Távoli még a rendszeres távmunka

Nyolc százalék. Mindössze ennyi azoknak a munkavállalóknak az aránya hazánkban, akik rendszeresen, vagy alkalmanként távmunkában dolgoznak. Pedig, ha lehetne, közel ötször ennyien választanák az alternatív munkavégzés e formáját – derült ki az Ipsos Zrt. nemzetközi felméréséből, melyben 24 ország, köztük Magyarország, több mint 11 ezer távmunkában foglalkoztatott munkavállalóját kérdezték.

A távmunka számokban: kik, hol és mennyit?

A felmérésben résztvevő 24 ország munkavállalóinak átlag 35%-a dolgozik távmunkában: 7%-uk rendszeresen, 10%-uk esténként, vagy hétvégén, szintén 10%-uk legalább heti két-három alkalommal, további 7%-uk pedig hetente egyszer-kétszer. A 8%-os hazai átlag a gyakoriság alapján a következőképpen oszlik el: 1% rendszeresen, 2% esténként, vagy hétvégén, 3% hetente többször, 2 % pedig heti egy, vagy két alkalommal végez távmunkát.

Talán meglepő, de az otthonról történő munkavégzés nem elsősorban a fejlett, hanem sokkal inkább a feltörekvő országok munkaerő-piacára jellemző foglalkoztatási forma: amíg a Közel-Keleten és Afrikában 27%-os, Ázsiában és a Csendes-óceáni térségben pedig 24%-os a rendszeresen távmunkában dolgozók aránya, addig Észak-Amerikában és Európában mindössze 9%.

A kontinensünkön élő nemzetek közül a lengyeleknél a legmagasabb (6%-os) a kizárólag távmunkát végzők aránya, őket az olaszok (4%), a spanyolok (3%) és a belgák (2%) követik. Német- és Franciaországban ez, hozzánk hasonlóan, csupán 1%-os.

A távmunka távlatai: mi lenne, ha lehetne?

Nemzetközi viszonylatban a munkavállalók harmada jelezte, hogy szívesen végezné a munkáját az otthonában, vagy más, az irodáján kívül eső helyen, akár teljes munkaidőben is. A magyar munkavállalók körében ez az arány valamivel magasabb (37%-os), de ha lenne rá lehetőség, további 32% is élne vele. Azoknak az aránya, akik a munkájuk jellege miatt biztosan nem tudnának távmunkában dolgozni csak 19%.

„Mintegy ötvenezer álláshelyet lehetne betölteni a távmunka és a rugalmas foglalkoztatás eszközeinek alkalmazásával, különösen, ha erre a közmunka és az egyszerűsített foglalkozás keretein belül is lehetőséget teremtünk. A távmunka végzésre vonatkozó szabályok megfelelő kialakításával is hasonló nagyságrendben biztosíthatnánk új, adót fizető munkahelyeket.”– nyilatkozta tavalyi évértékelőjében Déri Tamás, a Magyar Távmunka Szövetség egykoron elnöki jogköröket ellátó igazgatója, koordinációs igazgatója.

Az atipikus munkavégzés e formája a hatékonyságra és az eredményességre is pozitív hatást gyakorolna, az Ipsos Zrt. nemzetközi felmérésében résztvevő távmunkások kétharmada szerint ugyanis a rugalmasság lehetővé teszi, hogy jobban összpontosítsanak a feladatukra.  A szabadabb szervezés és nagyobb befolyás, amellyel a munkakörülményeik felett rendelkeznek, pedig az elégedettségen túl boldogságot is okoz.

A távmunka távlatai: hogyan lehetne, miért nem lehet?

Csiszér Éva, a Tudatos Életért Egyesület elnöke szerint munkavállalói oldalról nagy igény lenne a távmunka lehetőségeinek kiterjesztésére, de mindaddig, amíg a munkáltatók nem vállalják az ehhez szükséges, a távmunkában dolgozó munkatársak objektív mérését biztosító rendszerek kialakítását, nem várható változás. Az, hogy Magyarországon a távmunkában is végezhető munkahelyek száma évek óta stagnál, annak köszönhető, hogy csak bizonyos szektorok – például az IT – képesek e munkaforma biztosítására. A foglalkoztatási szektorok többségében csak azok számára nyitott az út a távmunka felé, akik hosszabb ideje dolgoznak a cégnél, a munkáltató ismeri őket és a munkájukat, bízik bennük.

Ahhoz, hogy a távmunka – és minden egyéb atipikus munkavégzési forma – elterjedjen hazánkban, szükség lenne a munkáltatók szemléletváltására, illetve a kormányzati ösztönzésre.

A cikk folytatását a MiNők portálon olvashatod>>

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

A Babafalva.hu - Várandósságtól az első osztályig portál tizenhárom éve segíti, támogatja a várandós, kisbabás és kisgyerekes édesanyákat és szülőket a szülés, a csecsemő gondozás, a gyermeknevelés, a családdá válás, az intézményekbe való beilleszkedés érintő sok-sok kérdésben, egészen az első osztályba lépésig.
Előző cikkNem a családtagok létszámán múlik…
Következő cikkTúlélni a XXI. századot

4 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. Hja igen! A különféle telefonos felmérésekben, a bankok pedig azoknak az ügyfeleknek, akik nem fizetnek időben és pontosan, egy (és sok) telefonon történő ügyfélszolgálatost tudnának foglalkoztatni. Nem egy nagy ügy! Akit kiválasztanának, annak rendkívül jól kellene gépelni, alaptudással kezelni a számítógépet, TITOKSZERZŐDÉST aláíratni! S, minden áldott nap megküldeni X óráig azoknak az ügyfeleknek az elérhetőségét, akit fel kell(ene) hívni, hogy figyelmeztessék, vagy udvariasan elszámoltassák, miért nem történt a megfelelő tartozás számlára való befizetés. Egy olyan kütyüt kellene a telefonra felszerelni, ami felvenné a beszélgetést. Tehát a bank részéről bármikor visszahallgatható lenne. A számítógép pedig minden aktív hívást lejelentene. Még azt is, hogy a hívó fél elérte az ügyfelet, avagy nem, foglalt volt-e, avagy nem. Tehát maximálisan teljesíthető volna ez a munkakör. Csak udvariasság, határozottság, s vállalkozó szellem kellene. No, a bankok részéről is! Nem tudom elképzelni, hogy ezt a telefonszolgálatot nem lehetne-é lakásról elintézni?! Csak egy kicsit szervezni kellene. S, minden bedolgozó annyi pénzt kapna, amennyi hívást kezdeményezett. Természetesen akit nem értek el, azt többször is visszahívni. Tehát a szerződésben benne volna, hogy 3 napon át napi 3 különböző időpontban hívná a rezisztens banki ügyfelet. Ennyi. Egy kis számítógépes munka, egy korrekt szerződés. Ennyi. S, valóban, ha bárki, bármelyik bedolgozó a banki titokkal visszaélne, azt kegyetlenelül, akár 500 ezer forintos büntetéssel sújtanám. Biztos volnék abban, ha a szomszédjának telefonálna, mint 13-as ügyintéző, mert számmal jelentkezne be, s rákérdezne, hogy miért nem teljesítette a banki szerződésben foglaltakat, s mikor szándékozik és mennyit? S, ezt a bedolgozó munkás rögzítené. S, ha a folyosón találkozna azzal a banki rezisztens adóssal, egyetlen szóval, nem tudatná, hogy igen, Ő volt az, aki ma délután ezért vag azért felszólította. Véleményem szerint a bankok nagy pénzeket kaszálnának az ilyen bedolgozói munkából. S, ráadásul sokan munkához is jutnának. Ennyi. Csak akarni kellene, s nemcsak nekünk, akik ezt vállalnánk. Igaz, nem valami dicsőséges munka, másokat felszólítani, ráadásul a mostani időkben. De, hát ha ez volna, ez volna. Sajnálatos, de valakiknek ezt a munkát is el kell(ene) és el is kell végezni. Ennyi. – Georgina*

  2. Meg nem értem agyilag, miért nem lehet(ne) itthon normális távmunkát végezni? Gépelést, adatrögzítést, sokan, nagyon sokan tudnak jól gépelni, s nincs munkájuk. Vannak súlyosan mozgássérültek, akik tíz újjal és nemcsak gyorsan, de hibátlanul dolgoz(NÁ)nak. Becsületesek, s jól jönne nekik a +jövedelem. Csak a méreg fut el, amikor a keresőbe beütöm, hogy http://www.tavmunka.hu és mindenféle szamárság jön ki. No, meg a figyelmeztetés, hogy vigyázzak, mert ebben is, meg abban is a munkakörben, hirdetésekben sok a csaló. Ha sok, akkor miért nem fogja őket fülön a rendőrség? Miért nem csukják le őket? S, miért nem tartja fontosnak a mindenkori pártunk, kormányunk – politikától függetlenül! – hogy sok-sok ember dolgozhatna otthonról. Legyen az tollak összeszerelése, gépelés, bármi. Valamikor az 1966-os években, no meg még utána is sok-sok esőkabátot hegesztettünk, családilag. Nagyapus szedte szét a már leszabott műanyagokat, Nagymama és jómagam 16 évesen hegesztettem. Nagyon szépen, mert a pákának úgy kellett az anyagra felfeküdnie, hogy minden pont egyezzen, nem ám össze- meg vissza… Olyan, mintha kézimunkával lenne összevarrva/hegesztve. No, ez is egy otthoni munka volt. De már nem divat az esőkabát, a hegesztés. Valami olyan rendszert kellene kitalálni, hogy lenne egy munkaadó, akinek nem kellene irodát bérelnie, csak a legminimálisabb személyzettel és hellyel, s onnan történnének a munkák kiadása és beküldése. Milyen jó is volna. Igaz, reménykedtem most a népszámlálásban, talán, talán lesz valami távmunka lehetőség. Nem. Megoldották. Ismét sokan lemaradtak, lemaradtunk. Pedig nem kellene iroda bérletet, sőt rezsit sem fizetni, s ha lehetne olyan adójóváírást az erre vállalkozó munkaadóknak… Talán még boldogulnánk is. Legyen már rend a fejekben, az országban, s gondoljanak az otthonukban élőkre. Akik beteget ápolnak, kisgyerekesek, s tudnának akár éjszaka dolgozni, vagy rokkantnyögdíjasok. Szeretettel várnám a lehetőséget! – Georgina*

  3. Én magam is itthonról dolgozom és egyértelműen hatékonyabb munkát végzek bárminél. És való igaz, sokszor túlórázom (néha észre sem veszem), de ez egyáltalán nem esik nehezemre – az utazással, készülődéssel eltöltött idő amúgy is megmarad számomra.
    És a legjobb az egészben, hogy miközben rendesen dolgozom, túlórázni is tudok, bőven belefér egy-egy “szünetembe”, hogy gyorsan kiteregessek, elmosogassak, felporszívózzak, bedobjam a kaját a sütőbe… 🙂
    Amióta itthon vagyok, nyugodtabban kelek, nem vagyok olyan stresszes, mindenre jut időm, többet látom a páromat, szóval én elképzelni sem tudok jobb munkakörülményt ennél, arról nem is beszélve, hogy ez a munkaadóm számára is ideális, hiszen nem kell akkora irodát bérelnie, kevesebb a rezsi, és még sorolhatnám. Imádom! 🙂

  4. Többeket ismerek, akik időnként otthonról dolgoznak, és saját bevallásuk szerint sokkal hatékonyabbak, sokkal kevesebb esemény vonja el a figyelmüket a munkáról. Volt aki úgy fogalmazott, úgy kell odafigyeljen, hogy nem dolgozzon egészségtelenül sokat. El kellene kezdeni bízni a munkavállalókban és a technikai lehetőségekben! Az még sosem volt baj, ha mindenki elégedett…

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..