Bizonyára mindannyiunk leghőbb vágya, hogy a gyermekünk egészséges és boldog legyen, hogy egy olyan embert neveljünk belőle, aki ki tud állni magáért, ne legyenek a gyermekkorából hozott belső vívódásai, és teljes életet élhessen. A kérdés persze az, hogy milyen szülői magatartással és nevelési koncepciókkal érhető el mindez. Ebben a cikkben játsszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha szakítanánk a klasszikus anya szereppel, és inkább egy jó barát módjára nevelnénk a gyermekünket?
Az őszinteséghez vezető út bizalommal van kikövezve
Nézzük elsőként az ok-okozati összefüggéseket. Minden jól működő emberi kapcsolat az őszinteségre épül, és nyilván szeretnéd, hogy bármi is történik a gyermekeddel, akármi is zajlik éppen az életében – akár most akár később – arról téged értesítsen elsőként, de legalábbis az elsők között. Ehhez azonban az kell, hogy igazán megbízhasson benned. Két dolgot kell megtenned, ha azt szeretnéd, hogy még tinédzserként is beszámoljon neked a viselt dolgairól.
Mindig hallgasd őt végig
Az első fontos lépés, hogy mindig türelemmel hallgasd meg, ha mondani szeretne valamit, már egészen kicsi korától kezdve, még akkor is, ha butaságnak tűnik amit beszél. A nevelés egyik legfontosabb eszköze a beszéd, és miért akarnád beléfojtani a szót, ha éppen neked szeretne mesélni valamit? Még ha értelmetlen viccnek tűnik is, még ha éppen szétfeszít a mindennapos stressz, akkor is igyekezz őt odafigyelve és türelemmel végighallgatni, ha ugyanis nem teszed, ugyan mi módon akarnál reagálni a gondolataira, és ezáltal nevelni, tanítani őt? Ha úgy érzi, hogy tehernek veszed a mondandóját, netán érdektelen vagy iránta, később miért is akarna bármit megosztani veled?
Figyelj oda, hogyan reagálsz
A bizalom másik alapköve a reakció. Az, hogy végighallgasd a gyermekedet, valójában elég alapvető elvárás egy szülővel szemben, a legtöbben inkább azon csúsznak el, hogy végül hogyan reagálnak az elhangzottakra. Ez az a pont, ami el fogja választani a kötelezően beszámolandó dolgokat („mi volt ma az iskolában?” és társai) a rizikósabb történések elmesélésétől. Bizonyára szeretnél tudni róla, ha a gyermeked kipróbálta a cigarettát, vagy valami olyan balhéba keveredett, amit sikerült megúsznia, és így valószínűleg nem szerzel róla tudomást, hacsak ő el nem meséli. És miért is mesélné el, ha az rögzült belé, hogy minden hibájáért ki lesz oktatva? Óriási különbség van ugyanis aközött, hogy egy-egy tettéért felháborodott letolást, vagy emberi hangú beszélgetést kap. A fejmosás nem nevelés – ha azonban értelmesen elmagyarázod, hogy miért helytelen amit tett, az már az. A problémás időszakokat úgysem lehet kiküszöbölni, ám a saját dolgod mellett a gyermeked életét is nagyban megkönnyíted, ha bizalmas barátjaként, már-már cinkosaként tud tekinteni rád (akinek bármikor bármit elmondhat), mintsem egy keménykezű szülőként.
Génjeinkben a „hiba”
Természetesen lehetetlen minden körülmények között higgadtnak maradni és szülői elfogultság nélkül tekinteni az aktuális helyzetre, főleg ha egy alapvetően problémásabb gyermekről van szó, néha akarva-akaratlanul is előtör belőlünk a szüleink nevelési mintája, ami jó eséllyel a szigoron alapult. Azonban nagyjából tudnotok kell, hogy mire számítsatok, ha például a pároddal mindketten „nehezebb esetek” voltatok, a bajkeverő attitűd jó eséllyel elő fog bújni a gyermekeitekből is. A nevelés persze sok mindent befolyásolni tud, így az előzőekben taglalt bizalom kiépítése kulcsfontosságú ahhoz, hogy ha nem is mindent, de azért kellően sokat tudjatok majd a gyermeketek viselt dolgairól, amikor eljön a pubertáskor.
NEVELÉSI TIPPEK EGY „FŐNÖK ÖSKÖDŐ” GYERMEK JÓ IRÁNYBA TERELÉSÉHEZ
A bizalomhoz vezető út őszinteséggel van kikövezve
Nem várhatod el a gyermekedtől, hogy őszinte legyen veled, ha te nem vagy az vele. A bizalom és az őszinteség édestestvérek, egyik a másik nélkül csak egy nagyon ingatag viszonyt képes kiépíteni, ami előbb vagy utóbb bizony összeomlik. Nincs ez másképpen akkor sem, ha nevelésről van szó. Persze a jóindulatú füllentések, mint a fogtündér, vagy a gólya hozza a kisbabát történet nem fogja megingatni a gyermeked beléd vetett bizalmát, még akkor sem, amikor majd kiderül a turpisság. De! Jelen cikkünkben egy őszinte barát szerepét öltjük magunkra, ebben a minőségben pedig nincs okunk hazudni az ilyenekről sem. Nevelési taktikázás helyett legyünk nyíltak, Jézuska helyett mondjuk el, hogy karácsonykor az emberek ajándékozzák meg egymást, mert ez így szokás. És nem, nem ettől fog elveszni a gyermekkora, ő ugyanúgy hálás lesz a kapott ajándékokért, csak épp nem a Jézuskának, hanem a tulajdon szüleinek. Olyan rossz lenne ez?
Az ilyen szintű őszinteség egy másik velejárója pedig éppen abból következik, amiért a jóindulatú füllentések ennyire szokásban vannak: amikor a gyermekek felvilágosodnak, hogy anyu és apu hogyan csinál kistestvért, valamint hogy a mikulás is csak mese (és a Jézuskával együtt csupán a fegyelmezés egy eszköze) a te gyermekedben majd ekkor tudatosul, hogy amíg másoknak hazudtak a szülei, ti végig őszinték voltatok vele. Gondolj bele ebbe: mi ez, ha nem a bizalom kiépítésének egy rendkívül erős eszköze?
Engedd a benned élő gyermeket kommunikálni
Te magad is megélted az óvodás- és iskoláskori mindennapokat, mindez hozzátett a kialakult személyiségedhez. A kor pedig ez esetben azzal az előnnyel jár, hogy igenis képes lehetsz ismét előhívni a benned szunnyadó gyereket, vagy épp a lázadó tinit, mert mindezek az attitűdök még most is ott szunnyadnak benned. Te is voltál fiatal, miért akarnád temetni azokat az éveket? Ha igazi jó barátja szeretnél lenni a gyermekednek, próbálj kicsit azonosulni azokkal a szituációkkal, amiket ő éppen megél, hiszen jó eséllyel te is átmentél rajtuk. Ha kisebb gyerekről van szó, legyél néha bolondos, játsszatok felnőtt fejjel butaságnak tűnő játékokat. Hidd el, ettől nem leszel kevésbé szülő, a mindennapokban pontosan tisztában van vele, hogy te vagy az édesanyja, és hogy ez mit is jelent. Ha pedig már serdülő gyerekről van szó, próbálj visszagondolni a kamaszkori problémákra, és bánj úgy vele, ahogyan te szeretted volna, hogy bánjanak veled. Nem az esetleges büntetések kiszabása és a hegyi beszédek tartása fog éretté tenni, hanem az élettapasztalatod, mindaz amit megtanultál az évek alatt, és ezt akkor fogod tudni a legjobban átadni neki, ha kicsit az ő fejével gondolkozol, és olyan hangon szólsz hozzá, amilyen te voltál ő korában.
Légy következetes
Mindezek persze egymásra épülő dolgok, érdemes már kiskortól kezdve betartani ezeket az alapelveket, hogy ez a hozzáállás legyen az, ami rád vonatkozóan berögzül a gyermeked fejében. Ha eddig nem így nevelted őt, de szeretnél hasonló vizekre evezni, semmiképp ne vegyél egy azonnali 180 fokos fordulatot. Ez sokkal inkább zavaróan, már-már nevetségesen fog hatni a szemében, sokkal jobb, ha elkezded apránként, lépésről lépésre kialakítani ezt a barátságot, ami ha sikerül, biztos lehetsz benne, hogy egy életre szól majd.
