Egyre többször fordul elő, hogy csak hosszas együttélés vagy akár az esküvő után derül ki, hogy életünk párja nem akar gyermeket. Bár nem támadhatjuk le az első randevún a leendő társunkat, de idővel mindenképpen derítsük ki, hogyan gondolkodik ebben a kérdésben.
A gyermekvállalási szándékot, mint minden mást, meg kell beszélni – lehetőleg még a kapcsolat elején, ill. házasság előtt. Párunk véleményét vegyük komolyan, és ne alapozzuk közös jövőnket arra, hogy majd úgyis meggondolja magát.
Különösen akkor kell beszélnünk erről, ha párunknak már van gyermeke egy korábbi házasságból. Jó esetben az, hogy már van gyermeke, azt jelenti, hogy felkészült és a pozitív oldalát is látja a gyermekvállalásnak, nem csak az azzal járó kötöttségeket. De ha még friss a válás, könnyen előfordulhat, hogy a férfi inkább szabadságra és nyugalomra vágyik, nem pedig az újabb család alapításával járó hercehurcára.
Ha egy véleményen vagyunk, a kommunikációs különbségek akkor is okozhatnak konfliktusokat. Amikor egy nő azt mondja, gyereket akar, az azt jelenti, hogy „most azonnal”, de ha egy férfi mondja, az azt jelenti, hogy „majd egyszer”. A férfiakra nem tör rá hirtelen az a mindent elsöprő, gyermek utáni vágyakozás, amit mi nők érzünk. Ők megfontoltabbnak vannak „kódolva” biológiailag és társadalmilag is, figyelembe veszik a külső körülményeket, az anyagi hátteret is. Fogadjuk el, hogy párunk „férfiből” van és örüljünk ennek, hiszen pont azért választottuk Őt, mert ilyen.
Bármennyire is vágyakozunk gyermekre, ne csapjuk be életünk párját! Nem ajánlatos „megfeledkezni” a tablettáról, tűvel machinálni az óvszeren vagy füllenteni a termékeny időszakot illetően! Ez visszaüthet, ne lepődjünk meg, ha ezek után párunk elmenekül, vagy marad ugyan, de teljesen elhidegül és csak kötelességből vállalja a gyermeket. Senki nem szereti, ha bármire is kényszerítik: mi sem!
Ne nyaggassuk párunkat naponta azzal, hogy már gyereket szeretnénk, de azt se higgyük, hogy ha békén hagyjuk, akkor ő majd szépen megérleli magában az elhatározást. Tudomására kell hoznunk, hogy már szeretnénk kisbabát – de ezt tegyük egy racionális keretek között tartott beszélgetés keretében. Beszéljünk az érzéseinkről, a vágyainkról, de semmiképpen ne az legyen érezhető, hogy magunknak szeretnénk egy játékot. A férfinak látnia kell – hiszen ő racionális és nem érzelmi lény – hogy pontosan tisztában vagyunk a gyermekvállalással járó felelősséggel is. Gondolkodjunk az ő fejével: gyakorlatiasan, így nagyobb az esély arra, hogy meggyőzzük!
Ne fogadjuk el a kitérő választ, hogy még nem készült fel a gyermekvállalásra. Kérjük meg, hogy mondja el, miért nem, és milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy késznek érezze magát. Ha mi képesek vagyunk racionálisan gondolkodni, és érvekkel alátámasztani a gondolatainkat és érzéseinket, akkor ő is vegyen erőt magán.
Kifogások
A férfiak számos kifogást ki tudnak találni, nézzünk ezek közül néhányat és a lehetséges megoldásokat:
Még nem adottak a körülmények
Kicsi a lakás, új autó kell, a jelenlegi munkahely bizonytalan. Ilyen, és ehhez hasonló kifogásokat gyakran hallhatunk. Tudatosítsuk életünk párjában, hogy a körülmények soha nem lesznek pont ideálisak, de készen állunk a legalapvetőbb problémák közös megoldására. Álljunk elő kész tervekkel, ötletekkel, hogy lássa, nem csak tőle várjuk az anyagi körülmények megteremtését. Határozzuk meg közösen azokat a feltételeket, amelyeknek feltétlenül teljesülnie kell a gyermekvállaláshoz. Esetleg tűzzünk ki határidőt, bár a férfiak nem szeretik ezeket, és úgyis megszegik.
Most még eléldegélünk, de mi lesz, ha egy jövedelem kiesik?
Noha a családtámogatási rendszer Magyarországon kiemelkedően jó, – a nálunk lényegesen fejlettebb országokhoz képest is-, komoly érvágást jelenthetnek az otthon töltött évek, főleg a maximált ellátások estében. Keresetünk alapján előre ki tudjuk számolni, hogy milyen járandóságokra és meddig leszünk jogosultak, ez alapján betervezhetjük a komolyabb kiadásokat, hiteleket még a várandósság vagy szülés előtti időszakra.
Készítsünk karriertervet: vegyük számba mennyi ideig szeretnénk otthon maradni a babával, visszatérünk-e ill. visszatérhetünk-e majd a munkahelyünkre a gyed/gyes után, vagy inkább valamilyen otthon végezhető munkát keresnénk. Ha van rá lehetőségünk, spóroljunk, hogy mire a baba megérkezik, legyenek tartalékaink. Ha a párunk látja, hogy foglalkozunk a kérdéssel, és nem tőle várjuk, hogy eltartsa az egész családot, biztosan megenyhül!
Én még élni szeretnék
A férfiak többségének rendkívül fontos a szabadsága és a kényelme, hogy akkor és azt csinálhassa, amit csak szeretne. Ha a férfi azt látja környezetében, hogy a kisgyermekes apukák látástól-vakulásig dolgoznak, hogy eltartsák a családot, el fog rettenni. Ezen segíthetünk, ha megtervezzük az anyagiakat az előzőekben leírtak szerint.
Ha az aggasztja, hogy a baba megszületése után többet nem tud elmenni sörözni a haverokkal, vagy évekig nem tudtok elmenni nyaralni, biztosítsuk, hogy a gyermek érkezésével egyáltalán nem kell majd bezárkóznunk, és nem is szeretnénk, ha így lenne. Néhány esti kimaradást biztosan el tudunk majd nézni neki – főleg ha máskor nekünk is jut egy-egy szabad este.
Tervezzük meg azt is, ki tudna majd vigyázni a babára a kettesben szervezett programok idején: nagyszülők, barátok, esetleg bébiszitter. Nyaralásra, kirándulásra is számos lehetőség kínálkozik: léteznek bababarát üdülőhelyek, vihetjük magunkal a nagyszülőket – ki fognak bújni a bőrükből örömükben, ha kicsit unokázhatnak, amíg mi kettesben sétálunk vagy szórakozunk -, elmehetünk kisgyermekes családokkal közösen.
Nem akarok másodhegedűs lenni
Ezt a férfiak nagyon ritkán mondják ki, de hogy gondolják, abban szinte biztosak lehetünk. Minden férfi egy nagy gyerek, aki imádja, ha szeretgetik, kényeztetik és törődnek vele. Kimondva, vagy kimondatlanul attól tart, hogy a gyerek érkezése után ő háttérbe szorul. Beszélgessünk vele komolyan a kérdésről, biztosítsuk arról, hogy vele közösen szeretnénk gyermeket, hogy egy családként éljünk tovább. Mondjuk el, hogy szeretnénk bevonni őt is a terhességbe, szeretnénk, ha eljárna velünk ultrahangra, hogy ő is láthassa fejlődő gyermekét. (A pelenkázást egyelőre inkább hagyjuk, nehogy elrettentse.) A férfit sokat kell kényeztetni, ha meg akarjuk győzni.
Egyvalamiről ne feledkezzünk meg soha: amikor a férfi a kifogásait sorolja, az éppen azt jelzi, hogy felelősségteljesen gondolkodik. Nézzünk végig az ismeretségi körben, tudunk-e olyan férfiról, aki felelőtlenül ment bele a gyermekvállalásba és esetleg már nem is él a családjával. Biztosan legalább egy ilyet ismerünk. És ugye nem szeretnénk, ha a mi párunk is ilyen lenne? Becsüljük a felelősségteljes gondolkodását és ezt hangoztassuk is!
Ha meg is győzzük a párunkat, előfordulhat, hogy nem mutat különösebb lelkesedést és vágyat a gyermekvállalás iránt. Ettől ne rettenjünk meg, a férfiak nagy része akkor válik igazán felkészültté, amikor először a karjában tartja a gyermekét. Ha belemegy a próbálkozásba, az már fél siker! Biztosítsuk arról, hogy milyen nagyra értékeljük, hiszen ez azt bizonyítja, hogy mennyire szeret bennünket! Mi se kényelmesedjünk el, továbbra is tartsuk be ígéreteinket, és tegyünk meg mindent a tervek megvalósítása érdekében! Így nem kell azt éreznie, hogy csak ő engedett, hiszen látja, hogy mi is teljesítjük az általa megszabott „feltételeket”.
Ha végleg nemet mond
Előfordul, hogy hosszas győzködés és várakozás után a férfi még mindig nem készül fel, az évek pedig csak rohannak. Ebben az esetben végig kell gondolni, szeretjük-e annyira a párunkat, hogy teljesen lemondjunk a gyermekvállalásról a kedvéért, és kettesben éljük le hátralévő életünket. Ha erre nem vagyunk készek, akkor a kapcsolatnak bizony véget kell vetni, mégpedig a lehető leghamarabb, mert az évek elszállnak felettünk és azzal együtt a remény is.
36 éves nö vagyok, az elmúlt 15 évben 3 komolyabb kapcsolatom volt, élettársi kapcsolatok, a 3.még „megvan”. Egy közös dolog volt bennük: Egy férfi sem akart gyereket!
Mivel kezdek kifutni az idöböl és nagyon vágyom egy gyerekre, én eldöntöttem, ha terhes leszek, megtartom, és a férfiak mehetnek a pokolba…..pénz, lakás (3 szobás), kocsi, segitö nagyszülök vannak, egyedül is fel tudom azt AZ 1 gyereket nevelni. Lányok, egy jó tanács: 35 fölött ne halgass a férfi kifogásaira, tartsd meg! Föleg, ha 1-2 év múlva betöltöd a 40et! Sajnos ebben a korban muszáj választani a férfi és baba között, ha teherbe esel. Én a babára szavazok! Egy gyönyörü pici babára!
Még AZ elözö vagyok. Több barátnöm is van, akit „sakkban tartanak” a pasik, „megtiltották” nekik szó szerint, hogy szüljenek. Ez nem vicc, halálosan komoly. A házasságon belül!!!! Én bizony kib*sznék AZ ilyen férjjel, úgy lapátra tenném, mint a huzat. De csak miután a baba már biztos, AZ 5.-6.hónapban. Addig nem is közölném vele a terhességet. Mert egy férfi sem tilthatja meg AZ asszonyának, hogy gyereket szüljön!! Ez isten és természet ellenes…..és a gyerekkel való „sakkban tartás” a zsarolás egy formája, Ami nagyon hamar tönkreteszi a párkapcsolatot. Szó szerint darabokra zúzza……
sziasztok
a párommal régota együtt vagyunk neki már van egy 9 éves fia én nagyon szeretnék babát ő nem azt mondja neki már van egy nem kell másik és hogy nem tudom mekkora felelőség.
mi már tul vagyunk nagyon sok vitán veszekedésen ő szerinte nem csak egy gyerek kell más nem számít .mindig igérget hogy majd jövöre meg várjunk egy félévet meg ő piheni akar
az mondta hogy ha lesz is gyerek a rírjunk szersződést ha különmegyünk nem kérek gyerektartást és nem tartok igényt semmire
sziasztok!
en 1 hete teszteltem es pozitiv lett,kertem is idopontot a nogyogysznal. kiderult,h a parom meggondolta magat es nem akarja megtartani.. az elejen orult,aztan egyik naprol a masikra megvaltozott a velemenye. nahat nem is tudom mit lehet erre mondani. mar 34 eves es nem akarja vallalni a felelosseget. ha vege lesz ennek az egesz babasztorinak,nagyon meg kell gondolnom,hogy lehet-e kozos jovonk. az ejszakakat csak sirassal toltom,nem tudom feldolgozni a viselkedeset.megha netan meg is gondolna magat,orult lennek ha megtartanam..ki tudja mikor valtoztat megint velemenyt??? neeeem.. nagyon szomoru vagyok es csalodott. es hibasnak erzem magam,h megbiztam benne.. 🙁
hello! nálunk is ilyen a helyzet, talán a legjobb az anyagi.. én vezetö vagyok egy multinál, páros 13 éve fix, biztos állása van, mindketten 120 fölött keresünk. és még mindig huzza a gyerek témát, süket füleket találok amikor erröl probálom meggyözni. probáltam szépen, csunyán, mindenhogy. egyszerüen nem tudom mit tehetnék még.. segitsetek!!!
A körülmények, munka, család 2 oldalról szülők, barátok, itthoni hivatalok és munkáltatók, Kormány hozzájárul, hogy a fiatal kamaszoknak ne legyen párja, szegénységbe vállalják egymást és nem lesz itthon munkájuk, kocsijuk, lakás és családjuk sem.10 és 20, 30 éve se nagyon akartak férfiak gyereket és házasságot.
Valljuk be a rossz szülő-rossz fia rossz minta kiöröklődésével vert, megalázott nincstelen feleségek, gyerekek maradtak utánuk sérültek, sértettek betegen, maradt a gyár, nyomor a válás után nekik.
Ezek az akkori férfiak ma 30-60 év közöttiek.
Sok vénnek, szülőnek van vagyona, nyomorog a családjuk, a fiukra adják a vagyont, házat, kocsit, üzletet és nem támogatják a nőt, gyereket társát dolgozzon, segítsen neki a család mondják.
Amióta a társadalom haszonelvü, elvették a nőktől, lányaink a munkát, egy nő többetvállal, többet tanul és dolgozik, aztán kab br 65-80 ezret, amiből lejön a rávaló, kinézzen, egészsége, élelmezés, utazási költsége amiből egy nőnek nem marad magára meg a gyerekére, ha nincsenek másodállásai, kiadó ingatlanjai, szertője, feketebevételei.
Nálunk is a két rosszéletü fiúgyereket tanították, házasították ki,
volt ott minden verekedtek, öltek nő és gyerekverés, fenyegetés, börtön, kurvák és melegbár, volt nő aki pénzért, lakásért, örökség s vízumházaságárt hozzáment felvállalta pénz ,gyerekért és hogy eltartsák.
Az ilyen szülők-apák és férjek miatt olyan a helyzete itt a nőknek, feleségek, lányaink és gyerekeinek.
Mindez nincs ha a szülője, öregek a nők nem fényezik ki őket a családban a pénz, mukáért segítik őket mindegy miből él a fiú lop, betör, drog, ha némi aprót nekik lead, belead.
Nagyon sok az agresszív, verekedős, bisexulis és magára kereső, öntörvényü férfi,Hiszem hogy ezekért a szüleik, barátaik, tanáraik, munkáltatóik a felelősek.Az öregek mert tarthatják a menyet, unokákat.
Jön egy munkakapcsolat, diákévek és belefut egy rendes, tanult,m dolgozó 25-35 éves nő akit szintén tönretesznek nem lesz munkája, családja, háza miattuk.Aztán összeköltöznek rámegy a nő pályája, munka és tanulmányai célja és elszegényedik ő, meg rossz esetben a gyerekek is amiből már nincs út felfelé.
Csak 6 olyan nőt ismerek, egyedül élőt és szinglit, élettársat és gyerekes házas és elvált nőt, akinek 5-15 éve nem segít nem ad sem a saját családja, szülő, barátja sem az a férfi, annak barátai és szülei aki vele él.
Azok nem juttatnak, nem segítenek semmit.
A nők, öreg szülők, munkáltatók és a hivatalok, elöbb adnak egy férfinak pénzt legyen az szerető, haver, ágyasuk panaszmuki, sofőrjük megoldja gondjuk mint egy nő, gyereknek! Amikor egy szülő, testvér, a nő párja 80-150 ezret elkölt magára úgy hogy otthon nincs étel, mosószer a nőnek nem jut magára, egészség, ruhára, fodrászra évekig az egy pokol.
Ezért lesznek a nők kurvák, szeretők, munkahelyen nem épp tisztesen pozícionálódott nők, tolvajok, s kik pedig, perelnek, válnak, zsarolnak ingatlan és pénzért.
A mai öregek és a férfiak, mindennél jobban szeretik a tulajdont, birtokot, pénzt, utazást anyagi előnyöket nekik minden megengedett hazudni. lopni, csalni, verekedni elvenni nők állását, erőszakosan fellépni és kijátszani a saját párjuk és gyereküket is!
Ez van!2 világ, mintha 2 más nyelvet beszélnének a nők és a férfiak, az öregek.Ott áll 2 és 4 gyerek ára a férj, öregek bére pénzében, ott áll utak és házakban, Önkormányzatok, Munkáltatói és fejvadász cégek, ott áll 4 ház, 3 föld és 2 gépkocsiban, a szórakozás, haverjaik, ital és a kurvázásban.
Amikor nincs pénz, ok értem hogy nincs, de amikor meg van 80 és van 120 és 200 ezer, milliók is és akkor se ad, nem segít egy férfi, szülő, testvér, barát sem akkor már nem nem értem meg.
A hivatalok, Munkáltatók és a kormány, orvosok és a tanárok nem állnak ki a nők jogaiért itthon, és az Eu-n belül.
Morvai is ezért lobbizik kint potyára.
Sok férfi ráadásul válogat ő nem megy el müszerésznek, ő nem megy el gyárba, botba dolgozni, se fusizni, nem megy el földekre nem elég hogy öreg, ronda, agreszív, rossz magaviseletü, trehány és bunkó, felelőtlen és költekezü, öntörvényü, de még paraszt is és büdszkem, válogat.
Ez a fajta csak zsíros irodai, vezetői min. 100 ezres állást akar, amiből ugyis ha keres, bejön pénz magára veri el, nem jut el a nője, gyerekéhez.
Lehet a nőket utálni, kurvázni,bántani és gyalázni, de ez az igazság.
Valaha szép, dolgozó, tanult nő ha bekerül egy ilyen családba, ilyen házasság, közösség, munkahelyre a többi tönkreteszi, lerombolja.
Szerintem jobb ha nincs, még nincs mintsem így, ilyenbe és ilyentől.
Van nem egy vagyon és házasságszédelgő fiús család is.
Jólkereső, tanult, szép dolgozó, rendes szülői hátterü lányokat tesznek töünkre.
A 18-30 éves még csajozik, magára él és költ bulik, haverok, szex, nők kocsi és motor, hitel és müszaki cuccok, házason ugyanezt folytatja sajnos 30-56 évesen mert ezt látja, látta az akkor 30-70 éves szülők, öregektől, társaitől.
Akkor is 2000-ből talán 3 udvarolt, volt jó modora, és lett volna jó apa, férj és szülő.
Sok olyan férfi van akinek normálisak a szülei, tanították magasan képzett, jól keres Mérnök, de iszik, csajozik, bulizik és kurvázik 30-45 évesen a felesége meg munkanélküli, a gyerekek is szegények és azok szegény szülei nem tudják segíteni őket.
Az itthoni apák, fiús családok alkalmatlanok erre!
Ezért keresnek az itthoniak külföldi férfit, akinek olyan a mentalitása, anyagi helyzete és családja.
20-35 éves nőknek is az jut szingli, elvált férfi egyik se akar házasságot és gyereket, legtöbbször azt a szülők erőltetik, közös anyagot, pénzt érdekeket házasítják össze a családok.
A vagyon, jó pozícióval bírok e tekintetben kapósabbak, de csak a válásig, mig el nem veszti a vagyonát és a munkáját, ezzel feleségekből szeretőkké, gyerekekből árvákká, elhagyottak mellőzötteké válnak.
Az a nő aki keres, rendes 3-6 balfék pasi után azt mondják ő…..
Szerintem nem a nőkkel van a baj, nem bennük van a hiba ,hanem a férfiak, szüleik, barátaik és a tanáraikban.
25-35 évig tanulnak a lányaink,mára csorók a pasik, féltik a megszerzett vagyont.Szingli fiatalok, diáknak nincs semmi amit birtokol, anyjánál esik, lakik haverok, csajok, buli csak barátnőt, társat akar és magára meg a szülei, testvérei, számlákra ( ház, motor, kocsi, müszaki gépek )él dolgozik.
2 szerencsétlen családfával pláne rossz, és ha azok gyereke a szülők, család, rokonság barátok miatt nem jut sehova nem lesz házuk, családjuk.
Én is 25 éves koromig tanultam, dolgoztam a szüleim, testvéreimre és 7 évet kerestem 1 rendes pasit, de a férfiak jó meló mellett, tulajdon amit a szülő nekik vesz ház, kocsi, motor nem akarnak már családot, gyereket az öregek meg már nem akarják segíteni a nők, gyerekeket féltik a javak és a munkabérüket a megszokott kényelmet, nyugalmat és egzisztenciát.
4 férfi, 4 családhoz kerültem máig szingli vagyok, nincs munkám mert olyan a párom, a szülei és a barátai önzőek, nagylábon élnek.
Lassan már szerb, Erdélyi,Osztrák férfit keresek ez miatt.
Ez nem jó az orvosok, az iskoláknak, hazánk és az itteni munkáltatóknak.-
A roma nem megy el tanulni, gyárba, áruházba dolgozni ott a kupi, lopás, drog, betör, vasazik, állatot tart, kályházik, autót lop, futtat, nem lehet őket szocializálni, munkába vinni.Benne van a vérükben, képtelenek nyugodt, kultúrát élni.Ettől még van 0,2 % tanult, jólnevelt kultúrcigány, müvelt cigány is.Ahogy arab és zsidóból is van rendes.
Pártzászlóra se lehet adni, tanár-orvos-zsaru-ügyvéddel nem sok jóval találkoztam itthon!
Amit szoktak zenész, futár, favágó munka, (gyári cigánylányok muffba, térdprotezisba rejtett mobilok ), zsaruk és sok üzletember használja, feketemunkát ad,lopás-csalásba viszi, pl ( fa-kocsilopás-uzsora-hitel-ingatlamaffia, lányok egyéb )képviseli a romák, hajléktalanokat.
Szia!
Én 21 éves vagyok és olthatatlan vágyat érzek egy kisbaba után! a Párom 32 éves, már 5 és fél éve vagyunk együtt és imádjuk egymást! Tervezzük az esküvőnket is de amikor a gyerekről beszélek neki akkor sajnos süket fülekre találok! Ő azt mondja, hogy nem adottak a körülmények stb.. igaz, hogy tanulok egyetemen de ő már 13 éve dolgozik, rendes munkahelye van és nekem is már csak másfél évem van vissza a suliból! Én úgy érzem, hogy nem jelentenek ezek a dolgok akadályt, de ő azt mondja, hogy fél, hogy nem lesz pénze felnevelni, pedig mondtam neki, hogy ez nem csak egyedül az ő dolga. Nagyon-nagyon sokszor több óra hosszát beszélgettünk a gyerekről, s mindegy volt mit mondtam ő ragaszkodott hozzá hogy, – ahogy ő fogalmazott- még nem akar! A beszélgetéseink sokszor nálam sírásba torkollottak s azt mondta, hogy sajnál, de engem nem kell, hogy sajnáljon, meg hogy esetleg sajnálatból egyezzen bele. Vagy attól nem is kell félnem? 😛 Aztán mondta hogy benne még nincsenek meg ezek az érzések mint bennem, meg fél a gyerekvállalástól, s meg kell várjam, hogy egy nap felébred és azt gondolja, hogy neki kell egy gyerek!De sajnos szerintem csak hiteget! Amikor kisbabát látunk én meg tudok „bolondulni” őt meg nem érdekli, közömbösen viselkedik. Egyszerűen nem tudom mit tegyek mert se gyerek se ő nélküle nem tudok élni, viszont az is igaz, hogy egyik nélkül nincs a másik!!! Minden nap azt kívánom, hogy egyezzen bele, ha meg késik akkor már arra gondolok, hogy hátha sikerült… persze mindig csalódnom kell. Tudom, hogy fiatal vagyok és hogy még várhatok, de az érzéseim nem ezt mondatják velem, ezen nem tudok és nem is szeretnék változtatni. Kérlek mond meg mit tegyek? a fiatal koromra való tekintettel még valóban várjam ki a pillanatot? Tanácstalan vagyok!
Köszönöm: egy nagyon elkeseredett nő!!! 🙁
Kedves Baladi!
Éppen abban a korban vagy,mikor valóban beszélni/gondolkodni kell arról,akartok-e családot!
Ne habozz sokáig,vágj bele egy komolyabb beszélgetésbe! Nem nagyon kellene óvatoskodni,mert úgyis tudni fogja,honnan fúj a szél. Jobb ha még időben megtudod,hogyan áll a kérdéshez….de komolyan. Ha kiakad,felháborodik,megfutamodik,hímez-hámoz,stb., hát egyik sem jó jel.Lehet,nem akar „hárman lenni”….semmikor. Annyira már nem fiatal,hogy ezekről ne kelljen elgondolkodnia ill. hogy ne lenne már valamilyen véleménye/hozzáállása. Figyeld árgus szemekkel a reakcióit és ha nagyon negatív,döntsd el,le tudsz-e mondani egy babáról és szembeszállni az egyre erősödő ösztöneiddel!? Nehéz ügy lesz.Csak ne gondolkodj több évig rajta,mert szalad az idő! Egy új,stabil párkapcsolat kialakulásához és egy baba fogantatásához is idő kell.
Minden jót kívánok és azt,hogy együtt tudjatok JÓ döntést hozni!
Gabi.64
Lányok! Van még itt valaki?
Szia Gabi64!
Először is gratulálok a 2 éves kislányodhoz és nagyon sajnálom, hogy a második baba nem jött össze, ne add fel a próbálkozást!
Igencsak új vagyok ebben a témában, mivel mindig is ambivalens érzéseim voltak azzal kapcsolatban, hogy akarok-e majd egyszer gyereket. Még most is megrettenek a gyerekkel járó testi-lelki változások és a hatalmas felelősség gondolatától. De közeleg a 31. születésnapom és egyre többet eszembe jut, hogy nem tudom elképzelni magam középkorúan, gyermektelenül. Egy jó barátnőm nemrég vesztette el ikerterhességét, ami engem is mélyen megrendített és arra késztetett, hogy elkezdjem átértékelni a dolgokat és belegondolni, hogy mit is szeretnék a jövőtől.
Párom is van már 5 éve, akivel nagyon szeretjük egymást, de ő 3 évvel fiatalabb nálam és benne egyáltalán nem munkálkodnak hasonló gondolatok. Habár sosem mondta ki punktum, hogy ő nem akar gyereket, mégsem vagyok nyugodt, mert (gyáva nyusziként) még nem mertem komolyan rákérdezni. Az a mondatod, hogy a volt férjed úgy érezte, számára a társigényt Te egyedül is nagyon jól betöltöd, nekem is ismerős és nem éppen szívmelengető érzés… Lelkem mélyén attól félek, hogy párom sosem fog gyereket akarni, mert „olyan jól megvagyunk ketten, utazunk, szabadon élvezzük az életet…”
Az is aggaszt, hogy az utcán vagy baráti társaságban bármilyen baba vagy kisgyerek láttán idegenkedéssel vagy irritációval reagál (ugyanakkor ha feltűnik egy kiskutya vagy cica, akkor olvadozik, tehát nem egy kőszívű típus!). Azt hiszem, számára egy gyerek gondolata egyet jelent azzal, hogy „na innentől véget ér a saját életem”. Jelenleg még én is hasonlóan vagyok ezzel, de én már megkezdtem a lelki felkészülést arra, hogy pár éven belül családot alapítsak. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy úgy éljem át a terhességet, hogy a párom nem áll 100%-ig mellettem. Azt pedig, hogy akarata ellenére belekényszerítsem az apaságba, önző és aljas dolognak tartanám.
Szóval azt hiszem, érdemes lenne megfogadnom a tanácsodat és minél hamarabb megtudnom, hogy ő hogy látja a jövőnket…ha ezt meg tudom tenni úgy, hogy ne hozzam rá a frászt! Egészen mostanáig úgy gondoltam, hogy akármi lesz, nekem a párom legfontosabb, ha ő nem akar gyereket, akkor is vele maradok…de nem szeretném egy nap olyan helyzetben találni magam, hogy elment a hajó és a páromat hibáztatom érte…vagy ami még rosszabb, hogy esetleg ő majd 45 évesen jön rá, hogy mégis akar gyereket, de akkor már csak egy nálam fiatalabb modellel lehetséges…sajnos a biológián nem lehet változtatni! Reménykedem, hogy párommal fogunk tudni valami kompromisszumot kötni anélkül, hogy tönkretennénk az egymás iránti szeretetet és tiszteletet.
Köszönöm, hogy kiönthettem a lelkem és sok sikert kívánok, hogy összejöjjön a kistestvér a lányodnak!
Baladi
Nagyon ismerős nekem ez a téma!
„Előfordul, hogy hosszas győzködés és várakozás után a férfi még mindig nem készül fel, az évek pedig csak rohannak. Ebben az esetben végig kell gondolni, szeretjük-e annyira a párunkat, hogy teljesen lemondjunk a gyermekvállalásról a kedvéért, és kettesben éljük le hátralévő életünket. Ha erre nem vagyunk készek, akkor a kapcsolatnak bizony véget kell vetni, mégpedig a lehető leghamarabb, mert az évek elszállnak felettünk”
Szeretném megírni azoknak,akik éppen azon tépelődnek,váljanak-e vagy sem a fenti okok miatt: NE VÁRJATOK SOKÁIG!!!
Mikor férjhez mentem,a párom akart családot,pláne hogy előtte 3 évvel meghalt az apukája és az életében támadt űrt családdal kívánta betölteni. Nos idővel bevallotta,ezt az űrt én egyedül is nagyon jól betöltöttem és ő valójában már gyerekkorában is úgy gondolta,nem kell neki gyerek…soha.Még fel is ajánlotta,hagyjam el,ha ez nekem így nem megy.Mivel imádtam őt,megpróbáltam magam lebeszélni a gyerekről és 2-3 évig ez egészen jól is
ment,de aztán győztek az ösztönök. Nos ekkor pedig ő próbálta magára erőltetni,hogy akkor mégis apa legyen és 3 évig próbálkoztunk,ami végül vetéléssel végződött. Rá fél évre elváltunk.Már túl sok volt a kínlódás,a fájdalom,pedig nagyon szerettük egymást még ekkor is.
Szóval túl sokáig vártam a csodára és VAKON akartam,hogy mi egyszer egy kis család legyünk, 1-2 gyerekkel.Vártam,hogy ő majd megváltozik idővel és vágyni fog ő is ugyanerre. Hát rosszul tettem. Elszálltak az évek,itt állok 40 évesen (25 évesen mentem férjhez) és csak a jó sorsomnak köszönhetem,hogy van egy 2 éves kislányom és egy tündéri párom,a legjobb apa a világon! De már nem biztos,hogy lehet egy kis testvér is,mert éppen egy hete vetéltem el és az idő már nagyon szorít ill. nem leszek már fiatalabb,nem biztos,hogy sikerül kihordanom vagy szülés után megfelelően regenerálódnom.Egyre csak nő a kockázat…..
Így kívánom mindenkinek,aki halogat és tépelődik: sikerüljön minél előbb meghoznia a helyes döntést és ehhez nem kelljen önmagát megtagadnia ill. az anyai ösztöneit elnyomnia (mert azt úgy sem lehet)! SOK SIKERT!
Gabi.64