A fogantatási problémák, vetélések, méhen kívüli terhességek sokkal gyakoribbak, mint gondolnánk. Ugyanis nem csak azoknál jelentkeznek, akik az első babájuk megfoganásával vagy megmaradásával kapcsolatban tapasztalnak akadályokat, hanem az első baba megszületés után vagy a többedik gyerek esetében is fogantatási akadályokba, vetélésekbe ütközhetünk.
Ha valakinek már megszületett egy gyermeke, ritkán gondol arra, hogy a következő baba késlekedése, vagy a számos vetélés mögött lelki vagy családi okok állhatnak.
Ugyancsak kevesen keresik az okokat a saját fogantatásuk, magzati létük vagy a születésük élményeivel összefüggésben.
A testünkkel összefüggő okok
A fogantatási nehézségeket még mindig a legtöbben csak fizikai okokra próbálják visszavezetni. A méh, a petefészkek és a hormonális állapot vizsgálata azonban közel sem bizonyítja, hogy a test készen áll a baba befogadására. Fontos megemlíteni, hogy a leendő apák fizikai állapota szintén befolyásolja gyermeknemzési lehetőségeiket.
Amikor testi állapotunk minden szempontból helyreállt, szembenézhetünk a fogantatási nehézségek lelki okaival.
Tudd meg, miként változik tested a várandósság alatt! – Videó
Lelki okok
Megszületésünktől rengeteg emlékkel, programmal, tapasztalattal rendelkezünk sejtszinten, amely befolyásolhatja gyermekvárási esélyeinket. Ezek a hatótényezők jöhetnek a generációs, családi vonalról, illetve a saját előző létezéseinkből is.
Ezekhez adódnak hozzá vagy befolyásolják azokat az életünk során átélt élményeink. Terápiás tapasztalataim alapján a következő okok a leggyakoribbak a fogantatási problémák esetén:
-
Saját fogantatásunk traumatikus volta
Amikor valaki nagyon nehéz tapasztalatokat élt át a fogantatása során, magzati állapotaiban vagy a születése során, tudattalanul szeretné megkímélni a babaáját ezektől az élményektől. Így vagy meg sem fogan, vagy elvetél, hogy ezzel megóvja a magzatot a szenvedéstől.
- Fogantatásunk körülményei, a szeretet hiánya vagy erőszakos események, a szülők bizonytalan érzései a baba elfogadásával kapcsolatban nagyban befolyásolják a saját fogantatásunk esélyeit. Azt élhettük meg a fogantatás során, hogy nem a megfelelő időben fogantunk, túl korán vagy későn a szülők kapcsolatának vagy az életesemények szempontjából. Ilyenkor a saját fogantatást is időben alkalmatlannak tarthatják a leendő szülők, úgy érzik túl korán vagy későn van a fogantatáshoz.
- A szüleink tudatos vagy tudattalan elvárásai a nemünkkel kapcsolatban szintén akadályozhatja a fogantatást. Azok a nők, akiket fiúnak vártak, bűntudatot érezhetnek, ha várandóssá válnak, mert így nem teljesítik a szülők tudatos vagy tudattalan igényeit. Ilyenkor a test tudattalanul mindent megtesz a fogantatás ellen.
- A magzati életben ért élmények, félelmek, csalódás, ikertestvér veszteség, magányérzés olyan elemi félelmet hozhat fel, amit akaratlanul sem szeretnénk ismét átélni a megfoganás után. Amikor a babánk a méhben fejlődik, automatikusan feljöhetnek a sejtekben elraktározott emlékek és ezek olyan félelmetesek lehetnek, hogy ugyancsak megakadályozzuk a fogantatást, hogy elkerüljük az ezen élményekkel való szembesülést.
- A születésünk során átélt rettegés, halálfélelem, klinikai halál állapota olyan elfojtott emlékek, amelyek nem engedik, hogy megismétlődésüknek esélyt adjunk.
-
Családi mintázatban lévő emlékek a várandóssággal, gyermekvárással, csecsemőkori veszteségekkel kapcsolatban
A családunk előző generációiban megtapasztalt élmények, traumák, veszteségek programként adódnak tovább a következő generációkba. Ilyen programok befolyásolhatják a gyermekek számát, a szülés módját és a leendő baba nemét is.
- A háborúk alatt bekövetkezett csecsemőhalandóságok pl. azt az üzenetet hordozzák, hogy nem érdemes gyermeket szülni.
- A családban a múltban történt szexuális erőszak pl. nagyban befolyásolja a fogantatás megakadályozását a mostani generációban.
- Sokszor az éhezések, szegénység arra programozza a jövő generációját, hogy egy gyermek elég. Ilyen esetekben az első gyermek után sorozatos vetélések következhetnek.
Ezek a programok, emlékek, félelmek a sejtekben raktározódnak és érthetetlen félelemként jelennek meg a mindennapokban a várandóssággal, szüléssel kapcsolatban.
Születési mátrixok: magzati létünk és születésünk hatása életünkre
Fogantatás előtti tapasztalatok, traumatikus élmények hatása
Ugyanilyen módon hatnak mostani életünkre azok az élmények, tapasztalatok, amelyeket fogantatásunk előtti létezéseink hagytak ránk.
Erőszakos cselekedetek és halálok, vízbefulladás fiatalon, várandósan átélt borzalmak jelennek meg a terápiákon, amelyek tudatunk mélyén mind akadályozhatják a jelenlegi várandósság kialakulását és megmaradását. Ezen élmények érzelmi lenyomatai bűntudatérzésként, szégyenérzetként, bizonytalanság érzésként kísérik a fogantatással, várandóssággal, szüléssel kapcsolatos gondolatokat.
Jelen életünk tapasztalatai: A szülők kapcsolatának hatásai
„Nem szeretnék ilyen gyermekkort a saját gyermekemnek.”
Amikor gyerekkorunk nagyon sok hiánnyal és fájdalmas történések közepette zajlik, tudattalanul szeretnénk elkerülni, hogy a gyermekünk is hasonló élményeket éljen át. Ez a félelem a tudatos vágyak szintjén nem jelenik meg. Ami viszont jól mutatja ezt a nehézséget, ha valaki a gyermekvállalást egy megoldandó feladatnak, családi vagy közösségi elvárásnak tekinti, így a fogantatás egy megoldandó, de kontrollálhatatlan céllá válik, ami újabb és újabb frusztrációkat kelt a leendő szülőkben. Sikertelennek és tehetetlennek érzik magukat azok a nők, akik minden igyekezetük ellenére sem tudnak „teljesíteni” a párjuknak. Ez a csalódás nagyrészt a gyermekkori családban átélt eredménytelenség, kudarcok, szülőkben keltett csalódásnak lehetnek a következményei.
Apa személye – bizalomvesztés a férfiakban
A nők számára nőiességük kialakulásának fő tényezője az apjukkal kialakult kapcsolat minősége. Ha az apa csodálattal és támogatással néz lányára, megalapozza azt az érzést, hogy a felnövekvő kislány jó nőnek tartsa magát. Ha azonban az apa elutasítja, becsapja lányát, érdektelen a lánya szépsége iránt, a felnőtt nő nem tudja magát értékelni és a bizalma is megrendül a férfiakban. Ez akadályozhatja azt, hogy teljesen befogadóvá váljon a partnerkapcsolatában és befogadjon testébe egy magzatot. Az önátadásra való képessége és késztetése sérült, nem bízik abban, hogy képes megfoganni és a babáját kihordani a testében.
