdeni a logopédiai foglalkozást akkor, ha csak a sziszegőket, r hangot téveszti vagy ejti hibásan. Ha ennél több hangja hibás, akkor a beszédfelmérés utána logopédus eldönti, hogy érdemes-e korábban, már a középső csoportban logopédiára járnia a gyermeknek. Ha nagyon sok hangot téveszt és emiatt szinte érthetetlen a beszéde, akkor a terápia is több időt vesz igénybe, nem elég rá a nagycsoport. Öt éves korra megérik a gyermek arra, hogy meg tudja különböztetni a hibásan ejtett hangot a helyestől, és a nyelve, szájmozgása is ügyes annyira, hogy úgy mozgassa azokat, hogy helyes legyen az ejtett hang.

     Szeptemberben, amikor újra elkezdődik az óvoda, keressék fel a logopédust, mondják el neki, hogy mi a probléma, kérjenek vizsgálatot. Biztos vagyok benne, hogy ha hallja a logopédus, milyen sok a gyermek beszédében a hibás hang, felveszi valamelyik csoportjába, hiszen a sok hangra kiterjedő pöszeség kezelése elsőbbséget élvez.

     Addig pedig azt kérem Öntől, hogy ne próbálja javítani a kisfiú beszédét! Sok kisgyerek nem fogadja el, ha a szülő, nagyszülő direkt meg akarja tanítani valamire. A pszichológusok sem szokták ajánlani, hogy a hozzátartozó tanárként viselkedjen a gyermekével, én sem lennék a saját gyerekeim logopédusa… Higgye el, ha olyan a logopédus, akkor a kisfiú tőle el fogja fogadni az irányítást és boldogan fog járni a logopédiai foglakozásokra, aminek bizonyára látszani fog az eredménye a beszédén! Természetesen a gyakorlásban Ön is részt vehet majd, hiszen az otthoni munka, a logopédiai füzet feladataival való otthoni foglalkozás fontos és nélkülözhetetlen része a terápiának. Amíg nem jár logopédushoz a kisfiú, addig játékosan fejleszthetik, erősíthetik az artikulációs izmokat: nyalhatják együtt a szájuk szélét, mint a kiscica, fogat moshatnak a nyelvükkel, fújjanak gyertyát, csettintgessenek, tükör előtt ülve mozgassák az ajkukat, tornázzon a nyelv, de ez inkább közös játék legyen, ne feladat, és akkor, amikor alkalom adódik rá, például tejfölös lesz a szája széle. Ha nincs hozzá kedve, ne csinálják. Ennél több tennivaló egyelőre nincs…:)

     Üdvözlettel,
     Renáta

7. Kedves Renáta!
   Kisfiam 2009 október 19-én volt 6 éves,nem volt még 3 éves amikor bekerült óvodába.Nem is volt gond a beszédfejlődésével egészen tavaly szeptemberig.Akkor átkerült a nagycsoportba,és onnantól kezdve vettem rajta észre,hogy „dadog”vagyis ismétli a szó elejét.Pl:Dá dá dá dá Dávid,így hívják a testvérét.Volt logopédiai szűrés az oviban,de őt nem mutatták meg mondván,hogy minden hangot tisztán ki tud ejteni.Én bele is nyugodtam,hogy nincs vele probléma viszont a szóismétlés megmaradt.A gyerekorvosunk hívta fel a figyelmemet,hogy jó lenne ha látná logopédus.Szóltam az óvónőnek azóta a gyerek jár logopédiára,de javulást nem tapasztalok.Mikor kérdeztem,hogy halad a gyerek azt tanácsolták beszéljünk vele robotnyelven vagyis szótagolva,és hogy vigyem el pszhiológushoz,mert ő nem tud mit kezdeni vele.A kérdésem a következő lenne, mit tehetek én mint szülő,és hogyan segíthetek neki?Szeptembertől iskolás lesz.
   Válaszát előre is köszönöm:
   Üdvözlettel:
   Kati

   • Kedves Kati!
     Úgy látom, hogy a kisfiúnak valóban jót tenne, ha hozzáértő gyermekpszichológus foglalkozna vele. Mi, logopédusok sokszor dolgozunk össze a pszichológussal egy dadogó gyermek terápiájánál, a kettő kiegészíti egymást.
     A leveléből úgy olvastam ki, hogy a kisfiú óvodai csoportot és ezzel óvónőt váltott, amikor a dadogása elkezdődött. Biztosan jól érzi magát a csoportban? Sok barátját vesztette el a csoportváltás miatt? Ha megviselte lelkileg a váltás, ez a szó elejének ismétlésében is megnyilvánulhat, ez a tünete a lelki problémának. Azt még nem tudhatjuk, hogyan fog rá hatni az iskolába kerülés, talál-e ott barátokat, milyen lesz a tanító néni, milyen lesz számára az érzés, hogy kötelességei vannak, hogy az iskola más, mint az óvoda (sajnos még mindig túl nagy a szakadék az iskola és az óvoda között).
     Úgy gondolom, hogy valóban segítene a kisfiúnak, ha olyan pszichológust találnának, aki a megfelelő terápiás módszerekkel enyhíteni, oldani tudná az esetleg benne lévő feszültségeket, szorongásokat. Emellett viszont szüksége lenne a logopédiai terápiára is, nem értem a kollégát, amikor azt mondja, hogy nem tud mit kezdeni a gyermekkel…
     Keresse fel a lakóhelyéhez közeli Nevelési Tanácsadót, itt biztosan talál pszichológust és logopédust is, akik együttes team-, azaz csoportmunkával segíthetnek Önöknek. Az óvónő, védőnő biztosan meg tudja mondani, hol találják meg a megfelelő szakembereket.
     Üdvözlettel,
     Renáta

8. Kedves Renáta!

   2 éves kisfiam egyik napról a másikra dadogni kezdett,pedig már szépen ,összefüggő mondatokba beszélt!Egy pár nappal előtte megijedt a fecskéktől!Arra gondolok ,hogy lehet -e attól?
   Mikor kell szakemberhez fordulni?El fog -e múlni?
   Válaszát előre is köszönöm!
   Üdvözlettel:Niki

   • Kedves Niki!

     Nem valószínű, hogy egy ijedtség dadogást vált ki a gyermekből anélkül, hogy annak komoly öröklött vagy organikus oka lenne. Kétéves korban elég sok kisgyermek beszéde akadozhat, ebben az életkorban ezt „nem folyamatos beszédnek” nevezzük, pontosan azért, hogy elkülönítsük az igazi dadogástól. Szeretettel ajánlom figyelmébe az egyik cikkemet, „Nem minden dadogás, ami annak tűnik”, a bemutatkozó oldalamnál megtalálja, abban részletesen írok erről a korszakról és a szülők tennivalójáról, helyes hozzáállásáról. Régebbi kérdések és válaszok között is találhat hasznos tanácsokat.

     Ne ijedjen meg, legyen türelmes, és a legfontosabb, ne gondolja azt és ne tegyen úgy, mintha valóban dadogna a kisgyermek! Ebben az életkorban még a legtöbb kisgyermek „kinövi” az akadozást.

     Üdvözlettel,
     Renáta

9. Kedves Renáta !

   Segítségét szeretném kérni.
   Kisfiam nyáron lesz 5 éves és van egy pár betű amit nem tud kimondani.
   Az „SZ” helyett „S”-t mond a „C” helyett „CS”-t mond.
   Hogyan tudnám vele gyakorolni ezeket a betűket? Tudna nekem ajánlani könyvet vagy valamilyen internetes anyagot.
   Érdekez módon sokáig az „R” betűt se mondta, aztán egyszer csak magától elkezdte mondani kb fél éve.
   Ezekkel a problémákkal jövő évtől fogja őt küldeni az óvoda logopédushoz?
   Segítségét előre is köszönöm.
   Tokár Krisztina

   • Kedves Krisztina!

     Öt éves korban még előfordul, hogy a gyerekek egy számukra nehéz hangot másikkal helyettesítenek. És az is természetes folyamat, hogy egy-egy hang teljesen magától, minden külső segítség nélkül jelenik meg a beszédben, mint önöknél az R. Ha a gyermek még szeptemberben is téveszteni fogja az Ön által említett hangokat, akkor az óvoda logopédusa egy beszédfelmérést követően valószínűleg beosztja majd logopédiai foglalkozásra. A logopédusok minden évben felmérik a leendő nagycsoportosokat, hogy lehetőleg még iskolakezdés előtt rendeződjenek a beszédhibák.

     Nem tudok Önnek könyvet vagy internetes segédanyagot ajánlani, hogy a logopédiai terápiát megelőzve otthon gyakoroljanak. Ha Ön próbálja meg „előcsalogatni” a kisfiúból az SZ, C hangokat, megtörténhet, hogy a kicsi hibásan tanulja meg azokat, és mindnyájuknak nehezebb dolga lesz, ha majd logopédushoz kerül. Egy hibás SZ hangot helyessé tenni sokkal nehezebb, mint a „semmiből” előhozni a jó hangot! A logopédus tudja megmagyarázni a gyermeknek, hova tegye a nyelvét, hogyan tartsa a száját, hogy helyesen ejtsen ki egy hangot. Kérem Önt, hogy legyen türelemmel, várjon őszig, és majd akkor beszéljen a logopédussal, ha még mindig téveszt a kisfiú. A logopédiai terápiát akkor tudja segíteni a szülő, ha otthon naponta rendszeresen gyakorolják a füzet alapján azokat a feladatokat, amiket a logopédus ad. Ezzel teszi majd a legtöbbet a jó hangképzésért.

     Üdvözlettel,
     Renáta

10. Kedves Renáta!

    A kisfiam 28 hónapos. Elég későn kezdett el beszélni (2 évesen), sokáig csak mutogatott és ezzel is jól meg tudta értetni magát. Mindent ért, mindent megcsinál, amit kérünk tőle. Nem volt különösebb gond a mozgásfejlődésével, minden szakaszon átestünk. Az utóbbi időben azt látom, hogy zavarja, hogy nem mindig tudja kifejezni magát és próbálkozik a beszéddel. Sajnos azonban a szavaknak csak az első szótagjait mondja ki. A kérdésem az lenne, hogy vigyem-e ezzel szakemberhez, vagy várjak még vele? Úgy látom, hogy mindent megért, sokat mondókázunk, verselünk és ha abbahagyom valahol a verset, akkor megpróbálja folytatni, de akkor is csak az első szótagokat mondja. A nővére (4 éves) is sokat beszél hozzá, kérdezgeti és mi is próbálunk vele sokat kommunikálni.
    Szeptembertől szeretném óvodába vinni, de attól félek, hogy a beszédfejlődési lemaradása miatt negatív élményei lesznek. Vagy lehet, hogy pontosan ez fog segíteni neki? Ön mit javasol?

    Válaszát előre is köszönöm:
    Magdi

    • Kedves Magdi!

      Azt írja, hogy a kisfiú 28 hónapos, tehát még nincs három éves. Általában azt szoktuk mondani, hogy három éves korig „adunk időt” a gyerekeknek, hogy elinduljon a beszédük. Ha Ön azt látja a kisfiún, hogy zavarja, hogy nem tudja magát kifejezni, akkor lehet, hogy érdemes lenne logopédus segítségét kérni. Nem biztos, hogy rögtön el fogja kezdeni a terápiát, lehetséges, hogy először vizsgálatra küldi majd Önöket, hogy kiderítsék, mi lehet az oka a késésnek, és könyvet javasol, vagy otthon végezhető gyakorlatokat ad, amivel Önök tudnak segíteni játékos formában. Ha felkeresnek egy logopédust, feltétlenül hangsúlyozzák ki, hogy miért kérik három éves kor előtt a segítségét!

      Az óvodába kerüléssel kapcsolatban én is kérdezek: felvették már az oviba a gyermeket? Hiszen még nincs három éves, tehát elvileg szeptembertől nem járhatna…Minden gyerekre másképp hat az óvodakezdés, ez függ attól, hogy milyen az óvónéni, mennyire befogadó a gyerekközösség, mennyire viseli meg a gyermeket a szülőtől való elválás, mennyire érzékeny a lelkialkata. Ezért nem tudom megmondani, hogyan hatna a kisfiú beszédfejlődésére az óvoda. Hallottam már példát arra, hogy alig beszélő kisgyermek beszédfejlődése gyorsan elindult az óvodában, de az ellenkezőjét is tapasztaltam már. Ha sikerül találniuk egy jó szakembert, akkor beszéljenek róla, kérdezzék meg a leendő óvónőt is, hogy mit tanácsol. A gyermeket Önök ismerik a legjobban. Ha meg tudják oldani, akár az is elképzelhető, hogy elkezd járni, de ha látják, hogy nem szereti, akkor kiveszik és még egy évig otthon marad, vagy délben elhozzák. Az Önök esetében talán az is segítene, ha a testvérével járna egy csoportba.

      Üdvözlettel,
      Renáta

Comments are closed.